A szociális munka lehetősége a késő modernitásban 1.

A tanulmány célja, hogy a kritikai elméletek segítségével szempontokat kínáljon a szociális munka lehetőségterének és nem szándékolt következményeinek átvilágításához. Az – elsősorban terjedelmi okokból – két részre osztott írás első felében arra teszek kísérletet, hogy a szociális munka egy olyan lehetőségterét vázoljam fel, ami a késő modernitás társadalmi patológiáinak átfogó modelljén alapul (milyen lehetőségek rejlenek a szociális munkában?). E feladathoz a társadalmi integráció torzulásainak kortárs kritikai elméleteiben (Bourdieu, Giddens, Habermas, Honneth, Lash) feltáruló panorámája alapján kezdek hozzá. Ezt követően azt is megvizsgálom, hogy a szociális munka történetileg kialakult gyakorlatait milyen irányelvek vezérlik (mi a szociális munka, mint társadalmi cselekvés intencionális tartalma?). Ehhez a szociális munka gyakorlatát vezérlő elméleti diskurzusokban felbukkanó irányelvek és technikák (pszichodinamikus, pszichoszociális, humanista, egzisztencialista, behaviorista, kognitív, feladatvezérelt, krízisintervenciós, szerepelméleti, rendszerelméleti, relacionális, marxista, feminista) elemzésére van szükség. E két szint párhuzamba állításával bemutatható, hogy a szociális munka a lehetőségterének mely elemeit valósítja meg, és mik maradnak számára vakfoltban