Édesvíztárolók szivárgási paramétereinek meghatározása a Csókás-eljárás alkalmazásával

Csókás János (1918-2000) a Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszékének egykori professzora 1995-ben publikált a szivárgási tényező, a vízhozam és egyéb vízminőségi paraméterek meghatározására alkalmas karotázs kiértékelési eljárást. A módszer laza törmelékes üledékes kőzetekben alkalmazható, mely a nukleáris és fajlagos ellenállás adatok alapján a szemcseátmérők ismerete nélkül adja meg a szivárgási tényező folytonos szelvényét. A tanulmányban összehasonlítást végzünk a standard Kozeny-Carman és a Csókás modell között. Ennek keretében szintetikus adatok feldolgozásával megvizsgáljuk a módszer pontosságát és zajérzékenységét. Majd terepi szelvényadatok felhasználásával bemutatjuk, hogy a Csókás eljárással és a magadatokon alapuló Kozeny-Carman módszerrel becsült szivárgási tényező értékek jól korrelálnak. A Csókás eljárással kapott eredményeket megerősítik a Hazen-formula alapján számított tapasztalati és a feltáró faktoranalízisen alapuló többváltozós statisztikus kiértékelési eredmények is. A Csókás eljárás és a faktoranalízis együttes alkalmazásával meghatározzuk néhány kőzetfizikai paraméter és a szivárgási tényező in-situ regressziós kapcsolatát. Csókás professzor alapvető törekvése az volt, hogy a víztárolók vizsgálatához szükséges kőzetfizikai és szivárgási paramétereket a fúrólyukszelvényekből származtassa. Ezt az alapgondolatot követve a módszer továbbfejlesztése ma is aktuális lehet. Ugyanis az eljárás bemenő paramétereit a korszerű mérések alapján pontosabban meghatározhatjuk, mellyel tovább javíthatjuk a kiértékelés hatékonyságát a tárolókőzetek kutatása és az édesvízkészletek kitermelése során