Műtrágyahatások vizsgálata nyolcéves telepített gyepen | Study of mineral fertilizer effects on an 8-year-old planted sward

Egy műtrágyázási kísérlet (35. évében, 2008-ban) vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék 8. évének termésére és ásványi elemtartalmára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A kísérlet módszerét, beállításainak körülményeit és az előző évek adatait korábbi közleményeink taglalták. A kaszálás 2008. május 26-án történt.A főbb eredmények: A 35 éve trágyázatlan kontrollon mért 0,9 t·ha−1 szénatermést az együttes NPK-trágyázás 10 t·ha−1-ra növelte. Döntőnek a N, illetve a N×P kölcsönhatások bizonyultak, de a javuló K-ellátás is 2 t·ha−1 körüli szénatöbbletet eredményezett a nitrogénnel és foszforral egyaránt jól ellátott talajon. A kielégítő ellátottság a 150–200 mg AL-P2O5, ill. AL-K2O·kg−1 értékekhez köthető a szántott rétegben. A nagy szénaterméshez köthető „optimális” összetételt az 1,8% körüli N- és K-, valamint a 0,2% körüli P-koncentráció jelezte növénydiagnosztikai szempontból. A kedvező N/P arány 8–12 közötti, a N/K 1 körüli tartományban volt. A N-trágyázás általában növelte, míg a K-trágyázás csökkentette a kationok beépülését. Érvényesült a nitrát-molibdenát, foszfát-molibdenát, a K-B és a P-Zn antagonizmus. A N×P kölcsönhatások eredőjeként a P 0,10–0,29%, a NO3-N 100–2138 mg·kg−1, a Mn 45–75 mg·kg−1, a Zn 12–25 mg·kg−1, ill. a Mo 0,3–1,3 mg·kg−1 tartományban változott. A N×K kölcsönhatások függvényében 0,7–1,7% K, 0,3–0,6% Ca, 46–1653 mg·kg−1 Na, 4–8 mg·kg−1 B, és 2–4 mg·kg−1 Cu szélsőértékeket mértünk. A Cu-hiányos széna a N-hiányos kezelésekben azonosítható, ahol a Cu/Mo arány 2–3 közötti. A kívánatos 10 körüli, vagy feletti Cu/Mo arány csak a bőséges NP-kínálattal állt elő. A hektáronkénti elemfelvétel a kezelések függvényében az alábbi szélsőértékek között változott: N 7–141, K 15–131, Ca 4–36, P 2–14, S és Mg 2–11, és Na 0,1–11 kg·ha−1. A termésekkel felvett mikroelemek mennyisége szintén tág határok között ingadozott a termés tömege és összetétele eredőjeként: Fe 54–430, Mn 42–540, Al 30–270, Zn 12–120, Sr 8–116, B 5–46, Ba 3–33, Ni 1–4, és Co 0,1–0,5 g·ha−1. A hektáronkénti egy tonna szénatermés képződéséhez a pillangósnélküli gyep a kísérlet átlagában 15 kg N, 13 kg K (15 kg K2O), 1,7 kg P (4 kg P2O5), 4,4 kg Ca (6 kg CaO), 1,4 kg Mg (2,3 kg MgO) mennyiséget igényelt. A fajlagos elemtartalom adatai felhasználhatók a tervezett termés elemigényének számításakor a szaktanácsadásban. | The effects of diverse N, P and K supply levels and their combinations on the yield and mineral nutrient contents of a mixture of eight grass species without legumes, having meadow fescue (Festuca pratensis) as the main component, were studied in the 35th year of a long-term mineral fertilization experiment in 2008. The soil contained around 3% humus, 3–5% CaCO3 and 20–22% clay in the ploughed layer, and was moderately supplied with N and K and poorly with P and Zn. The experiment included 4N×4P×4K = 64 treatments × 2 replications = 128 plots. The groundwater was at a depth of 13–15 m and the area was prone to drought. The methods, experimental design and data of previous years were discussed in earlier papers. The sward was cut on 26 May 2008.The main results were as follows: The 0.9 t·ha−1 hay yield recorded on control plots, unfertilized for 35 years, was increased to 10 t·ha−1 by combined NPK fertilization. The N effect and N×P interaction proved to be decisive, but improvements in the K supplies also resulted in a hay surplus of around 2 t·ha−1 when the soil had good supplies of N and P. Values of 150–200 mg AL-P2O5 and AL-K2O·kg−1 in the ploughed layer were found to represent satisfactory supplies. In terms of plant diagnostics, the ‘optimum’ composition associated with high hay yields was represented by N and K concentrations of around 1.8% with approx. 0.2% P. Favourable nutrient ratios were 8–12 for N/P and around 1 for N/K. In most cases N fertilization increased the incorporation of cations, while K fertilization decreased it. Antagonism was detected for nitrate-molybdate, phosphate-molybdate, K-B and P-Zn. As a result of N×P interactions, values ranged from 0.10–0.29% for P, 100–2138 mg· kg−1 for NO3-N, 45–75 mg·kg−1 for Mn, 12–25 mg·kg−1 for Zn and 0.3–1.3 mg·kg−1 for Mo, while extreme values of 0.7–1.7% K, 0.3–0.6% Ca, 46–1653 mg·kg−1 Na, 4–8 mg·kg−1 B and 2–4 mg·kg−1 Cu were recorded as a function of N×K interactions. Cu-deficient hay was detected in the N-deficient treatments, where the Cu/Mo ratio was 2–3. The desired Cu/Mo ratio of 10 or above was only observed in the case of plentiful NP supplies. As a function of the treatments, the element uptake per hectare ranged between the following values (kg·ha−1): N 7–141, K 15–131, Ca 4–36, P 2–14, S and Mg 2–11 and Na 0.1–11. The quantity of microelements taken up by the yield also fluctuated over a wide range (g·hat-1) depending on the magnitude and composition of the yield: Fe 54–430, Mn 42–540, Al 30–270, Zn 12–120, Sr 8–116, B 5–46, Ba 3–33, Ni 1–4 and Co 0.1–0.5. The nutrient quantities required for 1 t·ha−1 hay yield on this sward, which contained no legumes, averaged 15 kg N, 13 kg K (15 kg K2O), 1.7 kg P (4 kg P2O5), 4.4 kg Ca (6 kg CaO) and 1.4 kg Mg (2.3 kg MgO). These specific element contents can be used by the extension service for calculating the nutrient requirements of the planned yield