A felelősségteljes innováció és a jövő kutatógenerációja

Napjainkban jelentősen felgyorsultak a kutatás-fejlesztési és innovációs (K+F+I) folyamatok az ugrásszerű fejlődés és magasabb jólét ígéretét hordozva, azonban előre nem szándékolt, a társadalom számára kedvezőtlen mellékhatások is kapcsolódhatnak hozzájuk. E negatív kísérőjelenségek kezelése legtöbbször csak az innovációs eredmények megjelenése után lehetséges, viszont a beavatkozás ekkor már általában megkésett és igen költséges. Ennek lehetséges preventív válaszaként alakult ki a felelősségteljes innováció gondolatköre, azonban a napi szintű K+F+I folyamatokba történő integrálása még komoly kihívás. Egy közel egy évtizedes, dokumentált eredményekkel rendelkező módszer a társadalmi-technikai integrációs kutatás, amely több esetben hatékony segítséget nyújtott a felelősségteljes innováció gyakorlati alkalmazásában: alaplogikája szerint a társadalomtudományi szempontokat integrálja a természettudományi kutatásokba. E módszert eddig kizárólag praktizáló, aktív kutatók körében alkalmazták, így nincs információ arról, hogy a módszer hogyan alkalmazható a jövő kutatógenerációja körében. Ezért e kutatás célja a jövő természettudós kutatógenerációjának felelősségteljes innovációval kapcsolatos attitűdjének feltárása. Ehhez a szerzők a társadalmi-technikai integrációs kutatás módszerét vették alapul, és az 1995 után született (kései Y, valamint Z generációs) jövő természettudós kutatógenerációjának tagjait vonták be vizsgálatukba. Az eredmények alapján javaslatot tesznek az innovációmenedzsment számára a természet- és társadalomtudományi integráció lehetséges lépéseire, ezen keresztül pedig a felelősségteljes innováció gyakorlati alkalmazására kutatói pályára készülő egyetemi hallgatók körében