Cinkosság és szolidaritás: identitás-konstrukciók egy nemi erőszak-ügy kapcsán

This paper explores the construction of masculinities and femininities in discourses about rape, building on Raewyn Connell’s (2000) concept “complicity”, which is one of the possible relations between masculinities in his theory on patriarchy. Complicity strengthens hegemonic masculinity and the gender order, thus it works against solidarity with the victim. According to Bourdieu (2000), women also play a part in the maintenance of patriarchy. During the process of socialization, they internalize the rules that restrict them, so they contribute to the reproduction of their oppression via their habitus. This means it is worth analyzing the comments of both men and women in a rape case. The paper examines the so-called “Kiss László case” (2016), which has been one of the rape cases to get some of the most media attention in the recent years in Hungary. The analysis shows that due to the dual sexual and power character of rape, gender stereotypes influence the assessment, and the construction of masculinities and femininities are of particular importance in the discourse. The paper explores how gender identities are constructed in men and women speakers’ narratives and how rape myths serve the relations within masculinities and affect the patriarchal gender order.A tanulmány a maszkulinitások és feminitások nyilvános nemi erőszak diszkurzusokban történő konstrukcióját vizsgálja a cinkosság fogalmából kiindulva. A cinkosság Raewyn Connell (2000) patriarchátus-elméletében a maszkulinitások közötti egyik lehetséges viszonyt jelöli, amely a patriarchális osztalék reményében a hegemón maszkulinitás megerősítésére, így a nemi rend fenntartására irányul és mint ilyen, az áldozattal való szolidaritás ellen hat. Bourdieu (2000) habituselmélete szerint a férfiuralom fennmaradásában a nők is szerepet játszanak: szocializációjuk során internalizálják a rájuk szabott korlátokat, így akaratlanul is hozzájárulnak saját elnyomásuk újratermeléséhez. Ezért a cinkosság kapcsán a nemi erőszak ügyben megszólaló férfiak mellett a női megszólalók narratíváit is érdemes vizsgálni. A tanulmány egy konkrét esetet, a 2017-es Kiss László-ügyet elemzi, amely egyike volt az elmúlt években nagy médiavisszhangot kapott hazai nemi erőszakkal kapcsolatos ügyeknek. Elemzésemben kimutatom, hogy a nemi erőszak tematizálódása során, annak szexualizált és hatalmi jellege miatt, azonnal működésbe lépnek a nemi sztereotípiák, amelyek az ügy megítélésére is kihatnak, ezért a maszkulinitások és feminitások konstrukciója kiemelt jelentőséggel bír. A tanulmányban azt vizsgálom, hogyan formálódnak a gender-identitások a férfi és női megszólalók narratíváiban, hogyan szolgálják a nemi erőszak mítoszok a maszkulinitások közötti viszonyokat, hogyan kapcsolódnak a társadalmi nemek fennálló hierarchikus rendjéhez, illetve azt, hogy milyen mögöttes okok állhatnak ezek hátterében