A hepatitis C-vírusfertőzés terápiája vesepótló kezelésben részesülő betegekben = Treatment of patients with chronic hepatitis C before and after renal transplantation

A krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dialíziskezelésben részesülő betegek körében általában tízszer magasabb a hepatitis C-vírus előfordulási aránya, mint a normál populációban. Néhány betegben a vírus által okozott krónikus glomerulonephritis áll a háttérben, de a betegek nagy részében a művesekezelés során szerzett nosocomiális fertőzésről van szó. A fertőzés csak a rendszeres szűrővizsgálatokkal fedezhető fel biztonságosan, mivel a legtöbb esetben a májenzimek normálisak. Ennek ellenére a folyamat súlyos májbetegségbe progrediálhat. A dializált betegek egy része vesetranszplantációra vár. A transzplantáció után adott immunszuppresszív kezelés mellett azonban a vírus szaporodása jelentősen felgyorsul, mely a májbetegség romlását idézi elő. A kilökődés veszélye miatt a transzplantáció után már nem kezelhetők interferonnal. Emiatt az alkalmas betegekben legkésőbb a művesekezelés időszakában kell a vírusellenes kezelést elkezdeni. A beszűkült vesefunkciójú betegekben kevesebb tapasztalat áll rendelkezésre. A legtöbb beteget interferonnal kezelték. Az interferon, a meglassult kiválasztás miatt ugyan hatékonyabb, mint a normális vesefunkció mellett, de a betegek kevésbé tolerálják. A ribavirin kizárólag a vesén keresztül választódik ki, az anaemiát okozó hatása még kifejezettebb ebben a betegcsoportban, ezért használata jelenleg nem elfogadott. A peginterferon alfa-2a a vesebetegek számára igen kedvező farmakokinetikai tulajdonságokkal rendelkezik. Hatékonyságáról egyre több tanulmány áll rendelkezésre. The prevalence of hepatitis C virus infection among patients on hemodialysis is about ten times higher than in the normal population. The infection can induce chronic glomerulonephritis, as an extrahepatic manifestation, which can lead to end stage renal disease. However, in the majority of the patients hepatitis C virus is acquired as a nosocomial infection during the hemodialysis. In most of the infected patients the liver enzymes are usually normal and need regular screening of the hepatitis C antibody to detect the infection. Despite of the normal liver enzymes, the liver disease may progress to cirrhosis. A part of the patients wait for renal transplantation. The immunosuppressive treatment after the renal transplantation results in a significantly increased viral replication which might induce further progression of the liver disease. Interferon treatment given after the transplantation can induce rejection and graft failure. Therefore the antiviral treatment should be administered during the hemodialysis or earlier. Only limited data are available with the treatment of patients with impaired renal function. Mostly alfa-interferon was used in these patients. Due to the impaired renal clearance and higher serum concentration interferon seems to be more effective, but less tolerable in patients with end stage renal disease than in normal patients. Ribavirin is also excreted exclusively by the kidney and the anemia is even more pronounced in these patients, therefore it is contraindicated in patients on hemodialysis. The pharmacokinetics of the pegylated interferon alfa-2a is very advantageous for the patients with end stage renal disease. The safety and efficacy of peginterferon alfa-2a is now being confirmed in many publications