Marx és tanítása Palágyi Menyhért szemüvegén keresztül és a Gazdasági-filozófiai kéziratok

Palágyi Menyhért szerint az 1789-es francia forradalom egyrészt meghatározó hatással volt az újkori európai polgári társadalmak és a polgári berendezkedésű nemzetállamok későbbi fejlődésére, másrészt viszont az ugyanezen forradalom közegében megszülető kibékíthetetlen osztályharc és osztálygyűlölet ideológiája a polgári világ lerombolására törekedett. Rekonstrukciójában Marx nem tett mást, minthogy az e forradalomhoz kötődő osztályharcos hagyományt, az osztálygyűlölet és a jövőbeni megváltó forradalom babeuvista-blanquista tanát történelemfilozófiai-tudományos köntösbe öltöztette, ezáltal azt az illúziót keltve, hogy ez a két, az akkori jellegzetes francia körülményekhez kötődő elképzelés egyetemes történelmi jelentőséggel bír. E Marx-rekonstrukció már 1908-ban – akkor, amikor még 1917. és mindaz ami belőle következett, elképzelhetetlen volt – előre jelezte a marxista ideológiában rejlő veszélyeket, de a marxizmus szükségszerű lehanyatlását is. Ha e rekonstrukció alapján közelítünk a későbbi fejleményekhez, a leninizmus nem a marxi tanítás eltorzításaként jelenik meg, hanem lényegi elemének, az osztálygyűlölet tanának gyakorlati politikaként való kibontakoztatásaként. A magyar filozófus ugyanakkor csupán eszmetörténeti elemzést nyújt. Nem veszi figyelembe, hogy az „osztálygyűlölet” ideológiájának bázisát az akkori párizsit nyomor és elnyomatás képezte, és így azt sem veszi észre, hogy a marxizmus általa előre jelzett elsorvadása éppen a társadalmi viszonyok javulásával függ össze. Hasonló okok miatt Palágyi azt sem látja, hogy a marxizmusban jelenlévő veszélyek realizálódása mindenhol fenyegethet, ahol a társadalmi viszonyokat szélsőséges nyomor és radikális elnyomatás jellemzi. Palágyi és Marx általános emberképében mindennek ellenére párhuzamos vonások sejlenek föl