Nemi sztereotípiák a mese- és gyermekkönyvekben

Miközben széles körű társadalmi konszenzus van arról, hogy a lányok és fiúk, illetve a nők és férfiak egyenlő lehetőségekre és diszkriminációmentes környezetre jogosultak, a rutinszerű, sztereotip hétköznapi gyakorlatok éppen ennek a célnak a megvalósítását ássák alá. A kisgyerekek kezébe adott játékok és gyerekirodalmak, a nekik mutatott szülői minták, a tőlük elvárt viselkedések az egyéni lehetőségek növelése helyett éppen a társadalmi korlátok és a nemekre vonatkozó hiedelmek (gender beliefs) megerősítését szolgálják (Ridgeway 2011). A nemekhez kapcsolódó elvárások és lehetőségek elsajátítása különféle társadalmi színtereken és intézményeken belül zajlik, így például a családban, az oktatás különböző szintjein, a munkaerőpiacon vagy éppen a médiában. Ezek közül kiemelt szerep jut a családnak és a kisgyermekkori szocializációnak, aminek eredményeképpen – a gyerekek szempontjából nézve – természetesnek, egyszersmind megkérdőjelezhetetlennek tűnnek azok a társadalmi szokások, amelyek a későbbiekben betölthető társadalmi pozíciókat keretezik, előírják vagy éppen korlátozzák (Andersen 1997). Az alábbi tanulmány éppen ezért a mesekönyvek, azon belül is a magyar gyerekirodalom elemzésére fókuszál. Ez a téma kevéssé kutatott a magyar szociológiai és pedagógiai vizsgálatokban, tehát új eredményekkel járulhat hozzá a nemek egyenlőségéről szóló tudományos párbeszédhez. Az írás első része bemutatja a nemi szocializációval és sztereotípiákkal, továbbá a jó neveléssel kapcsolatos szociológiai és szociálpszichológiai elméleteket, majd pedig összefoglalja a legfontosabb nemzetközi és magyar kutatási előzményeket. A kutatás módszertanának leírását a magyar mesekönyvek vizsgálata követi. A tanulmány a főbb megállapítások és további kutatási irányok felvázolásával zárul