Társadalmiasítás és a könyvtárak

A könyvtárak már évtizedek óta úgy működnek, hogy kíváncsiak annak a közösségnek a véleményére, amelyet kiszolgálnak, és igyekeznek bevonni őket a munkájukba. Küldetésnyilatkozataik alapján mindig is a társadalom érdekében, a társadalomban lezajló folyamatokra reagálva működtek. Mitől másabb tehát egy társadalmiasított könyvtár? A különbség talán abban áll, hogy nem az intézménynek van közössége, hanem a közösségnek van intézménye. A közösség tagjai magukénak érzik az adott intézményt, felelősséget éreznek iránta, tevékenyen kapcsolódnak be az intézmény mindennapi munkájába. Az intézmények társadalmiasítása nagyban növelheti a társadalmi tőkét, amely alapja annak, hogy az emberek jól érzik magukat lakóhelyükön, és bizalommal, nyitottan fordulnak közösségük tagjai felé. A társadalmiasított intézmények munkatársai nem ad hoc, hanem tervezett módon, tudatosan vonják be a közösség tagjait munkájukba, és igyekeznek egy természetes módon működő támogató közösséget építeni az intézmény köré. Kutatásomban, amelynek során egy 25 tevékenységből álló ellenőrzési listát küldtem ki a könyvtárak igazgatói számára, azt vizsgáltam, hogy a megyei hatókörű városi könyvtárak hogyan próbálják olvasóikat megszólítani, bevonni a tervezésbe és a mindennapi tevékenységükbe. A felmérés eredményeként elmondhatjuk, hogy a könyvtárak nagy része rendszeresen vagy alkalomszerűen végzi ezeket a tevékenységeket, de számos hiányosságot és fejlesztendő területet is azonosítottam