A talajok P-ellátottságának agronómiai és környezetvédelmi jellemzése

A keszthelyi Ramann-féle barna erdőtalajon (homokos vályog) és a szent-györgyvölgyi pszeudoglejes barna erdőtalajon (agyagos vályog) beállított szabadföldi P-hatás és -utóhatás kísérletben korábban 10 évig tartó intenzív P-műtrágyázással három P-szintet (P0, P1, P2) alakítottak ki. 30 évvel a P-trágyázás befejezése után a három P-szint szántott rétegéből 4 ismétlésben tenyészedény-kísérletet állítottunk be annak vizsgálatára, hogy a hagyományos talaj P-teszt módszerek alkalmasak-e a mezőgazdasági eredetű P-terhelés környezeti kockázatának becslésére. Ezért a tenyészedény-kísérletben minden régi P-szinten az abszolút és NK-kontroll mellett további három új P-kezelést (100, 500 és 1000 mg P2O5·kg-1) alkalmaztunk. A jelzőnövény fiatalkori tavaszi árpa volt. A kísérlet bontása után összefüggésvizsgálatot végeztünk az agronómiai célú talaj P-vizsgálatokkal mért talaj P-tartalmak (AL-, Olsen-, Bray1-, CaCl2-, H2O-, továbbá a vizsgált FeO- és oxalát módszerek) egymás közötti, valamint a bokrosodáskori tavaszi árpa hajtástömege és P-koncentrációja között. Mind a hajtás tömege, mind a hajtás P-koncentrációja alapján meghatározott agronómiai optimumok (3. táblázat) mindkét talajon jóval kisebbek voltak a környezeti kockázat ugrásszerű megnövekedésével járó kritikus talaj P-koncentrációknál (5. táblázat), azaz a kritikus környezetvédelmi talaj-P értékénél. Ez utóbbit a talajok Olsen-, Bray1-, H2O-, FeO- és oxalát módszerekkel mért P-tartalma és a talaj CaCl2 -P tartalma közötti összefüggést leíró lineáris egyenletek töréspontja adta. A kritikus környezetvédelmi P-értékek nagyon eltérőek voltak az alkalmazott P-meghatározási módszertől függően, de értéküket –az Olsen és oxalát módszerek kivételével –a vizsgált két talaj tulajdonsága nem befolyásolta. A külföldi irodalomhoz hasonlóan eredményeink megerősítik, hogy a talajok CaCl2 -oldható P-tartalma és a gyakorlatban az oxalát módszernél jobban elterjedt Olsen módszerrel mért P-tartalom közötti összefüggés alkalmas és hasznos mérőszám lehet a foszfor környezetvédelmi vizsgálatában. Annak ellenére, hogy ezek az összefüggések változhatnak a talaj típusával, a művelési móddal és az egyéb agronómiai beavatkozásokkal, a hidrológiai és geológiai tényezőkkel, ezek a talaj P-tesztek - megfelelő kalábrálás után - önmagukban is alkalmasak lehetnek egy környezetvédelmi szempontból kritikus talaj-P tartalom becslésére. E felett potenciálisan nő a P-veszteség lehetősége, így szükségessé válok a P-gazdálkodás megváltoztatása a víz minőségének megőrzésében