Az 1-es típusú neurofibromatosis molekuláris genetikai diagnosztikája = Molecular genetic diagnosis of neurofibromatosis type I

Az 1-es típusú neurofibromatosis autoszomális dominánsan öröklődő hamartosis, hátterében a neurofibromin-1 gén mutációi állnak. A változatos klinikai kép jellegzetességei a café-au-lait foltok, a bőr jóindulatú neurofibromái, az axillaris, inguinalis hiperpigmentációk, az íriszhamartomák, a csontrendszer deformitásai, valamint a neoplazmák kialakulásának veszélye. A neurofibromin-1 gén eltérései az esetek 50%-ában de novo mutációra vezethetőek vissza. Célkitűzés: Intézetünk 2008 óta végzi a neurofibromin-1 gén molekuláris genetikai vizsgálatát, e közleményben a tapasztalatok kerülnek összefoglalásra. Módszerek: Negyven, a neurofibromatosis klinikai tüneteit mutató beteg teljes génszekvenálása vagy multiplex ligatiofüggő amplifikációval való vizsgálata történt. Eredmények: A kóroki eltérést 31 esetben sikerült azonosítani, 8 betegben az irodalomban eddig nem ismert mutáció került detektálásra. A 8 érintettből, akiknél szekvenálással nem sikerült azonosítani a kóroki mutációt, 1 esetében egy, a teljes gént érintő deletio igazolódott. Következtetések: A neurofibromin-1 gén teljes szekvenálása a nagyobb génátrendeződések vizsgálatával kiegészítve az esetek nagy többségében alkalmas a kóroki eltérés azonosítására. Orv. Hetil., 2011, 152, 415–419. | Type 1 neurofibromatosis is an autosomal dominant hamartosis, caused by mutations of the gene neurofibromin-1. The variable clinical phenotype is characterized by café-au-lait spots, benign neurofibromas, axillary, inguinal hyperpigmentations, iris hamartomas, skeletal deformities and risk of neurofibroma-development. Pathogenic variations of neurofibromin-1 arise as de novo mutations in approx. 50% of the cases. Aims: Molecular genetic testing of neurofibromin-1 gene has been performed in our department since 2008; the following report summarizes our experiences. Methods: 40 patients, presenting symptoms of type 1 neurofibromatosis, were screened by sequencing or multiplex ligation-dependent probe amplification. Results: Pathogenic alterations were identified in 31 cases, 8 patients presented novel mutations. In 8 affected, no mutations were detected by sequencing; one of these patients had a deletion affecting the entire gene. Conclusions: Sequencing of the neurofibromin-1 gene and screening for rearrangements are useful in identifying pathogenic alterations in most of the cases. Orv. Hetil., 2011, 152, 415–419