Intézetből örökbefogadott gyerekek érzelemregulációs fejlődése = Emotion regulation development of children adopted from institutional care

Számtalan nemzetközi vizsgálat igazolta, hogy az intézetekből örökbefogadott gyerekek, bár sok területen jelentős fejlődést mutatnak, még évekkel családba kerülésük után is sok szocioemocionális problémával küzdenek. Nagyon keveset tudunk azonban azokról a folyamatokról, amelyeken keresztül a korai élmények ezekhez a fejlődési problémákhoz vezetnek. Az itt bemutatott vizsgálat célja az érzelemregulációs képességek fejlődésének jobb megismerése örökbefogadott gyermekeknél, mivel ezen képességek alapvető feltételei a pszichés egészségnek, a hatékony társas működésnek. A vizsgálat központi hipotézise, hogy azok a gyerekek, akik életük első (minimum) 6 hónapját intézetben töltötték, fejletlenebb érzelemregulációs képességgel rendelkeznek. A vizsgálatban 90 4 és 6 év közötti gyerek vett részt, akik a 3 vizsgálati csoport egyikébe tartoztak: 1. olyan gyerekek, akik születésükkor gyermekotthonba kerültek, és ott éltek örökbefogadásukig, de leg¬alább 6 hónapos korukig; 2. csecsemőkorban (6 hetes koruk előtt) örökbefogadott gyerekek; 3. (kontroll) vér szerinti családjukban élő gyerekek. A vizsgálat során az érzelemregulációs képességet a játék-narratívák elemzésével (MacArthur Story Stem Battery) vizsgáltuk. A három vizsgálati csoport összehasonlításának eredményeit összefoglalva elmondható, hogy igazolódott az a hipotézis, miszerint az intézeti gondozás egyik fontos következménye az elmaradás az érzelemregulációs képességekben. Ugyanakkor az eredmények arra is felhívják a figyelmet, hogy az újszülött korban örökbefogadott gyerekek bizonyos érzelemregulációs képességei is, bár jóval kevésbé, de eltérnek a vér szerinti kontrollcsoportétól. Ez az eredmény összefüggésbe hozható egyrészt pre- és perinatális tényezőkkel, másrészt pedig az örökbefogadó szülők és család jellegzetességeivel, valamint az örökbefogadottság tényéből következő vulnerabilitással. | Numerous international studies have shown that while post-institutionalized children show significant improvement in many areas after being placed in family environments, socio-emotional difficulties persist even several years after adoption. However, very little is known about the processes through which early experiences lead to these developmental problems. The aim of the present study was to examine the development of emotion-regulation abilities in post-institutionalized children, as these abilities form the basis of psychological health and effective social functioning. Our main hypothesis was that children who had been institutionalized for at least 6 months after birth have less developed emotion-regulative capacities. 90 children, aged between 4 and 6 participated in the study and were placed in one of 3 groups: children in the first group had been institutionalized straight after birth and were adopted from institutional care after the age of 6 months; the second group consisted of children adopted within 6 weeks after birth and the third (control) group consisted of children raised by their biological parents. Emotion regulation was assessed in a pretend play context using the MacArthur Story-Stem Battery by analyzing play narratives. Our results supported the hypotheses that early institutional care results in less developed capacities for emotion-regulation: children who had spent their early months in institutions are less able to use pretend play for emotion regulative purposes. Results also indicated that baby-adopted children’s emotion regulative abilities also show some developmental delays when compared to those of children raised in birth-families. This result can be explained by pre- and peri-natal factors, the distinctive characteristics of adoptive parents and families and also by the vulnerabilities related to being adopted