A szomatosztatin és az emésztőrendszer. Klinikai tapasztalatok | Somatostatin and gastrointestinal tract. Clinical experiences

A szomatosztatin az emésztőrendszerre sokrétűen hat. Gátolja az emésztőrendszeri hormonok felszabadulását, a gyomor, a hasnyálmirigy és az epe exokrin működését, csökkenti a motilitást és befolyásolja egyes tápanyagok felszívódását is. E sokirányú hatás alapján fokozott várakozás előzte meg a szomatosztatinkezelés eredményességét különböző emésztőrendszeri betegségekben. A szomatosztatinkezelés realitását az elhúzódó hatású analógok (octreotid, lanreotid) kialakítása teremtette meg. Az elmúlt negyed században kiterjedt vizsgálatok tisztázták a szomatosztatinanalógok eredményességét és helyét különböző emésztőrendszeri betegségek kezelésében. A tanulmány az eredmények rövid összefoglalására és értékelésére tesz kísérletet. A kezelés az emésztőrendszer számos kóros állapotában hatékony, a klinikai gyakorlat részévé azonban csak a neuroendokrin daganatok elsődleges konzervatív, valamint a nyelőcsővisszér-vérzések és a hasnyálmirigysipolyok kiegészítő kezelésében vált. Orv. Hetil., 2013, 154, 1535–1540. | The effect of somatostatin on the gastrointestinal tract is complex; it inhibits the release of gastrointestinal hormones, the exocrine function of the stomach, pancreas and bile, decreases motility and influences absorption as well. Based on these diverse effects there was an increased expectation towards the success of somatostatin therapy in various gastrointestinal disorders. The preconditions for somatostatin treatment was created by the development of long acting somatostatin analogues (octreotide, lanreotide). During the last twenty-five years large trials clarified the role of somatostatin analogues in the treatment of various gastrointestinal diseases. This study summarizes shortly these results. Somatostatin analogue treatment could be effective in various pathological conditions of the gastrointestinal tract, however, this therapeutic modality became a part of the clinical routine only in neuroendocrine tumours and adjuvant treatment of oesophageal variceal bleeding and pancreatic fistulas. Orv. Hetil., 2013, 154, 1535–1540