A szennyező nehézfémsók hatása a talajbaktériumok mennyiségére és a talajlégzésre in vitro körülmények között

Az ólom- (Pb2+), a kobalt- (Co2+) és a kadmium- (Cd2+) ionok hatását vizsgáltuk Gödöllőről származó, mezőgazdasági művelés alatt álló (továbbiakban: művelt) és nem művelt barna erdőtalajban élő aerob talajbaktériumok aktivitására. Az üvegedényekbe töltött talajmintákat üvegházban, 28 °C-on inkubáltuk egy, három és hat hétig. A talajban élő baktériumok anyagcseréjét C, N és P hozzáadásával aktiváltuk, a tápanyagokat nátrium-nitrát, kálium-foszfát és glükóz formájában adtuk a talajhoz a szubsztrát-indukált légzés vizsgálatára (SIR: substrate induced respiration). Meghatároztuk az összes mobilizálható nehézfém frakció, az összes aerob baktérium csíraszám és a fejlődött CO2 mennyiségének változását az inkubációs idő alatt. A vizsgált nehézfémek vegyületei egy héten belül nagymértékben immobilizálódtak, majd további inkubáció után fokozatosan újramobilizálódtak. A nehézfémionok adagolása csökkentette a talaj teljes aerob baktérium számát, valamint fiziológiai aktivitását. Az aerob baktérium-populációk általában a CO2- termeléshez hasonlóan csökkentek a vizsgált fémionok toxikus hatására. A talajminták biológiai aktivitásában bekövetkezett gátlások már három hét után is érvényesültek, de igazán jelentős hatásokat a 6 hetes inkubációs periódus végén tapasztaltunk. A különböző inkubációs szakaszokban az Pb2+ csökkentette a legkisebb mértékben a művelt és a nem művelt talajok CO2-kibocsátását. A gázkibocsátást a Cd2+-ionok gátolták a leginkább, de Co2+-ionok jelenlétében is érzékelhető volt határozott csökkenés