Évhatás elemzése a nyírlugosi műtrágyázási tartamkísérletben 1. A csapadék és a tápanyagellátás hatása a rozs (Secale cereale L.) termésére

Savanyú homokos, kovárványos barna erdőtalajon, a nyírlugosi műtrágyázási tartamkísérlet öt évében (1964, 1966, 1968, 1970, 1972) vizsgáltam a csapadékmennyiség és a N-, P-, K-, Mg-műtrágyázás hatását a rozs termésére. A főbb eredményeket az alábbiakban ismertetem: Az „általános” (HARNOS, 1993) és a rozsra specifikus csapadékhiány határértékek alapján átlagos (1965–1966), aszályos (1963–1964, 1967–1968, 1971–1972) és csapadékbő (1969–1970) évjáratokat különítettünk el. A kísérletek évhatását elsősorban a nyári félévek, a vegetációs időszakok és a vetést megelőző hónapok csapadékviszonyai határozták meg döntően. Trágyázás nélkül az időjárási anomáliák (aszály, csapadékbőség) ellenére sem adódtak szignifikáns terméskülönbségek (átlagos év: 1,66 t ha−1, aszályos év: 1,51 t ha−1, csapadékbő év: 1,47 t ha−1). Gyenge (N: 30 kg ha−1 +NP, NK, NPK, NPKMg kombinációk) tápanyagellátásnál a termések 2,01–3,04 ha−1között változtak. A nagy (0,5-1,0 t ha-1) szórások miatt a műtrágyázási hatások instabililak voltak. Az átlagos évjárat hozama több mint 1,0 t ha−1-ral múlta felül a kontrollparcellákét. A csapadékbő és aszályos években 10 és 14 %-kal csökkent a termés. Közepes (N: 60 kg ha−1 +NP, NK, NPK, NPKMg kombinációk) trágyázáskor az átlagos évhatás esetén a maximális termés meghaladta a 3,5 t ha-1-t. Kimutatható volt a NP-, NPK- és a NPKMg-kezelések szignifikáns termésnövelő hatása az önálló N-trágyázással szemben. A termések instabilitása kifejezetten növekvő tendenciát (0,7–1,3 t ha−1) mutatott. A csapadékbő évjáratban az aszálykárt háromszoros mértékben meghaladóan, 20 %-kal csökkent a hozam. Jó (N: 90 kg ha−1 +NP, NK, NPK, NPKMg kombinációk) tápelem-ellátottságnál átlagos évben a termések meghaladták a 3,5 t ha-1-t. A N-kezelések és P-, K-, Mg-kombinációik hatását a kedvezőtlen években (aszály, csapadékbő) stagnálás és terméscsökkenés jellemezte. A termések instabilitása tovább fokozódott (1,0–1,8 t ha−1). Aszályos évben 17, a csapadékbőben 52 %-kal csökkent a termés. A N-, NP-, NK- és NPK-kezelésekkel szemben a NPKMg-táplálás mindkét időjárási anomália károsító hatásának jelentős mértékű csökkenését eredményezte. A NPK-kezelések -21 %-os és -39 %-os aszályos és csapadékbő évjáratú kárértékei a kiegészítő Mg-trágyázás hatására -4 és -11 %-ra mérséklődött. A vegetációs periódusbani csapadékmennyiség és a termés között a nitrogén adagjaitól, ill. a NP-, NK-, NPK- és NPKMg-kombinációktól függő szoros másodfokú összefüggéseket kaptunk. A legkedvezőbb, 4,0 t ha-1 körüli termések a 400–500 mm csapadékmennyiségek között jelentkeztek. Az 500 mm felettiek erőteljesen terméscsökkentő hatásúak voltak. | The effect of rainfall quantities and N, P, K and Mg fertilization on rye yield was examined in five years (1964, 1966, 1968, 1970, 1972) of a long-term fertilization experiment set up on acidic, sandy brown forest soil with thin interstratified layers of colloid and sesquioxide accumulation in Nyírlugos (Hungary). The major soil characteristics were: pH(H2O): 5.2–6.5; pH(KCl): 4.4–4.9; hydrolytic acidity: 5.9–10.8; hy1: 0.2–0.4; humus %: 0.4–0.9; total N: 20.6–48.0; AL-P2O5: 20–66; AL-K2O: 20–100 mg kg−1 (LÁNG, 1973). The 2×16×4=128 treatments were carried out in 4 replications in a split-split-plot design on a total of 512 plots. The fertilizer doses were: nitrogen 0, 30, 60, 90, phosphorus 48 (P2O5), potassium 80 (K2O) and magnesium 15 (MgO) kg ha-1 in the form of 25% calcium ammonium nitrate, 18% superphosphate, 40% potassium chloride, and magnesium sulphate of technical quality. The PK fertilizers were applied in autumn prior to ploughing, while the N and Mg salts were given in spring after snow-melting. Each year rye was sown in September or early October after potato (varieties: Gülbaba, Aranyalma) as forecrop. The main results were as follows: Based on the limit values for „general” (HARNOS, 1993) and rye-specific rainfall deficiency, the years could be divided into average (1965–1966), dry (1963–1964, 1967–1968, 1971–1972) and wet (1969–1970) years. The year effect during the experiments was determined primarily by the rainfall conditions during the summer half-year, the vegetation period and the months preceding sowing. Without fertilization there were no significant differences in yield (average year: 1.66; dry year: 1.51; wet year: 1.47 t ha−1) despite the weather anomalies (drought, excessive rainfall). With poor nutrient supplies (N: 30 kg ha−1 + NP, NK, NPK, NPKMg combinations) the yields varied between 2.01 and 3.04 ha−1. Due to the great deviations (0.5–1.0 t ha−1) the fertilizer effects were not stable. The yield of the average year was more than 1.0 t ha−1 higher than that of the control plots. In the wet and dry years the yield was reduced by 10 and 14%, respectively. With medium nutrient supplies (N: 60 kg ha−1 + NP, NK, NPK, NPKMg combina-tions) the maximum yield in the average year exceeded 3.5 t ha−1. The NP, NPK and NPKMg treatments had a significant yield-increasing effect compared with N fertilization alone. The instability of the yield exhibited a pronounced tendency to increase (0.7–1.3 t ha−1). In the wet year the yield was reduced by 20%, which was three times as great as the loss recorded as the result of drought. In the case of good nutrient supplies (N: 90 kg ha−1 + NP, NK, NPK, NPKMg combinations) the yields were in excess of 3.5 t ha−1 in the average year. The effect of N treatments and P, K and Mg combinations was characterized by stagnation and yield declines in years with poor climatic conditions (drought, excessive rainfall). There was a further increase in the instability of the yields (1.0–1.8 t ha−1). The yield decreased by 17% in the dry years and by 52% in the wet year. Compared with the N, NP, NK and NPK treatments, NPKMg fertilization greatly reduced the damaging effect of both types of weather anomaly. The 21% and 39% losses recorded in dry and wet years in the NPK treatments were reduced to 4 and 11% by Mg fertilization. A close quadratic correlation was obtained between the quantity of rainfall during the vegetation period and the yield, depending on the N rate and on the NP, NK, NPK and NPKMg combinations. The best yields, around 4.0 t ha−1, were obtained with 400–500 mm rainfall. Rainfall in excess of 500 mm led to a considerable reduction in yield