Vezetői szerepek és bizalom a hálózatokra épülő gazdaságban

Napjainkban egyre többet hallunk arról, hogy a vállalkozásoknak és az egyéneknek az „új”, a „hálózatra épülő” gazdaságban folyamatosan kell tanulniuk és újítaniuk a túléléshez és a prosperitáshoz. A hatásköröket egyre inkább azokhoz kell telepíteni, akiknek tudása és helyzete a döntések szempontjából a legkedvezőbb. Mivel a meghatározó kompetenciák gyakran földrajzilag, szervezetileg és időben „szétforgácsolt” módon adottak, a szereplők állandóan változó együtteseinek kell összekapcsolódnia az elvégzendő feladathoz. A munkát olyan „önszervező” rendszerekben kell végezni, amelyek látszólag ad hoc módon ragadják meg az egyének képességét. Ebben a hálózatosított gazdaságban azoknak jut a siker, akik eredményesen össze tudják kötni az egyéneket és a szervezeteket a gyorsan változó feltételek és kapcsolatok által indukált dinamikus versenyben. A hálózatokra építő gazdaság működése természetesen számos kérdést vet fel. Ehelyütt csupán a szervezeti kapcsolatokat, a vezetést és a személyközi kapcsolatokat érinti a szerző