Az államszocialista bányavárosfejlesztések morfológiai vonatkozásai

Az 1950-es években az erőltetett iparosítás teljes prioritást élvezett a magyar politikában és a gazdaságfejlesztésben, egyben a regionális településpolitikának is meghatározó vezérelve lett. Óriásira nőtt azon tájegységeknek a politikai ázsiója, melyek természeti erőforrásként bányászható nyersanyagkinccsel rendelkeztek. E felértékelődés nem előzmények nélküli; a történeti településhálózat létrejöttében már a kezdetektől jelentős szerepet játszott a kitermelhető ásványi nyersanyagforrások megléte. Ahol a településfejlődés feltételei közül más adottságok is rendelkezésre álltak, a bányához telepített kolónia bányászvárossá, majd feldolgozóipari várossá válhatott már a feudalizmus vagy a kapitalizmus időszakában. Az államszocializmus1 során azonban Magyarországon is épültek olyan újnak nevezhető városok, amelyek a fenti történeti városfejlődésen nem feltétlenül mentek át, hanem egy vagy több hajdani kicsi faluból lettek tervszerűen, igen rövid idő alatt nagyobb településsé fejlesztve. E városok a korszak terület- és településtervezési, szakmapolitikai gondolkodásmódjának fontos tanúi, melyeket gyakran a korabeli társadalmi rend egyfajta „ideális” városmodelljeiként, társadalmi és városépítészeti kísérletként is nevesítettek. A szerzők Oroszlány és Komló példáján bemutatott alaktani szemléletű elemzéseik keretében az alábbi főbb kérdésekre keresik a választ: Hogyan jelentek meg az államszocializmus során a politikai szándékú nyersanyag-kitermelések, bányaipari fejlesztések a területfejlesztésben? Miként adott ez egy-egy kisebb, korábban kevéssé jelentős településnek hatalmas fejlődési impulzust? Miként hatott mindez az egyes települések térbeli fejlődési folyamataira, és ennek milyen városmorfológiai következményei és vonatkozásai (hasonlóságai, különbségei) fedezhetők fel? | In the 1950s, the forced industrialization experienced full priority in Hungarian politics and in the economic development. It also has become a major guiding principle in regional settlement policy. The political value of those regions that had natural resources for mining purposes was growing enormously. This appreciation was not without precedent; the existence of exploitable mineral resources had been playing a major role in the creation of the historical settlement network from the beginnings. Where the conditions of the settlement development were present, the mining colonies gradually became mining towns, later on manufacturing and industrial towns in the period of feudalism or capitalism. However, during the state socialism such so-called new cities were built that had not necessarily gone through the above mentioned historical urban change in Hungary. The once small villages were turned into bigger settlements in a very short period of time. It was all realised according to a central political plan. These cities witnessed the political professional mind-set of the era as well as the spatial and urban planning of it. At the same time, they were referred as an “ideal” town-model and also, as an urban and social experiment of the very period’s social order. The authors are seeking for answers to the following main questions in the context of morphological approach analyses of Oroszlány and Komló: How did the political intentions in raw material extraction and mining industry manifest in regional development during the state socialism? How did these changes give a huge impulse to the smaller, previously less significant settlements? How did the above processes influence all of these settlements’ spatial development and lastly, what kind of urban morphological consequences and implications (similarities, differences) can be discovered