Lézeralapú geológiai technikák felhasználhatósága a csontkutatásban: kalcium-oxid-eloszlás vizsgálata állati csont vékonycsiszolatain

A csontszövet és a geológiai képződmények szerkezeti felépítése közötti hasonlóság lehetővé teszi, hogy a csontszövet szervetlen részét matematikai modellekkel közelítsük. Az elemi összetétel ellenőrizhető a lézerindukált plazmaspektroszkópiai és induktív csatolású plazmaoptikai emissziós spektrometriás mérésekből meghatározott elemoxidkoncentráció- értékekkel. A számításokból és a laboratóriumi mérésekből egyértelműen következik, hogy a csontszövet tulajdonságait elsősorban a hidroxiapatit határozza meg. A szervetlen csontszerkezet igen jól tanulmányozható a lézerindukált plazmaspektroszkópiai technikával megbízhatóan mérhető kalcium-oxid-koncentrációértékek eloszlásainak segítségével. Jelen tanulmányban a szerzők hím szarvasmarha lábszárcsontjaiból készült vékonycsiszolatokon szelvény menti, lézerindukált plazmaspektroszkópiai mérésekből számított kalcium-oxid-koncentráció eloszlásai mutatják be. A kalcium-oxid-koncentrációértékek felületi eloszlásait, „gyakorisági eloszlási” görbék támasztják alá. A több csoportba sorolt kalcium-oxid-koncentrációértékek alapján a corticalis és trabecularis csontszerkezet élesen megkülönböztethető. A szerzők a csontokon elvégzett kvantitatív komputertomográfi ái mérésekből számított attenuációs együttható (összsűrűség) és geológiában használt „ρ”-sűrűség között szignifi káns pozitív korrelációt találtak. Továbbá a kiszámított „ρ”-sűrűség és a meghatározott átlag-kalcium-oxid-koncentrációértékek inverz korrelációt mutattak