A negatív kamatlábak kora – a monetáris politika ritka pillanatai: AGE OF THE NEGATIVE INREREST RATE – RARE MONENTS OF THE MONETARY POLICY

The negative interest rate, like zero-close, is an old-fashioned phenomenon in economic policy, which is increasingly involved in post-crisis monetary policy. Interest, as the time value of money, can only be positive in some macromodels, which is linked to the liquidity premium and the "impotence factor". Anyone who wants to use money to buy goods in the present has to pay a premium to those who are willing to give up on it. At the same time, monetary practice has evolved in the opposite direction in several countries over the past period. One of the most spectacular appearances of the modern history of the negative "savings saver" interest rate is the negative rate imposed on the depositor at the central bank. The negative interest rate was used by the major banks, the ECB, the Swiss and Japanese central banks. After the crisis in 2007, the central banks of the developed world kept their standard rates close to zero for a long time after 2009. Following the crisis, the central bank's rescue operation proved to be successful in the fact that the world economy did not collapse, no second serious economic crisis happened. The "success", however, has a price: the fact that central banks can not raise interest rates because they would risk a recession instead of stagnation. This situation does not cause any problems, while the rise in inflation does not necessitate interest rate hikes. For a significant part of the world economy, there is no need to keep inflation threatened for some time, but the trend of interest rate rise has been observed in several countries.A negatív kamatláb a nulla-közelihez hasonlóan régi-új jelenség a gazdaságpolitikában, mely egyre inkább szerepet kap a válság utáni monetáris politikában. A kamat, mint a pénz időértéke, egyes makromodellekben csak pozitív értéket vehet fel, amely a likviditási prémiumhoz és „türelmetlenségi tényezőhöz” kapcsolódik. Annak, aki a jelenben akar felhasználni pénzt javak vásárlására, prémiumot kell fizetnie annak, aki hajlandó erről lemondania. Ugyanakkor a monetáris gyakorlat az elmúlt időszakban több országban ezzel ellentétesen alakult. A negatív, „megtakarítót büntető” kamatláb modernkori történetének egyik leglátványosabb megjelenése a jegybanknál elhelyezett betét után kiszabott negatív ráta. A negatív kamatlábat a jelentősebb bankok közül az EKB, a svájci és a japán jegybank használta.A fejlett világ jegybankjai a 2007-es válságot követően 2009 után hosszú ideig nulla százalék közelében tartották mértékadó kamatlábaikat. A válságot követő jegybanki mentőakció annyiban sikeresnek bizonyult, hogy nem omlott össze a világgazdaság, nem alakult ki egy második súlyos gazdasági világválság. A „sikernek” azonban ára van: az, hogy a jegybankok nem tudnak kamatlábat emelni, mert ezzel kockáztatnák, hogy a stagnálás helyett recesszió lépjen fel. Ez a helyzet addig nem okoz problémát, míg az infláció emelkedése nem teszi szükségessé a kamatlábemelést. A világgazdaság jelentős részén egy ideig még nem kell tartani az inflációs veszélytől, de a kamatlábemelkedés tendenciája már több országban megfigyelhető