A duzzadó agyagtalajok előfordulásának dokumentálása és osztályozásuk problémái Magyarországon

A rendelkezésre álló hazai irodalom, terepi jegyzőkönyvek és térképi adatbázisok alapján a nagy agyagtartalmú talajok elkülönítése, és az ezzel kapcsolatban felmerülő problémák már a hazai talajtani tudomány korai szakaszában megjelentek. A nemzetközi talajkorrelációs rendszer (WRB) Vertisol kategóriájával korreláló duzzadó agyagos talajaink speciális morfológiai és művelhetőségi tulajdonságairól pontos leírásokat találhatunk Szabó József munkásságától a Kreybig térképek elkészültéig az összes jelentős hazai talajtani felvételezés dokumentációiban és publikációiban, kiemelve ezen talajok jelentősen eltérő jellemzőit és elsősorban az Alföldön jelentős területei elterjedését. A jelenlegi, genetikus szemléletű talajosztályozásunk kialakításánál is javaslat született az ún. „réti agyagok” önálló típusként történő elkülönítésére, de ez a megközelítés végül háttérbe szorult. Ennek eredményeképpen a nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajaink – meghatározó tulajdonságaik hasonlósága ellenére – jelenleg különböző taxonómiai egységekbe tartoznak. Az utóbbi évtized megváltozott felhasználói igényei és környezetpolitikája szükségessé tették hazánk talajosztályozási rendszerének diagnosztikai szemléletű megújítását, melynek munkálatai során a hazai nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajok újra dokumentálásra kerültek. Jelen dolgozat keretében egy, a nemzetközi osztályozási rendszerek “Vertisols” kategóriáját kielégítő talaj példáján keresztül mutatjuk be a hazai duzzadó agyagtalajokra jellemző morfológiai, fizikai és kémiai tulajdonságokat. A sziráki – jelenlegi osztályozási rendszerünkben – típusos réti talaj, a teljes szelvényben 40–60% közötti, a röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján dominánsan szmektites összetételű agyagtartalommal rendelkezik, jellemzője hogy szárazon kemény, erősen repedező, míg nedvesen képlékeny, könnyen formázható, tapadós. A talaj mutatja a jól fejlett Vertisolokra jellemző ciklikus felszín alatti talajszintek rendszerét, és a szerves anyagban gazdag talajszintek „üst” formában történő megjelenését. A talaj morfológiai és laboratóriumi vizsgálatának eredményei is alátámasztják az üst forma kialakulásához szükséges egykori mikrodomborzat, a mikromélyedések (MM) és mikrokiemelkedések (MK) jelenlétét, bár a „gilgai” felszín a terület művelése miatt ma már nem megtalálható. A MM-ek, a nedves évszakban bennük összegyűlő nedvességtöbblet hatására mélyebb, nagyobb szervesanyag-tartalmú felszíni szinttel, intenzívebb kilúgzási és mállási folyamatokkal jellemezhetőek. A MK felszín közeli szintjeinek tulajdonságai, a mélyebb talajszintekből származó, redukált és másodlagos karbonátban gazdag talajanyagok jelenléte alátámasztja a mélyebben fekvő talajanyagok csúszási tükrök mentén a felszín irányába történő szállítódásának folyamatát. Eredményeink alapján megalapozottnak tartjuk a nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajok önálló talajtípusként történő meghatározását, és továbbra is javasoljuk a „Duzzadó agyag” talajok elkülönítését az osztályozás legmagasabb szintjén. | Based on the available Hungarian soil science literature, field survey reports and maps, the classification of soils with high clay content caused considerable problems from the early stages of soil research in Hungary. Precise descriptions of the special morphological properties and tillage practices of soils satisfying the criteria in the definition of “Vertisols” given by the World Reference Base of Soil Resources (WRB), can be found in all important Hungarian soil-related publications, starting from József Szabó (1861) to the reports and maps of the Kreybig soil survey (1944). All these publications emphasized how significantly the properties of soils with high clay content differed from those of other soil types, and how frequently they occurred in Hungary, especially in the Great Plain. During the development of the “genetic” classification system, based on soil origin, in the 1960s, it was suggested that the “meadow clay” soil type should be adopted as a separate taxonomic unit, but this approach was not accepted, so soils with high clay content are included in several soil taxonomic units in the Hungarian Soil Classification System (HSCS), in spite of the similarity of their major properties. In the last decade, political initiatives on a European and global scale and changes in the needs of end-users resulted in an increasing demand for harmonized digital soil information, which required the modernization of HSCS based on a diagnostic approach. During the development of this new system, a large number of Vertisols were documented under different environmental conditions in various parts of Hungary. In this paper the aim was to demonstrate the importance of soils with high clay content, based on a review of Hungarian soil science literature, and to present their special morphological, physical and chemical properties using a Hungarian Vertisol in Szirák, Nógrád County, as an example. According to the present HSCS, the soil in Szirák is classified as a typical meadow soil. It has high smectitic clay content between 40–60% throughout, and is hard with wide deep cracks when dry, but plastic and sticky when moist. The soil exhibits the usual characteristics of well-developed Vertisols, with cyclic subsurface horizons and a subsurface bowl-shaped formation. Although the gilgai microrelief has disappeared due to the intense cultivation of the area, both the morphological features and the results of soil analysis support the theory of the presence of former microhighs (MH) and microlows (ML). Because of the accumulation of rain water in the basins of MLs in the wet season, MLs have greater water recharge and thus more intense leaching and weathering compared to MHs. They also have a darker colour with higher organic matter content to a deeper depth. The CaCO3 concretions and gleyed mottles found close to the surface in MHs confirm both the presence of upward material movement along shear planes and that of the well-known Vertisol process by which the soil “inverts” itself. The results provide strong evidence that Vertisol-like soils should be included in the new HSCS. It is proposed that a separate classification unit should be created for these “Swelling clay” soils at the highest, “main soil types” level of the HSCS