NATURA SOMOGYIENSIS 3. Miscellanea Vegyes Tanulmányok Szerkesztő Editor: ÁBRAHÁM LEVENTE Kaposvár, 2002 ISSN 2061-3067Natura Somogyiensis 3. (A sorozat rövidített neve: Nat. Somogy. 3:) 1. Somogy megye fauna katalógusa, szerkesztette: ÁBRAHÁM L. (2001).2. KASZA FERENC MARIÁN MIKLÓS.: A Balátaláp és gerinces állatvilága, különöstekintettel a madarakra (2001) Jelen kötetünk kiadását a Nemzeti Kulturális Alap támogatása tette lehetővé. Technikai szerkesztő: DR. ÁBRAHÁM LEVENTE A szerkesztő segédmunkatársai: HORVÁTH PÉTER, MATUCZA FERENC, ZSOLDOS VIRÁG Angol fordítás és ellenőrzés: A SZERZŐK ÉS NEUMANN KINGA Minden jog fenntartva. A mű egyetlen részlete sem használható fel, nem sokszorosítható és nem tárolható adathordozó rendszerben a kiadó írásos engedélye nélkül ! ISSN15871908 ISBN 9637212272 Kiadja a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága Felelős kiadó: DR. KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS megyei múzeumigazgató Nyomdai munkák: PETHŐ & TÁRSA NYOMDAIPARI BT. Kaposvár ISSN 2062-9990 (Online)(Print)Előszó Tartalom Contents 5 KÖRMENDI SÁNDOR & LANSZKI JÓZSEF: A DunaDráva Nemzeti Park különböző vizes élőhelyeinek kvalitatív Zooplankton vizsgálata I. Rotatoria fauna 7 — Investigation of Zooplankton from different water bodies of DunaDráva National Park.I. Qualitative investigation of Rotatoria fauna. HÉRA ZOLTÁN :Újabb adatok Somogy megye puhatestű (Mollusca) faunájának ismeretéhez 23 — New data to the Mollusc fauna of Somogy county VADKERTI EDIT & FARKAS SÁNDOR : The terrestrial isopod fauna of the Rinya region IV. Szilonicspuszta. (Isopoda Oniscidea) 27 — A Rinya régió szárazföldi isopoda faunája IV. Szilonicspuszta SÁR JÓZSEF & DUDÁS GYÖRGY: Bogárközösségek (Coleoptera) vizsgálata pionnes rekultivált élőhelyen 35 — A study of beetle assembledges on pioneer and recultivated habitats (Coleoptera) JÓZAN ZSOLT: A Mecsek kaparódarázs faunájának (Hymenoptera: Sphecoidea) faunisztikai, állatföldrajzi és ökofaunisztikai vizsgálata 45 — Faunistical, zoogeographical and ecofaunistical investigation on the Sphecoids fauna of the Mecsek Mountains FAZEKAS IMRE: A Z Agriphila geniculea (Haworth, 1811) előfordulása a DélDunántúlon (Microlepidotera: Crambidae) 57 — Agriphilia geniculea (Haworth, 1811) occurring in SouthernTransdanubia (SWHungary) Microlepidoptera, Crambidae TÓTH SÁNDOR: Adatok Somogy megye kétszárnyú (Diptera) faunájához 63 — Data to the fly fauna in Somogy county (Diptera) FENYŐSI LÁSZLÓ: A Dráva Barcs (155 fkm) és Szentborbás (133 fkm) közötti szakaszának vízimadár monitoringja, 19962000 (Aves) 89 — Waterbird monitoring alond the Dráva river beetween Barcs and Szentborbás in 19962000 (Aves) PURGER J. JENŐ: A Somogyszob, Hajmás és Kálmáncsa közötti térség kisemlős faunája, gyöngybagoly Tyto alba (Scopoli, 1769) köpetek vizsgálata alapján 99 — Small mammal fauna of the region between Somogyszob, Hajmás and Kálmáncsa based on barn owl Tyto alba (Scopoli, 1769) pellet analysis HORVÁTH GYŐZŐ, HAMBURGER KRISZTINA & SCHÄFFER DÁVID: Újabb adatok a Dráva felső szakaszának kisemlős faunájához 111 — New data to the small mammal fauna of the upper region Drava (Mammalia) LANSZKI JÓZSEF: Nyestek {Martes foina Erxl.) táplálkozási szokásainak összehasonlító vizsgálata mezőgazdasági és urbánus környezetben 131 — Comparative study on feeding habits of the stone marten (Martes foina Erxl.) in rural and urban environments ElõszóSomogy megye szünbiológiai kutatását az elmúlt években nagy lendülettel végezték aszakemberek, amelynek eredménye a most közreadott vegyes tanulmányokat tartalmazókötet.Kiváló természettudós kollégáim egy-egy zoológiai szakterületen végzett megfigyelé-seiket, összefoglaló jellegû munkáikat teszik közkincsé most tanulmányaikban. Ezek acikkek bizonyítják, hogy a megye kutatási szempontból eddig fehér foltként ismert terü-letei is rendkívül értékesek, csupán ismereteink voltak hiányosak.A publikációk egy része jól példázza a Somogy Megyei Múzeumok Természettudo-mányi Osztályának azon erõfeszítéseit, amelyeket a kutatásszervezés területén végzett.Más részük a megye területén a természetvédelmi kutatásokban is meghatározó szere-pet betöltõ Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága kutatásokat támogató kezdemé-nyezéseinek köszönhetõ.A Natura Somogyiensis 3. kötetének megjelentetése a sorozat további bõvülését ésújabb kötetei elkészítésének csíráit hozta magával.Már elõkészületeket tettünk a hazai ragadozó emlõsök táplálkozás-ökológiájáról szó-ló monografikus kötet megjelentetésére, valamint a Látrányi puszta TermészetvédelmiTerület alapfaunájának kutatásait összefoglaló kötet elõkészítésére.Reméljük, hogy a kutatásszervezésben, az eredmények közzétételében mindig megta-láljuk azokat a partnereket, akik önzetlenül támogatják a XXI. század talán legnagyobbszünbiológiai problémájának megoldását, a biológiai sokféleség megõrzését és a termé-szetvédelmét.Jelen kötetünkhöz a Nemzeti Kulturális Alap nyújtott hathatós segítséget, amelyért aszerzõk és a szerkesztõ hálás köszönettel tartozik.Kaposvár, 2002. februárÁbrahám LeventeszerkesztõDOI: 10.24394/NatSom.2002.3.5Natura Somogyiensis 3 722 Kaposvár, 2002 A DunaDráva Nemzeti Park különböző vizes élőhelyeinek kvalitatív Zooplankton vizsgálata I. Rotatoria fauna KÖRMENDI SÁNDOR ÉS LANSZKI JÓZSEF KÖRMENDI S., LANSZKI J.: Investigation ofZooplankton from different water bodies of DunaDráva National Park. I. Qualitative investigation of Rotatoria fauna. Abstract: Different water bodies (river, brook, dead arms, gravel pit lakes, moor.marsh) of DunaDráva National Park were analized and 75 Rotatoria taxons were determined in them. The most divers Rotatoria fauna was found in the dead arms (species number of the Rotatoria between 2541) . Much less can be found species in the Dráva river (1219 species), gravel pit lakes (22 species) and moor (24 species). Bevezetés A Zooplankton fauna rendszeres kvalitatív és kvantitatív vizsgálata alapján jellemezhető az adott víztér vízminősége, szaprobiológiai állapota (GULYÁS, 1998), tápanyagellátottsága, ezért szükségszerű a DunaDráva Nemzeti Park (DDNP) különböző jellemző víztereiben az alapállapot rögzítése és a biomonitoring vizsgálatok folytatása. Kutatásaink során mindezen szempontokat szemelőtt tartva a zooplanktont alkotó Rotatoria, Cladocera és Copepoda faunát tanulmányoztuk Jelen dolgozatunkban a DDNP Somogy és Baranya megye területén kijelölt vízterekben (Dráva, Rinya, kavicsbányatavak, holtágak, láp, mocsár) 1999ben végzett Rotatoria kutatások eredményeit mutatjuk be, a másik két csoport vizsgálatának adatait a következő publikáció tartalmazza. A Dráva és a Dráva menti vízterek Rotatoria (kerekesféreg) kutatásáról alig jelent meg publikáció. WOYNÁROVICH (1944) vizsgálatait követően csak a barcsi borókás vizeiből (RONKAY 1985), a Drávából, a Rinya patakból (GULYÁS et al., 1995 és KÖRMENDI 1998), valamint a Barcs melletti Kisbók holtágból és a komiósdi égeresből (KÖRMENDI 1998) gyűjtött minták adatai állnak rendelkezésre. Itt szeretnék köszönetet mondani a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának, személy szerint Dr. Uherkovich Ákosnak munkánk anyagi támogatásáért. A Zooplankton fauna biomonitoringja a DunaDráva Nemzeti Park Igazgatóság szervezésében a DDNP Somogy megyei szakaszán 2000ben elkezdődött. Anyag és módszer A DDNP területén található 12 víztérből 1999. április 10. szeptember 24. közötti időszakban összesen 7 alkalommal történt mintavétel. A mintavételi helyeket és azok koordinátáit az 1. táblázat tartalmazza. DOI:10.24394/NatSom.2002.3.7 ________________________________________ISSN 1587-1908 (Print); ISSN 2062-9990 (Online)8 N A T U R A SOMOGYIENSIS 1. táblázat: A vizsgált élőhelyek és koordinátáikKözséghatár Víztípus Keleti hosszúság Északi szélesség 1. Ortilos Elő Dráva 16°53'15" 46°18'00" 2. Ortilos Artéri kavicsbányató 16°53'35" 46°17'30" 3. Somogyudvarhely Kavicsbán y ató 17°10145" 46"10'40" 4. Bélavár ODráva, Feltöltődött holtág 17"12'10" 46°07'10" 5. Vízvár Elő Dráva 17°13'45" 46°05'00" 6. Babócsa Rinya patak 17°21'15" 46"02'20" 7. Barcs Kisbók, mély holtág 17°30'55" 45°57'05" 8. Darány Nagyberek, Tündérrózsástó, 17lí33'25" 45°59'30" 9. Felsöszentmárton Mrtvica (ODráva), feltöltődött holtág 17"38'20" 45°50'55" 10. Drávasztára Bresztik, Feltöltődött holtág 17°50'00" 45°48'45" 11. Drávaszabolcs Elő Dráva 18°11'40" 45°48'45" 12. Gordisa Mattyitó, Holtág 18°15'05" 45°47'35" A mintavételi helyeken 20100 dm3 vizet szűrtünk át 25 um szembőségű planktonhálón, majd a mintákat azonnal formalinnal rögzítettük és tartósítottuk. A helyszíneken megmértük a vízhőmérsékletet, pHt és vezetőképességet, mely adatokat a mintavételi jegyzőkönyvbe vezettük. A kerekesféreg fauna kvalitatív és kvantitatív analízisét 510 ml térfogatú almintákból négyzetrácsos számlálókamrában végeztük. A nehezen meghatározható fajokat az almintából történő kiemelés és preparálás után azonosítottuk BANCSI (1986) módszerével. A fajmeghatározásokat BANCSI (1986, 1988), BARTOS (1959), KOSTE (1978), KUTIKOVA (1970) munkái alapján végeztük. Az egyedszám, biomassza eredmények és a kutatás statisztikai feldolgozása (diverzitás,egyenletesség, hasonlóság, stb.) a zooplanktont alkotó Cladocera és Copepoda rákcsoportokkal együtt egy későbbi publikáció tárgyát képezik. A vizsgálatok eredményei A vízkémiai mérések szerint a legalacsonyabb pH és vezetőképesség (összsó) értékeket a Barcsi Borókásban, míg a legmagasabbakat a holtágakban mértük. Megfigyelhető valamennyi mintavételi helyen az értékek ingadozása, ami a csapadékos időjárással öszszefüggő hígulási és/vagy bemosódási folyamatokra, sőt vízszennyezésekre is utalhat. A vizsgált állóvizek a trofitás szempontjából lényegesen különböznek. A kavicsbánya tavak oligomezotróf, míg a holtágak eupolitróf vizek (2. táblázat). A Rotatoria fauna kvalitatív vizsgálata során összesen 75 taxont találtunk. A legalacsonyabb fajszám a Drávából és a Rinya patakból, míg a legtöbb a holtágakból került elő. Meglepő a kavicsbányatavakban a viszonylagos fajgazdagság, és a Barcsi Borókás vizeiben (Darány)az alacsony fajszám (3. táblázat). A vízterekben meghatározott fajok döntő többsége kozmopolita, euriök faj (ILLIES 1978). Csupán néhány taxon tekinthető ritkának a hazai faunában (pl. Brachionus diversicornis homoceros, B. quadridentatus mehleni, Trichocerca vernalis). A vizsgálatok alapján több melegsztenoterm taxont találtunk (pl. Brachionus falcatus, B. diversicornis, Filinia opoliensis). Az euplanktonikus fajok aránya nem éri el a 40%ot, a többi a metafitonban illetve a bentikus élőhelyeken él. A szaprobiológiai indikáció, vagyis a viKÖRNENDI S. & LANSZKI J.: ROTATORIA 9 2. táblázat: A pH, a vezetőképesség és a vízhőmérséklet szélső és átlagértékei a vizsgált vízterekben Mintavételi helyek Vízhőmérséklet C° pH Vezetőképesség uS/cm Megjegyzés Min. Atl. Max Min. Atl. Max Min. Atl. Max Élő Dráva l.Ortilos 12,5 16,9 20 7,5 7,86 8,3 240 318 550 Erősen hordalékos, gyakran rendkívül magas vízállás 5. Vízvár 13,3 18.3 22 7,9 8,06 8,3 230 273 320 u.a. 11. Drávaszabolcs 16,1 18,2 20 7,7 7,98 8,2 250 295 340 u.a. Kavicsbánya tavak 2. Orlilos 14,2 20,8 24,5 7,8 8,18 8,8 310 365 520 Oligomczolróf víz, partközeli hínárvegetáció 3. Somogyudvarhcly 15.1 21 24 7,7 8,08 8,3 380 445 630 u.a. 6. Babócsa Rinya patak 13,5 18,8 23 7.4 8,08 8,8 340 563 960 Gyakran igen szennyezett, hordalékos víz 8. Darány Nagyberek 16,5 18,6 20 6,4 7,1 7,5 80 242 420 Barna víz Holtágak 4. Bélavár 14 19,5 22 7,7 8,12 8,5 430 540 590 Eutróf víz. Tömeges:Lemna sp.. 7. Barcs Kisbók 14,5 22,1 25,5 7,1 8,01 8,6 290 358 500 Eulróf víz,erősen zöld és kékalgás mély víz, partközeiben Salvinia sp., Lemna sp. dominancia 9. Felsőszentmárton Mrtvica 16 21,8 26 7,6 8,1 8,6 310 721 1140 Eutróf víz, közvetlen szerves szennyezés éri. Tömeges: Ulricularia sp., Salvinia sp., Lemna sp., Spirodella sp., 10. Drávasztára Вreszt ik 17,5 22,4 26 7,5 8,16 8,7 530 683 1060 Eutróf víz. Tömeges: u.a., mint előbb és Nuphar sp. dominancia 12. Gordisa Mattyiló 17,5 22,5 26 7,9 8,68 9,4 600 869 1140 Eupolitróf víz, halastó jellegű zek szervesanyagban való gazdagsága, terheltsége szempontjából megállapítható, hogy az előkerült fajok 70%a Яmezoszaprob, 12 %a Я amezoszaprób és 18%a oligoЯmezoszaprób vízminőséget jelez, a nagyobb szervesanyagtartalmú vizek eupolitróf jellegűek. Egy adott víztér vízminősége évszakosán is változik, mert a tavaszi időszakban nagyobb az oligoЯmezoszaprob, a nyár folyamán azonban a szervesanyag dúsulással összefüggésban megnő az amezoszaprób zónára jellemző tax ónok aránya. Ebből következik, hogy egy adott víztér vízminőség változását szezonális összehasonlításban kell elvégezni. Ugyanez vonatkozik több víztér faunájának összehasonlítására is. A Drávában és a Rinyában lényegesen kevesebb fajt sikerült kimutatni GULYÁS és munkatársai (1995) vizsgálataival összehasonlítva. Ennek valószínű oka a csapadékos időjárásból és a más okokra visszavezethető vízhozam változásokból fakadó nagymértékű hígulás is lehetett. A Rinyában több alkalommal egyáltalán nem sikerült kerekesférgeket találni, aminek oka ipari eredetű szennyezés volt. A kavicsbányatavak vízminőségét és ezáltal itt előforduló faj összetételt az intenzív horgászattal összefüggő haltelepítések, haletetések és más horgászattal összefüggő hatások befolyásolják. A szervesanyag dúsulásával összefüggésben a vízi fauna átalakulása rövid időn belül kimutatható lesz. A feltöltődő holtágak erősen előrehaladottak az eutrofízálódási folyamatban. E vízterekre gyakorlatilag azok a fajok jellemzők, melyek halastavakban is dominánsak (pl. Brachionus calyciflorus,Keraiella quadrata, Polyarthra vulgaris stb.). Az intenzív hala10 N A T U R A SOMOGYIENSIS 3. táblázat: A vizsgált vízterekben talált Rotatoria taxonok listája Fajnév 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. Anuraeopsis fissá (Gosse) + + + + Asplanchna brightwelli Gosse + + + + + A. priodonta Gosse + + + + Bdelloidea sp. + + + + + + + + Brachionus angularis angularis Gosse + + + + + + + + + В. budapestinensis Daday + + В. calyciflorus calyciflorus Pallas + + + + + + + + + + + B. calyciflorus dor cas Gosse + + + + + + + В. calyciflorus amphiceros Ehrenberg + + + B. calyciflorus spinosus (Wierzejski) + + + + + + B. diversicornis diversicornis (Daday) + + + + + + + + B. diversicornis homoceros Wierzejski + + B. falcatus Zacharias + + + + + + + + + + + B. quadridentatus quadridentatus Hermann + + + + + + + B. quadridentatus duniorbicularis (Skorikov) + + B. quadridentatus mehleni (Barrois et Daday) + + + B. rubens Ehrenberg + + + B. urceolaris 0 . F. Müller + + + + + + + + Cephalodella catellina (O. F. Müller) + C. exigua (Gosse) + C. gibba (Ehrenberg) + Colurella adriatica Ehrenberg + + + C. uncinata ( 0 . F. Müller) + + + + Conochilus unicornis Rousselet + + Dicranophorus uncinatus Milne + Enteroplea lacustris Ehrenberg + Epiphanes clavulata (Ehrenberg) + Esenta (O.F.Mül ler ) + + + + Euchlanis dilatata Ehrenberg + + + + + + + + + + E. lyra Hudson + Filinia longiseta (Ehrenberg) + + + + + + + + + + F. opoliensis (Zacharias) + Hexarthra mira (Hudson) + + Kellicottia longispina (Kellicott) + + Keratella cochlearis cochlearis (Gosse) + + + + + + + + + + + K. cochelaris macracantha (Lauterborn) + + + + + + K. cochlearis tecta (Gosse) + + + + + + + K. quadrata ( 0 . F. Müller) + + + + + + + + + + + + Lecane bulla (Gosse) + + L. closterocerca (Schmarda) + + + L. cornuta (O. F. Müller) + + L. els a Hauer + + L. hamata Stokes + + + + + L. luna (O. F. Müller) + + + + + + KÖRNENDI S. & LANSZKI J.: ROTATORIA 11 3. táblázat folytatása : Fajnév 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. L. lunar is (Ehrenberg) + L. nana (M urray ) + + L. obtus a (Murray) + L. quadridentata (Ehrenberg) + L. ungulata (Gosse) + + + + Lepadella patella (О. F. Müller) + + + + + Monommata longiseta ( 0 . F. Müller) + ; Mytilina ventralis (Ehrenberg) + + + + I Notholca acuminata (Ehrenberg) + + 1 Platyias patulus (O. F. Müller) + + + + P. quadricornis (Ehrenberg) + Polyarthra dolichoptera (Idelson) + + + + + + + P. remata (Skorikov) + + P. vulgaris Carlin + + + + + + + + + + + + Pompholyx sulcata Hudson + .Scaridium longicaudum (O.F.Müller) + ; Synchaeta oblonga Ehrenberg + + S. pectinata Ehrenberg + + + + + + + + S. stylata Wierzejski + Squatinella tridentata (Fresenius) + Testudinella patina (Hermann) + + + + + Trichocerca birostris (M inkiewicz) + T. capucina (Wierzejski et Zacharias) + + + I T. cylindrica (Imhof) + T. elongata (Gosse) + : T. longiseta (Schrank) + + + T. porcellus (Gosse) + ; 7. pusilla (Lauterborn) + + + + + + + + + + T. rattus (O.F.Müller) + + T. vernalis (Hauer) + + + + Trichotria pocillum (O. F. Müller) + + + Faj szám 19 22 22 32 12 14 27 24 34 41 13 39 sítás és takarmányozás (etetés) jelentős mértékben felgyorsítja a tápanyagdúsúlási folyamatot, ami nyári kékalga virágzásokat, ezáltal rendszeres oxigénhiányt is okoz. Ilyen algavirágzás figyelhető meg a Mattyi, a Kisbóki, és a Mrtvica holtágakon, bár ez utóbbi holtágba közvetlen mezőgazdasági eredetű szennyezés is kerül. A bélavári holtágban a makrofita vegetáció (Nymphaea alba, Nuphar luteum, Ceratophyllum sp. stb.) tömeges elszaporodása csökkenti a szabad vízfelszin területét, minek következeiében a trofogén zóna nagysága, ezáltal a víz oxigénellátottsága jelentős mértékben csökken. Mindezek mellett az elpusztult növényzet a szervesanyagtartalom növekedését okozza és a feliszapolódási folyamatot (szukcesszió) gyorsítja. Ebben a holtágban várható legrövidebb időn belül a kerekesféreg fauna átalakulása. Mindezt bizonyítja a metafitikus és a Яamezoszaprób szervezetek dominanciája. Az egyes vízterekben a különböző mintavételi időpontokban talált taxonokat a 416. táblázatokban mutatjuk be. A egyedsűrűség szélsőértékeit a 17.táblázat tartalmazza. 12 N A T U R A SOMOGYIENSIS 4. táblázat: A Drávában előforduló Rotatoria taxonok a mintavételi időpontokban (1. mintavételi hely: Őrtilos) Faj név IV. 10. V. 21 . VI. 28. VII. 29. VIII. 17. IX. 19. IX. 24. Asplanchna priodonta + + + + + Bdelloidea sp. + + + Brachionus angularis + + + В. с. calyciflorus + + + + + + В. diversicornis + + В. falcatus + + + + + Euchlanis dilatata + + Filinia longiseta + + + + Keratella с cochlearis + + + + К. с macracantha + K. quadrata + + + + Notholca acuminata + Polyarthra dolichoptera + Polyarthra vulgaris + + + Synchaeta oblonga + S. pectinata + + + + Trichocerca longiseta + Trichocerca pusilla + 5. táblázat: A Drávában előforduló Rotatoria taxonok a mintavételi időpontokban (5. mintavételi hely: Vízvár) Faj név IV. 10. V. 21. VI. 28. VII. 29. VIII. 17. IX. 19. IX. 24. Asplanchna priodonta + + Bdelloidea sp. + + + + + Brachionus angularis + + В. с. calyciflorus + + + + + В. falcatus + + В. urceolaris + + + Euchlanis dilatata + + + + Filinia longiseta + + Keratella с cochlearis + + + K. quadrata + + + Polyarthra vulgaris + + + + + Synchaeta pectinata + + + KÖRNENDI S. & LANSZKI J.: ROTATORIA 13 6. táblázat: A Drávában előforduló Rotatoria taxonok a mintavételi időpontokban (11. mintavételi hely: Drávaszabolcs) Faj név IV. 10. V. 21. VI. 18. VII. 29. VIII. 18. IX. 19. IX. 24. Brachionus angularis + + В, с. calyciflorus + + + + В. diversicornis + + + + + В. falcatus + + В. urceolaris + Filinia longiseta + + Keratella с cochlearis + + К. c. tecta + + K. quadrata + + + Notholca acuminata + Polyarthra dolichoptera + + + P. vulgaris + + + + Synchaeta pectinata + + + 7. táblázat: A Rinya patakban előforduló Rotatoria taxonok a mintavételi időpontokban (6. mintavételi hely: Babócsa) Faj név IV. 10. V. 21. VI. 28. VII. 29. VIII. 17. IX. 19. IX. 24. Bdelloidea sp. + + + + Brachionus angularis + + + В. с. calyciflorus + + В. falcatus + + В. urceolaris + + + + Filinia longiseta + Keratella с cochlearis + + + + К. с macracantha + K. quadrata + + + Polyarthra remata + P. vulgaris + + + Trichocerca longiseta + T. pusilla + + T. vernalis + 14 NATURA SOMOGYIENSIS 8. táblázat: A Barcsi Borókás ( Nagyberek, Tündérrózsástó) Rotatoria faunája a mintavételi időpontokban (8.mintavételi hely: Darány) D = Domináns taxon Faj név IV. 10. V . 2 1 . VI. 28. VII. 29. VIII. 18. IX. 19. IX. 24. Anuraeopsis fissá + + Bdelloidea sp. + + + + + Brachionus с dorcas + B. diversicornis + + + + + B. falcatus + (D) + + B. q. quadridentatus + (D) + + B. urceolarís + + + Cephalodella gibba + Colurella adriatica + + C. uncinata + Epiphanes senta + + Euchlanis dilatata + + + + + E. lyra + Keratella с cochlearis + + + K. quadrata + + + + + Lecane bulla + L. kamata + + L. ungulata + Mytilina ventralis + + Platyias quadricornis + + + Polyarthra vulgáris + + + + Testudinella patina + + Trichocerca elongata + + T. pusilla + + + KÖRNENDI S. & LANSZKI J.: ROTATORIA 15 9. táblázat: A kavicsbányatavak Rotatoria faunája a mintavételi időpontokban (2. mintavételi hely: Őrtilos) D = Domináns taxon Faj név IV. 10. V. 21. VI. 28. VII. 29. VIII. 17. IX. 19. IX. 24. Asplanchna priodonta + + + + Bdelloidea sp. + + + В. с calyciflorus + + + + B. diversicornis + (D) + B. falcatus + + + (D) + Dicranophorus uncinatus + Euchlanis dilatata + + Kellicottia longispina + (D) Keratella с cochlearis + + + K. quadrata + (D) + Lecane quadridentata + Platyias patulus + Polyarthra vulgaris + + + + + Synchaeta pectinata + + + + Tríchocerca capucina + + T. pusilla + + + Trichotria pocillum + + 10. táblázat:A kavicsbányatavak Rotatoria faunája a mintavételi időpontokban (3. mintavételi hely: Somogyudvarhely) D = Domináns taxon Faj név IV. 10. V. 21. VI. 28. VII. 29. VIII. 17. IX. 19. IX. 24. Asplanchna priodonta + + + + + + (D) Brachionus c. calyciflorus + + + + + В. с dorcas + В. c. spinosus + + B. diversicornis + + B. q. quadridentatus + B. urceolaris + + + Epiphanes clavulata + Euchlanis dilatata + + + Filinia longiseta + + (D) Keratella с cochlearis + (D) + (D) + К. с macracantha + K. quadrata + + Lecane luna + L. ungulata + Polyarthra dolichoptera + + + + P. vulgaris + + + + Synchaeta pectinata + + + S. stylata + Testudinella patina + + Tríchocerca pusilla + + + + Trichotria pocillum + 16 N A T U R A SOMOGYIENSIS 11. táblázat: A holtágak Rotatoria faunája a mintavételi időpontokban (4. mintavételi hely : Bélavár) D = Domináns taxon Faj név IV. 10. V . 2 1 . VI. 28. VII. 29. VIII. 17. IX. 19. IX. 24. Anuraeopsis fissá + Asplanchna brightwelli + + + + + + Bdelloidea sp. + + + + + + + Brachionus angularis + + В. с. calyciflorus + + + + В. с. dor cas + В. с. spinosus + + В. falcatus + + + В. q. quadridentatus + + С. uncinata + + Conochilus unicornis + + + Euchlanis dilatata + + (D) + + + + Filinia longiseta + Keratella с macracantha + + + К. cochlearis tecta + + К. quadrata + + + Lecane elsa + L. hamata + + L. nana + + L. ungulata + Lepadella patella + + Mytilina ventralis + Platyias patulus + + Polyarthra vulgaris + + + Synchaeta pectinata + + Squatinella tridentata + + Testudinella patina + Trichocerca pusilla + + + T. rattus + + T. vernalis + + Trichoma pocillum + + K Ö R N E N D I S. & L A N S Z K I J.: ROTATORIA 17 12. táblázat: A holtágak Rotatoria faunája a mintavételi időpontokban (7. mintavételi hely: BarcsKisbók) D = Domináns taxon Faj név IV. 10. V. 21. VI. 28. VII. 29. VIII. 17. IX. 19. IX. 24. Asplanchna brightwelli + (D) + + (D) + + Bdelloidea sp. + + + Brachionus angularis + + В. с. calycißorus + + + + В. с. dorcas + В с. amphiceros + В. с. spinosus + + + + В. diversicomis + + (D) + (D) В. falcatus + (D!) + (D!) В. q. quadridenîatus + + + В. rubens + В. urceolaris + Conochilus unicornis + + Euchlanis dilatata + (D) + + Filinia longiseta + + Keratella c. cochlearis + + + + К. с macracantha + + К. с tecta + + + K. quadrata + + + Polyarthra dolichoptera + P. remata + P. vulgaris + + + + Synchaeta pectinata + Scaridium longicaudum + Trichocerca capucina + T. cylindrica + + T. pusilla + + + 18 NATURA SOMOGYIENSIS 13. táblázat: A holtágak Rotatoria faunája a mintavételi időpontokban (9. mintavételi hely: FelsőszentmártonMrtvica) D = Domináns taxon Faj név IV. 10. V. 21. VI. 28. VII. 29. VIII. 18. IX. 19. IX. 24. Anuraeop sis fissá + + + Asplanchna brightwelli + + + + + + Bdelloidea sp. + + + Brachionus angularis + (D) + В. с. calyciflorus + + + + + + В. с. dorcas + + В. с. spinosus + В. diversicornis homoceros + + + В. falcatus + + В. q. quadridentatus + В. q. mehleni + + Cephalodella catellina + С exigua + Colurella uncinaîa + + Epiphanes senta + + Euchlanis dilatata + + + Filinia longiseta + + + Keratella с cochlearis + К. с tecta + + + K. quadrata + + (D) + + (D) Lecane bulla + + + L. closterocerca + + L. hamata + + L. luna + + L. obtusa + Lepadella patella + + Mytilina ventralis + + Platyias patulus + + Polyarthra dolichoptera + + P. vulgaris + + + Testudinella patina + Trichocerca capucina + T. pusilla + + + + + T. rattus + + KÖRNENDI S. & LANSZKI J.: ROTATORIA 19 14. táblázat: A holtágak Rotatoria faunája a mintavételi időpontokban (10. mintavételi hely: DrávasztáraBresztik) D = Domináns taxon Faj név IV. 10. V. 21. VI. 18. VII. 29. VIII. 18. IX. 19. IX. 24. Anuraeopsis fissá + Asplanchna brightwelli + + + + + + Brachionus angularis + + (D) + + В. budapestinensis + + + В. с. calyciflorus + + + + + + + В. с. dorcas + + В. с. amphiceros + + В. с. spinosus + В. diversicornis + + + В. diversicornis homoceros + В. falcatus + + + + В. q. quadridentatus + + + В. q. cluniorbicularis + В. q. mehleni + В. rubens + В. urceolaris + + + + Colurella adriatica + + Enteroplea lacustris + Epiphanes senta + + + Euchlanis dilatata + + + Filinia longiseta + (D) + F. opoliensis + Hexarîhra mira + + + + Keraîella c. cochlearis + + + К. с macracantha + К. с tecta + (D) + K. quadrata + (D) + + + Lecane cornuta + + L. hamata + L. luna + + Lepadella patella + + Monommata longiseta + Mytilina ventralis + + Platyias patulus + Polyarthra dolichoptera + + + P. vulgaris + + + + Synchaeta oblonga + + Testudinella patina + + Trichocerca porcellus + T. pusilla + + + + T. vernalis + + + 20 NATURA SOMOGYIENSIS 15. táblázat: A holtágak Rotatoria faunája a mintavételi időpontokban (12. mintavételi hely: Gordisa Mattyitó) D = Domináns taxon Faj név IV. 10. V. 21. VI. 18. VII. 29. VIII. 18. IX. 19. IX. 24. Asplanchna brightwelli + + + + + + Brachionus angularis + + (D) + В. budapestinensis + В. calyciflorus calyciflorus + + (D) + (D) + + + В. с dorcas + + В. с amphiceros + + В. с spinosus + + B. diversicornis + + + + + + B. falcatus + (D) + (D) + (D) + (D) + B. q. quadridentatus + + + B. q. cluniorbicularis + + B. q. mehleni + + B. rubens + + Colurella adriatica + + C, uncinata + + + Epiphanes senta + + Euchlanis dilatata + + + Filinia longiseta + + + Hexarthra mira + + Kellicottia longispina + + Keratella с cochlearis + + + + К. с tecta + + + K. quadrata + + + + Lecane closterocerca + + + L. cornuta + + + L. elsa + L. hamata + + L. luna + + L. lunar is + L. nana + L. ungulata + Lepadella patella + + Polyarthra dolichoptera + P. vulgaris + + + + Pompholyx sulcata + + Synchaeta pectinata + + + Tríchocerca longiseta + T. pusilla + + + T. vernalis + KÖRNENDI S. & LANSZKI J.: ROTATORIA 21 16. táblázat: A Rotatoria egyedszám szélsőértékei az egyes mintavételi helyeken ind./100 1 Mintavételi hely Egyedszám 1. Őrtilos, élő Dráva 9196 2. Őrtilos, ártéri kavicsbányató 12345 3. Somogy udvarhely, kavicsbányató 12420 4. Bélavár, ÓDrávafeltöltődő holtág 423520 ; 5. Vízvár, élő Dráva 10180 ! 6. Babócsa, Riny a patak 14110 ! 7. Barcs, Kisbókmély holtág 211368050 ; 8. Darány, Nagyberek mocsár 1961548 9. Felsőszentmárton, MrticaÓDrávafeltöltődő holtág 1402650 ; 10. Drávasztára, Bresztikfeltöltődött holtág 1204250 111. Drávaszabolcs, élő Dráva 9310 112. Gordisa, Mattyitó, holtág 36545622 Irodalom BANCSI I. 1986: A kerekesférgek (Rotatoria) kishatározója I. Vízügyi Hidrobiológia 15. VÍZDOK Budapest: 1172. BANCSI I. 1988: A kerekcsférgek (Rotatoria) kishatározója II. Vízügyi Hidrobiológia 17. VÍZDOK Budapest: 173577. BARTOS E. 1959: VimiciRotatoria. Fauna CSSR,Praha,15: 1969. GULYÁS P.BANCSI I.ZSUGA K.V 1995: Rotatoria and Crustacea fauna of the Hungarian watercourses. Misc.Zool. Hung. 10: 2147. GULYÁS P. 1998: Szaprobiológiai indikátorfajok jegyzéke. Vízi Természet és Környezetvédelem 6. KGI Budapest: 196. ILLIES J. 1978: Limnofauna Europea. G.F.Verlag: 5491. Koste,W. 1978: Rotatoria Die Radertiere Mitteleuropas. Überordnung Monogononta I1I. KÖRMENDI S. 1998: Rotatoria és Crustacea vizsgálatok a DunaDráva Nemzeti Park különböző víztereiben. Dunántúli Dolg. Tcrm.tud.Sorozat 9,Pécs: 3742. KUTIKOVA L.A. 1970: Kolovratki Fauna USSR.Fauna USSR, 104. RONKAY L. 1985: Adatok a barcsi borókás kerekesféregfaunájának ismeretéhez (Aschelminthes,Rotatoria). Dunántúli Dolg. Term.tud.Sorozat 5,Pécs:6770. WOYNÁROVICH E. 1944: A Bellyeitó, Kopácsi tó, valamint a Duna és Dráva limnológiai viszonyainak keresztmetszete. Albertina, 1: 3464. 22 N A T U R A SOMOGYIENSIS Investigation of Zooplankton from different water bodies of DunaDráva National Park.I. Qualitative investigation of Rotatoria fauna SÁNDOR KÖRMENDI & JÓZSEF LANSZKI There were found 75 Rotatoria taxons in the investigated water bodies of DunaDráva National Park (Dráva, Rinya, gravel pit lakes, dead arms, marsh, moor). Most of occured species are cosmopolitan, welladaptable species of high ecological tolerance. Some rare rotatorian species occured, such as Brachionus diversicornis homoceros, Brachionus qudridentatus mehleni, Trichocerca vernalis. The number of taxons can be significantly increased by systematical research of the different habitats (for example benton, metaphyton).The number of species can be determined by different factors in the river (Dráva) and in the brook (Rinya) (for example water pollution, discharge fluctuations), that is why there can be extremely fluctuation of a number of taxons. Based on the occurence of the saprobic indicator species it can be ascertained that the eutrophication process speeds up in the gravel pit lakes and dead arms and leads to water quality problems because of different human effects (for example intensive fish stocking, fish nutrition, influent of different organic matter). The most significant purpose of the futher researches is to determine the changes of water quality of different water habitats by biomonitoring. Authors ' addresses: Sándor KÖRMENDI Dr. József LANSZKI University of Kaposvár H7400 Kaposvár Po. Box 16. HUNGARY 3Natura Somogyiensis Kaposvár, 2002Újabb adatok Somogy megye puhatestû (Mollusca)faunájának ismeretéhezHÉRA ZOLTÁNHÉRA Z.: New data to the Mollusc fauna of Somogy county. Abstract: 158 species are recorded in the county and 13 of them are protected. In this paper, the new distrib-ution data of 19 species are reported, 6 of which are protected. Theodoxus danubialis (C. Pfeiffer, 1828) wasfirst found in the river Dráva within the past 60 years.Bevezetés2001-ben jelent meg a megyénk állatvilágát bemutató katalógus, amelynek célja azvolt, hogy a XX. századi faunisztikai kutatások legfontosabb somogyi vonatkozású ered-ményeit a Magyar Millennium emlékére közkinccsé tegye. Természetesen egy ilyen kö-tet sohasem lehet teljes, számos állatcsoportról még nem áll rendelkezésre információ,másrészt az egyes csoportokban megszerzett ismereteink is tovább gyarapodnak, amely-nek indukálója a természeti környezetünk szüntelen változása, forrása pedig a kutatásokfolytatása. Jelen cikk a puhatestûek elterjedésének ismeretéhez (HÉRA & VARGA, 2001)ad újabb adatokat.Anyag és módszerA Duna-Dráva Nemzeti Park szervezésében 2000-tõl biomonitoring vizsgálatok foly-nak a Dráva mentén. 2001-ben a puhatestûek mintavételezése 17 mintavételi ponton ke-rült sor Õrtilos és Babócsa között. A mintákból 86 faj 9791 egyede került elõ. A faunaáltalános vizsgálata egyeléses gyûjtéssel, hordalékok és uszadékok molluszkumánakelemzésével valósult meg, a faj színtû vizsgálatok a fajtól függõen kvadrát módszerrel,hálózással illetve mesterséges búvóhely kihelyezésével és egyeléssel történtek.Szintén a DDNP megbízásából a Somogy Megyei Múzeum Természettudományi Osz-tálya szervezésében 2001-ben a Látrányi-puszta Természetvédelmi Terület zoológiaialapfelmérésének részeként malakológiai vizsgálatok is voltak. A talajfelszíni törmelék,uszadék- és iszapmintákból, valamint fûhálózással és egyeléssel 65 faj 3248 példányakerült meghatározásra.Újabb eredményekA Magyarországon védett puhatestûek közül 11 csiga- és 2 kagylófaj somogyi elõfor-dulásáról van tudomásunk. Fokozottan védett faj nincs közöttük. Különösen örvendetestény, hogy a Theodoxus danubialis (C. Pfeiffer, 1828) ismét jelen van a Dráva hazai sza-kaszán. A faj elsõ adata a folyóból SOÓS (1933) közlésébõl származik. Ugyanõ a Kárpát-23-26DOI:10.24394/NatSom.2002.3.23________________________________________ ISSN 1587-1908 (Print); ISSN 2062-9990 (Online)NATURA SOMOGYIENSIS24medence molluszka faunájának ismertetésekor ekként említi a légrádi lelõhelyet: A Du-na jobboldali mellékvizeiben sokkal gyakoribb, így nevezetesen a Szávában és ennekmellékvizeiben, s bizonyára messzebb elterjedt a Drávában és a Murában is, bár biztosadatunk a Drávából csak Légrádról, a Murából pedig Kakonyáról van (DUDICH)(SOÓS, 1943). Légrád õrtilossal átellenben a folyó jobb partján terül el, ma Horvátor-szághoz tartozik.A 90-es évek Dráva-kutatása során a faj élõ egyedei nem kerültek elõ a folyó magyar-országi szakaszáról (VARGA, 1995). 1997-ben azonban Drávasztárán egyetlen héj fel-bukkan az uszadékban (VARGA & UHERKOVICH, 1998). A Duna-Dráva Nemzeti Park által koordinált Dráva-biomonitoring vizsgálatok sorána puhatestûek monitorozásának egyik mintavételi pontjául az õrtilos vasútállomás mel-letti partszakaszát választottam. Ez a hely a Mura torkolati pontja, így a bal parton mégtöbb kilométer hosszan a Mura vize áramlik a Drávában. 2001. X. 31-én a Dráva rend-kívül alacsony vízállása mellett a kikötõ védõkövezésén mintegy 1000 példány voltmegfigyelhetõ, 150-200 egyed/m2 sûrûséggel! Az állatok között adult és juvenilis egye-dek is elõfordultak, többségükben feketén bekérgezett héjjal. Mivel a mintavételi ponton az év során teleszkópos nyélre szerelt hálóval nem sike-rült egyetlen példányt sem fellelnem ebbõl a vízmélységbõl, így felmerül a gyanú, hogya populáció friss megtelepedését sikerült kimutatni. Ezt látszik alátámasztani az a tényis, hogy 2002. I. 01-én egyetlen állat sem volt megfigyelhetõ ugyanitt, pedig a vízállástovábbra is szokatlanul alacsony volt, míg 2001. I. 25-én itt ismét nem, ám 200 méter-rel lejjebb a partvédõ kövezésen ismét jelen volt a faj. Az alacsony vízállásnak köszön-hetõen a kövezés és a meder egyes pontjai szárazra kerültek, így a fagyos aljzaton mil-liószámra feketéllõ, felnyílt Dreissena polymorpha (Pallas, 1771) héjak között frissenelpusztult, ET1 létállapotú (DOMOKOS, 1995) Theodoxus danubialis, Psedanodontacomplanata (Rossmässler, 1835), valamint Amphimelania holandri (Pfeiffer, 1828)egyedeket sikerült begyûjteni. Utóbbiak szintén védett fajok. Megjegyzendõ körülmény,hogy e csigafajok héjai morfológiai okok miatt csak ritkán találhatók meg az uszadékok-ban, az élõ állatok pedig nagy erõvel tapadnak a szilárd aljzathoz, így a hálóhúzással va-ló gyûjtés sem feltétlenül sikeres. Az Amphimelania holandri ez idáig csak Bélavár - Bolhó térségébõl volt ismert, ígyõrtilosi felbukkanása új adat, s bár koránt sem meglepõ, de örvendetes tény amiatt, hogyaz esetleg megépítésre kerülõ Novo Virje-i erõmû tervezett vízduzzasztása feletti pon-ton él, így itteni állománya kevésbé veszélyeztetett, mint a Vízvár térségében élõ, jóvalnagyobb populációi. 1. táblázat: A kagylófajok megoszlása a vízvári Dráva-hordalékbanadult juvenilis összesen1. Dreissena polymorpha (Pallas, 1771) 517 319 836 83,82. Anodonta anatina (Linnaeus, 1758) 10 7 17 1,73. Anodonta cygnea (Linnaeus, 1758) 8 2 10 14. Pseudanodonta complanata (Rossmässler, 1835) 3 5 8 0,85. Unio crassus Philipsson, 1788 1 0 1 0,16. Unio pictorum (Linnaeus, 1758) 25 57 82 8,27. Unio tumidus Philipsson, 1788 2 0 2 0,28. Pisidium casertanum (Poli, 1791) 2 0 2 0,29. Sphaerium corneum (Linnaeus, 1758) 2 1 3 0,310. Sphaerium rivicola (Lamarck, 1818) 8 29 37 3,7Összesen: 578 420 998 100héjszám = egyedszámKagylófajoksorszámgyakoriságHÉRA Z.: PUHATESTÛ FAUNA (MOLLUSCA) 25Bár a Psedanodonta complanata drávai elterjedésérõl is kevés adat áll rendelkezésre,Soós zákányi elõfordulásáról már tudósított (SOÓS, 1943). A faj ritkaságát jól mutatja aVízváron, a kikötõ árterén lerakódott hordalékból 2001. III. 17-én gyûjtött 10 dm3 hor-dalékminta kagylóinak fajspektruma (1. táblázat). Az anyagban szereplõ, szintén védett Unio crassus Philipsson, 1788 vízvári adataegyúttal a folyóbeli elõfordulását elsõként igazoló adat, mert az állat jelenlétét a térség-ben eddig csak a Rinyából és a Dombó-csatornából tudhattuk biztosan (VARGA &UHERKOVICH). Az elõkerült héj teljes, friss, kis területen byssusfonalak borítják. Meg-jegyzendõ körülmény, hogy valamennyi nagytestû kagylófaj teknõjén látható aDreissena polymorpha megtelepülésének nyoma, ami mutatja a faj erõs drávai invázió-ját. Térhódításáról elsõként VARGA & UHERKOVICH (1998) számolt be.Ugyancsak a drávai biomonitoring vizsgálatokkal összefüggésben került elõ Zákányfalu felsõ temetõjében 2001. VI. 17-én a védett Cepaea hortensis (Müller, 1774) egy izo-lált populációja. Az állomány nagysága mintegy 500 egyed, egyszínû és csíkozott héjúgénváltozatai egyaránt jelen vannak. Mivel a temetõt 3 oldalról mezõgazdasági terüle-tek határolják, bejárata felõl pedig rendszeresen nyírt gyep húzódik, természetes szétter-jedése kevéssé valószínû. Behurcolása minden bizonnyal növényi anyagokkal történt,ezek közvetítésével magánkertekbe és más parkosított élõhelyekre is átkerülhet. 20 ki-lométeres körzetben egyetlen más temetõben sem volt fellelhetõ.Ez a faj Kaposváron már 1993-ban felbukkant, sikeres megtelepülését jelzi, hogy a vá-ros egymástól távol esõ pontjain is rendszeresen szem elé kerül. Így például nagyobb po-pulációja él a Gárdonyi Géza általános iskola kerítése mentén ültetett növényzetben, aBaross Gábor utca 14-16. alatti kereskedelmi lerakat területén és a Városi Sportcsarnokdéli kerítésén belüli cserjésben. Ez utóbbi lelõhelyén együtt fordul elõ a szintén védettCepaea nemoralis (Linnaeus, 1758) egyedeivel. Mindkét faj behurcolás révén került er-re az élõhelyre. Utóbbi faj egy Kaposvárhoz közeli élõhelyen, a Húskombinát horgász-tavaként emlegetett mesterséges tó déli felén, a kifolyó melletti fûzes, bodzás területenis megtelepült. A behurcolást bizonyítja az Arianta arbustorum (Linnaeus, 1758) jelen-léte is. A patak melletti növényzet egészen a Kapos-folyóig húzódik, így e fajok szétter-jedésére lehetõség van. A tó értékes faja a Musculium lacustre (Müller, 1774), amely akifolyó elõtti mederszakaszon nagy számban él.1. ábra: Theodoxus danubialis (C. Pfeiffer, 1828)Tovább tart a Potamopyrgus antipodarum (Gray, 1843) vizicsiga invázív terjeszkedé-se. 1999-ben megjelent a Külsõ-Somogy területérõl a Balatonba futó Tetves-patak mel-lékágában a Látrányi-puszta Természetvédelmi Területen, 2001. III. 16-án üres héjait ta-láltam a gyékényesi Kavicsbánya-tó strandjának fövenyén képzõdött lakusztrikus üle-dékben (DOMONKOS & VARGA, 1994).Az Arion lusitanicus Mabille, 1868 ugyancsak terjed Külsõ-Somogy településein. Bára fajt herbivor kártevõként tartjuk számon, alkalmam volt megfigyelni a kerékpárútonelgázolt fajtársának kannibalizmusát illetve kutyaürülék fogyasztását.A Tandonia budapestensis (Hazay, 1881) újabb Dráva-menti lelõhelye a zákányi alsó(telepi) temetõ. 2001.X. 31-én komposzthalom szilárd részei alatt 4 adult egyed voltmegfigyelhetõ, egy példánya begyûjtésre került. A faj jelenléte Csurgó térségében 1972óta ismert (KOVÁCS, 1972).A cikkben hivatkozott példányok a Somogy Megyei Múzeum TermészettudományiOsztálya gyûjteményében kerültek elhelyezésre.IrodalomDOMOKOS T. 1995: A Gastropodák létállapotáról, a létállapotok osztályozása a fenomenológia szintjén Malakológiai Tájékoztató 14: 79-82.DOMOKOS T. VARGA A. 1994: Az uszadékokról, különös tekintettel a Drávából származó uszadék mollusz-ka tartalmának vizsgálatáról Malakológiai Tájékoztató 13: 67-79.HÉRA Z. VARGA A. 2001: Somogy megye puhatestû (Mollusca) faunája Natura Somogyiensis 1: 29-40.KOVÁCS GY. 1972: Somogy-Csurgó és környékének Mollusca faunája - Állattani Közlemények, 59: 86-94.SOÓS L. 1933: Malakofaunisztikai adatok a Dunántúlról Állattani Közlemények 30: 12-26.SOÓS L. 1943: A Kárpát-medence Mollusca faunája - Budapest: pp 21.VARGA A. 1995: A Dráva menti puhatestû Mollusca fauna kutatásának eddigi eredményei - Dunántúli Dolg.Term. Tud. Sor. 8: 9-21.VARGA A. UHERKOVICH Á. 1998: A Dráva menti puhatestû (Mollusca) fauna kutatásának újabb eredményei Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat 9: 43-68.New data to the Mollusc fauna of Somogy countyZOLTÁN HÉRATheodoxus danubialis (C.Pfeiffer, 1828), Psedanodonta complanata (Rossmassler,1835), Unio crassus Philipsson, 1788, and Amphimelania holandri (Pfeiffer,1828) werefound in new collecting sites in the river Dráva. In the vicinity of Kaposvár, two speci-es, Cepaea hortensis (Müller, 1774) and Cepaea nemoralis (Linnaeus, 1758) were intro-duced. New data are reported about the spread of three invasive species along the riverDráva and in the Outer Somogy.Authors address:Zoltán HÉRA7400 - KaposvárHermann O. u. 59.HUNGARYNATURA SOMOGYIENSIS263Natura Somogyiensis Kaposvár, 2002The terrestrial isopod fauna of the Rinya region IV.Szilonics-pusztaVADKERTI Edit and FARKAS SándorVADKERTI E. and FARKAS S.: The terrestrial isopod fauna of the Rinya region IV. Szilonics-puszta.Abstract: Isopods of a wetland forest and the surrounding ruderal vegetation were sampled along a line tran-sect by pitfall trapping. The captured 5 species were: Porcellium collicola Verh., Trachelipus ratzeburgiBrandt, T. rathkei Brandt, Armadillidium vulgare Latr. and Hyloniscus riparius Koch.. The number of indi-viduals was much greater than expected. No difference was found between the spatial distribution of thespecies. T. ratzeburgi was the dominant species in both of the vegetations. The seasonal changes in surfaceactivity, sex ratio and the number of gravid females were also examined.Keywords: Isopod, Oniscidea, Hyloniscus riparius, Porcellium collicola, Trachelipus ratzeburgi, T. rathkei,Armadillidium vulgare, pitfall trapping, Danube-Drava National Park, wetland, spatial distribution, habitatpreference, surface activity, sex ratio, population dynamics.IntroductionThe Danube-Drava National Park is located in South Transdanubia in Hungary andconsists of many islandlike natural reserves. The systematic ecological research of theisopods living in the regions of DDNP began in 1996. One of the 61 sampling sites waslocated at Szilonicspuszta. The main questions of this study were: (1) which Isopodaspecies live here, (2) whether there is any habitat preference of the different Isopodaspecies, and how (3) the surface activity (4) the community structure (5) sex ratio andreproductive characteristics of their populations change in time.27-34Fig. 1. The location of the sampling siteDOI:10.24394/NatSom.2002.3.27________________________________________ ISSN 1587-1908 (Print); ISSN 2062-9990 (Online)NATURA SOMOGYIENSIS28Material and methodsSzilonicspuszta is located 8 km west of Barcs (Fig. 1). The average temperature of theexamined area in July is 21-22 o C and in the vegetation period (between 1st of Apriland 30th of September) is 17-18 o C. The annual precipitation is 700 mm.The studied area consists of two habitat types: a wetland forest and an inundation rud-eral vegetation which was a dense Solidago canadensis association. Five pitfall trapswere placed in each of them. All of them were set in a 45-meter line transect. The dis-tance between the traps was 5 meters. The transect started inside the forest and perpen-dicularly crossed the edge, ending in the ruderal vegetation. The leaf litter in the habi-tats was sparse.The material was collected between 7th June 1996 and 15th November 1996. In springthe examined area was so wet that the experiment could not be begun until 1st May.The data were standardized to analyse sesonal changes in surface activity by the equa-tion: N/d*tw, where N = number of individuals in one sample, d = number of daysbetween two checkings, and tw = number of working traps. The sex ratio of the specieswas determined. Males were recognized by the presence of elongate pleopods on theventral surface of the pleon. Individuals with marsupia were regarded as gravid femalesirrespective of whether the marsupium was full or empty. The habitat preference was tested by multivariable statistics (TÓTHMÉRÉSZ 1996).Results and discussion(1) The 10 traps caught 5 species: Porcellium collicola Verh., Trachelipus ratzeburgiBrandt, T. rathkei Brandt and Armadillidium vulgare Latr., Hyloniscus riparius Koch(Table 1). Between 1996 and 1998 among others 8 wetland forests and 3 inundation rud-eral vegetation were studied (FARKAS 1999). In all of these two kinds of habitats onlythese 5 species were collected so this result was to be expected. In other habitats thenumber of species were between 1 and 11.Porcellium collicola Trachelipus ratzeburgi Trachelipus rathkei Armadillidium vulgaremales ngravid gravid males ngravid gravid males ngravid gravid males ngravid gravid06. 07. 27 76 26 461 666 554 243 198 143 695 1065 25806. 21. 23 37 74 207 162 80 86 66 127 136 220 15407. 06. 67 25 227 270 285 653 121 69 247 162 574 22507. 31. 30 24 425 381 176 878 217 77 302 164 651 18008. 19. 10 30 190 234 458 202 166 222 83 84 342 7709. 10. 71 212 212 434 880 591 157 430 98 96 398 7209. 27. 43 119 81 83 170 83 39 139 19 15 40 010. 25. 20 182 0 412 642 61 306 370 0 8 23 011. 15. 2 40 0 90 151 5 39 128 0 0 2 0Table 1. Number of captured male, gravid and non-gravid female individuals VADKERTI E. & FARKAS S.: ISOPODA 29Fig. 3. Seasonal changes in surface activity of the species0,02,04,06,08,010,012,006. 07. 06. 21. 07. 06. 07. 31. 08. 19. 09. 10. 09. 27. 10. 25. 11. 15.date of emptying of the trapsstandardized number of individuals(individuals/traps*duration)P. collicola T. ratzeburgi T. rathkei A. vulgareFig. 2. The similarity dendogram of the 10 traps by the isopod assemblages. Traps situated inwetland forest: 1 - 5; traps situated in inundation ruderal vegetation: 6 - 10.(2) By the results of the cluster analysis of the isopod assemblages cought by the trapsthere is no habitat preference; the occurrance of the species does not reflect the differ-ence between the two associations (Fig. 2). It is not surprising because H. riparius occurseverywhere independently from the type of association where there are moist microhab-itats (GRUNER 1966). The other four species occur in all of the habitats in this region(FARKAS 1999). (3) The total of 21,664 individuals of the 5 species were collected. Comparing theseresults to other similar long term experiments the number of individuals were 5 to 20times more. The low number of Hyloniscus riparius (less then 1%) did not enable a reli-able analysis so they were omitted from the statistics. The number of invidiuals was thehighest at Szilonicspuszta among the habitats examined in the regions of DDNP. Thesurface activity of the four species had three peaks (Fig. 3). It may be concluded that thesurface activity was the highest at the beginning of the summer. After a decrease at theend of June the activity showed an increasing tendency again. The decrease in the num-ber of trapped animals on 19th August was probably due to a sampling error because theactivity of the species was the highest in other sampled areas in this period (FARKAS,1998a, 1998b).(4) The temporal pattern of the composition of isopod assemblages did not change dur-ing the sampled period (Fig. 4) apart from A. vulgare whose participation decreased con-tinuously. T. ratzeburgi was the dominant species in both vegetations; its participationdid not drop below 30 %.(5) The seasonal changes in sex ratio of the species (Fig. 5, 6, 7, 8) were different. Theamount of gravid females of three species (T. rathkei, T. ratzeburgi, P. collicola) showeda similar tendency. The number of gravid females increased rapidly in June, peaked inJuly and decreased gradually from August. A. vulgare showed a different pattern: itpeaked in June with a value at 30 %. MCQUEEEN (1976) reported that temperature is the major factor regulating growth,mortality and reproductive timing of Trachelipus rathkei. He found that 83% of matedadults produced one brood, and 42% a second, with some indication that the reproduc-tive rate might be temperature-dependent. High temperature affects the reproductive pat-tern of isopods (HORNUNG and WARBURG 1993). The mean duration of gravidity were51.4, 30.7, and 17.6 days at temperatures of 15.6, 21.0 and 26.7 o C (SNIDER and SHADDY1980). They found that the most favorable temperature was 21 o C, for both breeding andnon-breeding females. The number of consecutive broods produced was dependent oninitial female weight, the smaller females tending to breed only once (it was also influ-enced by temperature, since the highest temperature increased the incidence of secondand third broods. From the end of May to middle of August 60-93 percent of the femaleswere gravid. In our study the proportion of gravid T. rathkei females was 30-60 % inJune and July, and 10-20 % during August and September. The gravid T. ratzeburgifemales had a higher peak in July (60 %) and a smaller one in September (20-30 %). Thenumber of nongravid females exceeded the gravids of both species from August.Porcellium collicola has one big, longterm breeding period. The amount of gravidfemales ranged between 40-90 percent. There were no available data on the populationbiology of T. ratzeburgi and P. collicola to compare these results.For Armadillidium vulgare growth was more sensitive to changes in food quality thanto temperature (HELDEN and HASSALL 1998). At low food quality 30-50 % of the femaleswere gravid while at high food quality this amount was 70-90 %. There is a strong selec-tion pressure for juveniles to respond strongly to temperature with respect to growthrates. In the spring and early summer, when they are larger, food availability is more lim-iting. At Szilonicspuszta the proportion of gravid females was low, 10-30 %.DANGERFIELD and TELFORD (1994) studied the sex ratio of 5 isopod species. The per-NATURA SOMOGYIENSIS30Fig. 5. Seasonal changes in the amount of male, gravid and non-gravid female individualsof T. rathkeiVADKERTI E. & FARKAS S.: ISOPODA 310,010,020,030,040,050,060,006. 07. 06. 21. 07. 06. 07. 31. 08. 19. 09. 10. 09. 27. 10. 25. 11. 15.date of emptying of the traps% of speciesP. collicola T. ratzeburgi T. rathkei A. vulgareFig. 4. Temporal changes in the composition of isopod assemblage0,010,020,030,040,050,060,070,080,090,0100,006.07. 06.21. 07.06. 07.31. 08.19. 09.10. 09.27. 10.25. 11.15.date of emptying of the traps distribution of male and female individuals (%)males non gravid females gravid femalesT. rathkeiFig. 7. Seasonal changes in the amount of male, gravid and non-gravid female individualsof P. collicolaNATURA SOMOGYIENSIS320,010,020,030,040,050,060,070,080,090,0100,006.07. 06.21. 07.06. 07.31. 08.19. 09.10. 09.27. 10.25. 11.15.date of emptying of the trapsdistribution of male and female individuals (%)males non gravid females gravid femalesT. ratzeburgiFig. 6. Seasonal changes in the amount of male, gravid and non-gravid female individualsof T. ratzeburgi010203040506070809010006.07. 06.21. 07.06. 07.31. 08.19. 09.10. 09.27. 10.25. 11.15.date of emptying of the traps distribution of male and female individuals (%)males non gravid females gravid femalesP. collicolacentage of the males ranged from 15 to 45. DANGERFIELD and HASSALL (1994) found theamount of male individuals of A. vulgare between 17-80 %. At Szilonicspuszta the par-ticipation of males for every species ranged from 10 to 50 %.Comparing our results to other findings it can be concluded that probably the relativelyhigh average temperature during the vegetation period and the appropiate humidityresulted in the outstandingly high number of individuals. In this ecological environment,under favorable temperature conditions plenty of juveniles can grow up. As we men-tioned, in the habitats there was no observable leaf litter, so the reason the low propor-tion of gravid females (as had been expected) must be the lack of suitable food.AcknowledgmentsThe research was sponsored by the Bolyai János Research Scholarship (BO/00304/01)of the Hungarian Academy of Sciences. Acknowledgments are due to Miss MónikaSzabadi and Sándor Bérces for technical assistance.VADKERTI E. & FARKAS S.: ISOPODA 330,010,020,030,040,050,060,070,080,090,0100,006.07. 06.21. 07.06. 07.31. 08.19. 09.10. 09.27. 10.25. 11.15.date of emptying of the traps distribution of male and female individuals (%)males non gravid females gravid femalesA. vulgareFig. 8. Seasonal changes in the amount of male, gravid and non-gravid female individualsof A. vulgareReferencesDANGERFIELD, J.M. and HASSALL M. 1994: Shelter site use and secondary sex ratios in the woodliceArmadillidium vulgare and Porcellio scaber (Crustacea: Isopoda) - J. Zool., Lond. 233, 1-7.DANGERFIELD, J.M. and TELFORD S. R. 1994: Population size and sex ratios in some woodlice (Crustacea:Oniscidae) from southern Africa - J. Tropical Ecol. 10, 261-271.FARKAS, S. 1998a: The terrestrial isopod fauna of the Rinya region II. Péterhida 1 - Misc. Zool.Hung. 12, 45-53.FARKAS, S. 1998b: The Isopoda fauna of the Rinya region I. Bakháza (Hungary) - Somogyi Múzeumok Közl.XIII. 257-260.FARKAS, S. 1999: Ecological Study on the Isopod Fauna by the Drava River. PhD Thesis - JATE, SzegedGRUNER, H. E. 1966: Krebstiere oder Crustacea. 5. Isopoda (Tierwelt Deutschlands. Gustav Fischer, JenaHELDEN, A. J. and HASSALL, M. 1998: Phenotypic plasticity in growth and development rates of Armadillidiumvulgare (Isopoda: Oniscidea) - Israel J. Zool. 44, 379-394.HORNUNG, E. and WARBURG, M.R. 1993: Breeding patterns in the oniscid isopod, Porcellio ficulneus Verh., athigh temperature and under different photophases. - Invertebrate Reproduction and Development. 23, 151-158.MCQUEEN, D. J. 1976: The influence of climatic factors on the demography of the terrestrial isopodTracheoniscus rathkei Brandt - Can. J. Zool. 54, 2185-2199.SNIDER, R. and SHADDY J. H. 1980: The ecobiology of Trachelipus rathkei (Isopoda) ( Pedobiologia 20, 394-410.TÓTHMÉRÉSZ, B. 1996: NuCoSA 1.05. Programcsomag botanikai, zoológiai és ökológiai vizsgálatokhoz -Scientia Publishing, Budapest.The terrestrial isopod fauna of the Rinya region IV. Szilonics-puszta.VADKERTI EDIT és FARKAS SÁNDOR1995 és 1998 között a Dráva-ártér 71 élıhelyén végeztünk kvalitatív-kvantitatívmintavételezést a terület szárazföldi ászkarák (Isopoda: Oniscidea) faunájának vizsgála-ta céljából. A mintahelyek egyikét Szilonics-pusztán jelöltük ki. Két, különbözõ vegetá-cióval borított foltban (ártéri nyáros és aranyvesszıs ártéri gyom-vegetáció) összesen 10talajcsapdát helyeztünk el line-transect elrendezésben. A folyamatosan mßködtetettcsapdák 1996 júniusától novemberig összesen 21664 ászkarákot gyßjtöttek, melyek akövetkezõ 5 fajhoz tartoztak: Porcellium collicola Verh., Trachelipus ratzeburgi Brandt,T. rathkei Brandt, Armadillidium vulgare Latr. és Hyloniscus riparius Koch.. A két foltIsopoda együtteseinek összetételében nem találtunk különbséget. Mindkét foltban a T.ratzeburgi volt a domináns faj. A dolgozat további adatokat tartalmaz a gyßjtött fajokfelszíni aktivitására és szaporodási jellemzıire vonatkozóan is.Authors addresses:Edit VADKERTIDepartment of Ecology and Zoogeography, Biological Institute, Pécs University H-7601 PécsHUNGARYSándor FARKAS Ph.D.University of KaposvárFaculty of Animal ScienceInstitute of Cattle and Sheep BreedingH-7400 KaposvárGuba S. 40.HUNGARYNATURA SOMOGYIENSIS343Natura Somogyiensis Kaposvár, 2002Bogárközösségek (Coleoptera) vizsgálata pionirés rekultivált élõhelyenSÁR JÓZSEF ÉS DUDÁS GYÖRGYSÁR J. & DUDÁS GY.: A study of beetle assembledges on pioneer and re-cultivated habitats (Coleoptera)Abstract: The survey of Coleoptera assembledges living on the uranium waste-heap of Kõvágószõlõs (Bara-nya County) was carried out in 1994 and in 2001. This study presents the collected species before (14 fami-lies, 53 species) and after (19 families, 79 species) the re-cultivating process.BevezetõAz 1950-es évek közepétõl a Nyugat-Mecsekben kibontakozó nagyüzemi uránbányá-szat és az általa megmozgatott hatalmas mennyiségû kõzet felszínre hozatala megváltoz-tatta a déli hegyoldalak, lejtõk felszíni környezetét. Az évtizedek alatt felhalmozódottmeddõ-kõzet hányói, valamint az ércdúsító segédüzeme zagytározói kialakításával elsõ-sorban Kõvágószõlõs közelében jelentkeztek a legkárosabb hatások az eredeti környe-zetre. Az 1994-ben végzett bogarászati kutatások a legnagyobb tömegû meddõhányó, akõvágószõlõsi III. számú uránbánya környékére irányultak, melynek eredményeit, SÁRés SZIRTES (1994) kéziratban közli. A mecseki uránérc-bányák esetenként millió m3-esnagyságrendû meddõhányói természeti képének, a környezetre gyakorolt hatásának, ésa rovarvilágának kutatása, csak az 1990-es évektõl lett engedélyezett. Korábban állam-biztonsági érdekek végett semmiféle adat, fénykép vagy térkép nem állhatott rendelke-zésünkre. A Jakab-hegy déli lejtõjén fekvõ kb. 200 m magas meddõhányó rekultiváció-ját követõen indokolttá vált a terület ismételt bogarászati felmérése. 35-431. ábra: A meddõhányó helyzete KõvágószõlõsönDOI:10.24394/NatSom.2002.3.35________________________________________ ISSN 1587-1908 (Print); ISSN 2062-9990 (Online)NATURA SOMOGYIENSIS36Anyag és módszerA gyûjtéseket melyek mintavétel jellegûek voltak 2001. V. 15. IX. 22. között végez-tük, hasonlóan az 1994-es vizsgálatokhoz. Elsõsorban talajcsapdázással folytak a gyûj-tések, kisebb mértékben egyeléssel. Az etilén-glikolos talajcsapdákat (20 db.) a rekul-tivált meddõhányó tövétõl a csúcsáig egy vonal mentén kb.: 5 m-enként telepítettük.Egyeléssel elsõsorban a meddõhányó tövénél kialakított vízelvezetõ árokban és környé-kén gyûjtöttünk. Az így elõkerült 19 bogárcsalád, 74 faját dolgoztuk fel.A meddõhányó és a környezõ terület természeti viszonyainak leírása.A meddõhányót alkotó kõzet elsõsorban Perm és alsó Triász korú vörös homokkõ,mely a különbözõ mélységû bányaaknákból kerültek felszínre. A hegynyi kõzethalmazlábánál korábban megfigyelt vizes területek, a rekultivációt követõen eltûntek, melyekrészben eredeti, másfelõl a bányászati tevékenységek hatására jöttek létre. Ennek ered-ményeként eltûntek a területrõl a kisebb sásos-nádas foltok. Feljebb haladva a kopár, ta-lajréteggel sem borított területek megszûntek, helyettük benövényesült élõhelyek talál-hatók. A rekultiváció során telepített tölgyfákon (Quercus petrea) kívül, megjelentekegyéb fás-, és lágyszárú növények pl.: kökény (Prunus spinosa), galagonya (Crataegusmonogyna), vadrózsa (Rosa canina), siska nádtippan (Calamagrostis epigeios), kék ka-tángkóró (Cichorium intybus), ökörfark kóró (Verbascum sp.), közönséges aszat (Cirsi-um vulgare), orvosi somkóró (Melilotus officinalis), parlagfû (Ambrosia elatior) stb.,fõleg gyomok. A meddõhányó és környezete a Mecsek-hegység Jakab-hegyének déli oldalára jellem-zõ xerotherm területek, melyekre a következõ növénytársulások a jellemzõk:Növényföldrajzi tagolás tekintetében a Nyugat-Balkáni flóratartomány pécsi (Sopi-anicum) flórajárásba tartozik. Cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris), és a mere-dek köves oldalakon sziklaerdõk (Tilia argenteae-Fraxinetum) találhatók, melyeket gaz-dag aljnövényzetû karsztbokorerdõk (Inulo siraeifoliae-Quercetum pubescentis) tesznekváltozatossá.A Jakab-hegy déli kitettségû oldalaira a következõ éghajlati adottságok a jellemzõek:szubmediterrán jellegû mérsékelten meleg, és mérsékelten nedves területek. A hõmér-séklet átlaga 10.0 °C körüli, a nyári félév átlaghõmérséklete pedig 16.5 °C. A fagymen-tes idõszak hossza átlagosan 198 nap (április 15. - október 30.-ig). A legmagasabb nyá-ri hõmérsékletek átlaga 33.0 °C közelében van. Az évi csapadék összege 680-730 mmközött mozog.A rekultivációt megelõzõen a meddõhányó felszínéhez közel esõ részen (30 cm) erõssugárzást lehetett észlelni (U. RA.). A tájrendezés során a területet vastag betonlap és ta-lajréteg takarást kapott, mely hatására a sugárzás jelentõsen csökkent.Az elõkerült bogárfajok (Coleoptera) azonosítása során, semminemû morfológiai,szín-, és alakváltozási jelet, mutációkat nem észleltünk, a korábbi és jelen vizsgálat so-rán sem.SÁR J. ÉS DUDÁS GY.: BOGÁRKÖZÖSSÉGEK (COLEPOTERA) 372. ábra: A meddõhányó 1994-ben készített látképe3. ábra: A meddõhányó 2001-ben készített látképeAz elõkerült fajok jegyzékeA bogarak (Coleoptera) rendszertani sorrendjét a korábban is használt WILHELM H.,LUCHT (1987) munkája alapján közöljük.Továbbiakban ismertetjük a gyûjtött fajokat, megadjuk a gyûjtõmódszert és a gyûjtõknevét, ez utóbbi kettõt rövidítve, továbbá a példányszámokat.A gyûjtés módszerének rövidítése:e.- egyeléstcs.- talajcsapdaA gyûjtõk nevének rövidítése:S.-SZ.- Sár József Szirtes BálintS.-D.- Sár József Dudás GyörgyAz alábbiakban külön közöljük mindkét vizsgálat (1994. V. 15. - IX. 22. és a 2001. V.15. IX. 22.) eredményeit.A rekultivációt megelõzõ kutatások adatai (1994)NATURA SOMOGYIENSIS38CicindelidaeCicindela silvicola (Dej.) e., 1 pld. S.-Sz.CarabidaeCarabus coriaceus (L.) e., 1 pld. S.-Sz.Carabus ullrichi (Germ.) e., 2 pld. S.-Sz.Harpalus dimidiatus (Rossi) e., 3 pld. S.-Sz.Harpalus rubripes (Duft.) e., 2 pld. S.-Sz.Harpalus tardus (Panz.) e., 2 pld. S.-Sz.Pterostichus vulgaris (L.) e., 2 pld. S.-Sz.Calathus erratus (Sahl.) tcs., 25 pld. Calathus melanocephalus (L.) tcs., 3 pld. HisteridaeHister quadrimaculatus (L.) e., 2 pld. S.-Sz.SilphidaeThanatophilus rugosus (L.) e., 4 pld. S.-Sz.StaphylinidaeParagabrius fumarius (Grav.) tcs., 4 pld. Ouchemus caesarous (Crev.) tcs., 2 pld.Quedius meridiocarpaticus (Smel.) tcs., 4 pld.Quedius fuliginosus (Grav.) tcs., 7 pld.Oecypus olens (Müll.) tcs., 25 pld.Oecypus biharicus (Müll.) tcs., 11 pld.Preudocypus mus (Braille) tcs., 9 pld.Platyorosus stercorarius (Ol.) tcs., 7 pld.Bisnius umbrinus (Er.) tcs., 1 pld.BuprestidaeAnthaxia nitidula (L.) e., 1 pld. S.-Sz.Acmaedera flavofasciata (Pill.) e., 1 pld. S.-Sz.Trachys pumilus (Ill.) tcs., 1 pld.NitidulidaeGlischrocharis quadrisignatus (Say.) tcs., 11pld.EndomychidaeLycoperdina succinata (L.) tcs., 2 pld.AnthicidaeAnthichus hispidus (Rossi) tcs., 4 pld.TenebrionidaeGnaptor spinimanus (Pall.) e., 3 pld. S.-Sz.Opatrum sabulosum (L.) e., 3 pld. S.-Sz.Gonocephalum pusillum (Fabr.) tcs., 2 pld.ScarabaeoidaeGeotrupes stercorosus (Scriba) e., 1 pld. S.-Sz.MelolonthidaePentodon idiota (Herbst) e., 3 pld. S.-Sz.Epicometis hirta (Poda) e., 9 pld. S.-Sz.Oxythyrea funesta (Poda) e., 4 pld. S.-Sz.Cetonia aurata (L.) e., 2 pld. S.-Sz.Valgus hemipterus (L.) e., 1 pld. S.-Sz.CerambycidaeAcmeops collaris (L.) e., 2 pld. S.-Sz.Strangalia maculata (Poda) e., 7 pld. S.-Sz.Judolia cerembyciformis (Schrank) e., 3 pld. S.-Sz.Judolia erratica (Dalm.) e., 10 pld. S.-Sz.Leptura livida (Fabr.) e., 10 pld. S.-Sz.Strangalia melanura (L.) e., 3 pld. S.-Sz.Strangalia nigra (L.) e., 4 pld. S.-Sz.Strangalia septempunctata (Fabr.) e., 5 pld. S.-Sz.Stenopterus rufus (L.) e., 9 pld. S.-Sz.CurculionidaeOtiorhynchus duinensis (Germ.) tcs., 1 pld.Otiorhynchus dubius (Ström.) tcs., 1 pld.Otiorhynchus ligustici (L.) tcs., 2 pld.Sitonia langula (Gyll.) tcs., 2 pld.Sitonia hispidula (Fabr.) tcs., 2 pld.Sitonia humeralis (Steph.) tcs., 2 pld.Sitonia lineatus (L.) tcs., 1 pld.Alophus triguttatus (Fabr.) tcs., 2 pld.Trachyphloeus laticollis (Bohem) tcs., 2 pld.SÁR J. ÉS DUDÁS GY.: BOGÁRKÖZÖSSÉGEK (COLEPOTERA) 39A rekultivációt követõ kutatások adatai (2001)CicindelidaeCylindera germanica (L.) tcs., 18 pld.CarabidaeCalosoma auropunctatus (L.) tcs., 1 pld.Carabus coriaceus (L.) tcs., 1 pld.Harpalus pubescens (Müll.) tcs., 1 pld.Harpalus dimidiatus (Rossi) tcs., 4 pld.Harpalus rubripes (Duft.) tcs., 2 pld.Harpalus tardus (Panz.) tcs., 3 pld.Pterostichus melas (Creutz.) tcs.,18 pld.Abax ater (Pill.) tcs., 2 pld.Calathus fuscipes (Goeze) tcs., 5 pld.Amara convexior (Steph.) tcs., 5 pld.Brachinus crepitans (L.) tcs., 2 pld.HisteridaeHister quadrimaculatus (L.) tcs., 13 pld.Saprinus semistriatus (Scriba) tcs., 1 pld.Hypocacculus rufipes (Kugl.) tcs., 1 pld.ShilphidaeShilpha obscura (L.) tcs., 1 pld.Ablattaria laevigata (Fabr.) tcs., 4 pld.Thanathophilus sinuatus (Fabr.) tcs., 15 pld.Necrophorus humator (L.) tcs., 1 pld.Necrophorus vespillo (L.) tcs., 2 pld.StaphylinidaeOecipus olens (Müll.) tcs., 1 pld.Oecipus biharicus (Müll.) tcs., 1 pld.Platytracus chalcocephalus (Fabr.) tcs., 4 pld.ElateridaeDrasterius bimaculatus (L.) tcs., 12 pld.Cardiophorus rufipes (L.) tcs., 11 pld.Agriotes ustulatus (L.) tcs., 12 pld.BuprestidaeTrachis troglodytes (Gill.) tcs., 1 pld.ByrrhidaeByrrhus pilula (L.) tcs., 5 pld., e., 4 pld. S.-D.DermestidaeDermestes undulatus (L.) tcs., 1 pld.Dermestes ater (Fabr.) tcs., 1 pld.Dermestes lardarius (L.) tcs., 1 pld.Dermestes cadaverinus (Fabr.) tcs., 1 pld.NitidulidaeGlischrocharis quadrisignatus (Say.) tcs., 6 pld.Carpophilus bipustulatus (Heer.) tcs., 3 pld.CoccinelidaeCoccinela 7-punctata (L.) e., 1 pld. S.-D.Adonia variegata (Goeze) tcs., 2 pld.Thea 22-punctata (Fabr.) tcs., 1 pld.Scymnus auritus (L.) tcs., 1 pld.MeloidaeEpicauta rufidorsum (Goeze) tcs., 4 pld., e., 3pld. S.-D.TenebrionidaeOpatrum sabulosum (L.) tcs., 2 pld.Crypticus quisquilius (L.) tcs., 4 pld.Blaps abreviata (Mén.) tcs., 1 pld.TrogidaeTrox hispidus (Pont.) tcs., 4 pld.ScarabaeidaePleurophorus caesus (Creutz.) tcs., 2 pld.Sysiphus shafferi (L.) tcs., 25 pld.Onthophagus ovatus (L.) tcs., 16 pld.Onthophagus ruficollis (L.) tcs., 8 pld.MelolonthidaeEpicometis hirta (Poda) tcs., 1 pld.Amphimallon soltitialis (L.) tcs., 2 pld.Oxythyrea funesta (Poda) e., 4 pld. S.-D.Cetonia aurata (L.) e., 2 pld. S.-D.Potosia cuprea (Fabr.) e., 3 pld. S.-D.Valgus hemipterus (L.) e., 1 pld. S.-D.CerambycidaeStenopterus rufus (L.) e., 1 pld. S.-D.Plagionotus floralis (Pall.) e., 2 pld. S.-D.Chlorophorus varius (Müll.) e., 3 pld. S.-D.Judolia erratica (Dalm.) e., 10 pld. S.-D.Judolia cerambyciformis (Shrank) e., 8 pld. S.-D.Dorcadion fulvum (Scop.) tcs., 3 pld.Dorcadion aetiops (Scop.) tcs., 1 pld.ChrysomelidaeCryptochephalus sexpunctatus (L.) e., 4 pld. S.-D.Clytra laeviscula (Ratz.) e., 3 pld. S.-D.Lema lychenis (Voet.) tcs., 4 pld.Lema melanophus (L.) tcs., 6 pld.Cassida nebulosa (L.) tcs., 1 pld.Cassida rugibinosa (Müll.) tcs., 2 pld.Cassida denticollis (Suff.) tcs., 4 pld.CurculionidaeSitona crenata (Herbst.) tcs., 2 pld.Cleonus piger (Scop.) tcs., 1 pld.Cleonus alternans (Herbst.) 10 pld.Larinus optosus (Gyll.) tcs., 1 pld.Othiorynchus ovatus (L.) tcs., 1 pld.Lixus elongatus (Goeze) tcs., 7 pld.Sphenophorus striatopunctatus (Goeze) tcs., 1 pld.NATURA SOMOGYIENSIS40Az 1994-es felmérés jellemzõ és ritka fajaiAcmaedera flavofasciata (Pill.) Mediterrán faj, az imágó májustól augusztusig repül, a meleg napsütéses órákban. Alárva az elhalt tölgyfa kérge alatt fejlõdik, ritkán gesztenye-, és bükkfában. A Mecsek-bõl csak 1 régi adata ismert (GEBHART 1953). Ritka (FREUDE, et. al. 1979).Gnaptor spinimanus (Pall.) Pontomediterrán faj, a Balkán-félszigeten és a Kárpát-medencében honos. Nálunk el-sõsorban a Nagyalföldön, és a Dunántúl sztyepp területein, kopár hegyoldalain fordulelõ. Helyenként igen gyakori (KASZAB 1957). Jellegzetes faja a Jakab-hegy déli lejtõi-nek. Opatrum sabulosum (L.)Elõfordul egész Európában, keleten Szibériáig, délen a Kaukázusig. Magyarországonaz Alföld és az alacsonyabb hegy és dombvidék száraz sztyepp-rétein, és akultúrterületeken mindenütt gyakori. Xerophil faj (KASZAB 1957).Pentodon idiota (Herbst)Pontusi faj, nálunk az alföldek, hegy és dombvidékek középkötött, kopár talajú terü-letein él (ENDRÕDI 1956).Strangalia bifasciata (Müll.) Elõfordul Európában, Kisázsiától Iránig, valamint Szibériában. A bogár májustól jú-nius végéig repül, fõleg xerotherm hegyoldalak erdõszegélyein, virágokon található(KASZAB 1971). Gyakori és jellegzetes cincérfaja a területnek.Az újonan elõkerült fajokCylindera germanica, Calosoma auropunctatus, Carabus coriaceus, Harpalus pubes-cens, Pterostichus melas, Abax ater, Calathus fuscipes, Amara convexior, Brachinuscrepitans, Saprinus semistriatus, Hypocacculus rufipes, Shilpha obscura, Ablattaria lae-vigata, Thanathophilus sinuatus, Necrophorus humator, Necrophorus vespillo, Platytra-cus chalcocephalus, Drasterius bimaculatus, Cardiophorus rufipes, Agriotes ustulatus,Trachis troglodytes, Byrrhus pilula, Dermestes undulatus, Dermestes ater, Dermesteslardarius, Dermestes cadaverinus, Carpophilus bipustulatus, Coccinela 7-punctata,Adonia variegata, Thea 22-punctata, Scymnus auritus, Epicauta rufidorsum, Crypticusquisquilius, Blaps abreviata, Trox hispidus, Pleurophorus caesus, Sysiphus shafferi,Onthophagus ovatus, Onthophagus ruficollis, Amphimallon soltitialis, Potosia cuprea,Plagionotus floralis, Chlorophorus varius, Dorcadion fulvum, Dorcadion aetiops, Cryp-tochephalus sexpunctatus, Clytra laeviscula, Lema lychenis, Lema melanophus, Cassi-da nebulosa, Cassida rubiginosa, Cassida denticollis, Sitona crenata, Cleonus piger,Cleonus alternans, Larinus optosus, Othiorynchus ovatus, Lixus elongatus, Sphenopho-rus striatopunctatus. Az 2001-es felmérés jellemzõ és ritka fajaiCylindera germanica (L.)Elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, nyugat felé egészen Angliáig, Franciaor-szágig és észak Spanyolországig terjed, kelet felé pedig Kisázsián át egészen Kínáig. Fa-unaterületünkön gyakori. Elõszeretettel gabona- és burgonyaföldeken, valamint ugarontartózkodik (SZÉKESSY 1958). Nagy példányszámú elõkerülése e faj megtelepedését igazolja.Epicauta rufidorsum (Goeze)Elõfordul Közép- és Dél-Európában. Hazánkban az Alföld és a dombvidék lakója, dea hegyvidék völgyeibe is benyomul. Gyakori, sõt helyenként tömegesen lép fel, s akkora kultúrterületeken károkat tehet. (KASZAB 1956). Mivel az Epicauta fajoknak fejlõdé-sükhöz sáskák petéire van szükségük, a sáskák pedig száraz réteken élnek tömegesen,így e faj megjelenése is a terület benövényesülését igazolja.Crypticus quisquilius (L.)A legészakibb tájak kivételével elõfordul az egész Palearktikus régióban, keleten egé-szen Szibériáig és Mongóliáig. Faunaterületünkön mindenütt elterjedt. Száraz cserjése-ket, köves hegy és domboldalakat kedveli (KASZAB 1957).Blaps abreviata (Mén.)Kelet-mediterrán faj, mely Szíriától Kisázsián és a Balkán félszigeten át a Bécsi me-dencéig fordul elõ. Hazánkban a Dunántúl és az Õsmátra vonulatának irányában egészena Sátoros-hegyekig elõfordul. Száraz kopár hegyoldalak, sztyepp-rétek jellegzetes faja.(KASZAB 1957).Sysiphus shafferi (L.)Közép- és déleurópai faj, a Kárpát-medencében a dombos vidékeket részesíti elõny-ben (ENDRÕDI 1956). A talajcsapdákban tömeges elõfordulását, részben megtelepedése,másrészt a csapdákban bomló szerves anyagok jelenléte okozta.Dorcadion fulvum (Scop.)Elõfordul a Cseh-medencében, Ausztria keleti felében, a Kárpát-medencében, a Kis-alföldön és a Nagyalföld nyugati felében. Magyarországon dombvidéken helyenként kö-zönséges. Lárvája fûgyökerek között él (KASZAB 1971). A barna gyalogcincér elõfordu-lása is a fûfélék megjelenésének köszönhetõ.Dorcadion aetiops (Scop.)Ausztria keleti részétõl a Pannon-medencén át Romániáig, Bulgáriáig, és Macedóniánát Albániáig elterjedt. Faunaterületünkön az alacsonyabb hegy- és dombvidéken megta-lálható, az Alföldön ritka. Lárvája fûgyökerek között él (KASZAB 1971). A Mecsek-hegység Jakab-hegy száraz, füves déli kitettségû domboldalainak jellegzetes gyalog-cincér faja. ÉrtékelésA III. számú kõvágószõlõsi urán meddõhányó rekultivációja, az 1994-ben feltárt bo-gárközösségre gyakorolt hatásai a következõek: Az újonnan elõkerült 59 bogárfaj márszámszerûleg is mutatja a területen végbement pozitív változásokat. A növénytelepítés-sel, és a spontán megjelenõ pionír növényekkel együtt, a fitophag fajok diverzitása nö-vekedett (Cerambycidae: Dorcadion sp., Curculionidae, Chrysomelidae sp.). Ugyanak-kor néhány kopár élõhelyeket kedvelõ, xerophil faj (Gnaptor, Pentodon) eltûnése figyel-hetõ meg. Az ilyen nagy méretû káros antropogén hatások, mint az uránbányászat következtébenlétre hozott meddõhányók, a rekultiváció ellenére is csak évtizedek múltán, mutatnak azeredetihez, jelen esetben a Mecsek: Jakab-hegy déli oldalaira jellemzõ természeti képet.SÁR J. ÉS DUDÁS GY.: BOGÁRKÖZÖSSÉGEK (COLEPOTERA) 41Összefoglalás, természetvédelmi vonatkozásokA kõvágószõlõsi III. számú uránércbánya bogarászati vizsgálatai 1994. V. 15. IX.22. és 2001. V. 15. IX. 22.-ig folytak. A kutatások során lehetõségünk nyílt egy a Ja-kab-hegy déli lejtõin található nem természetes eredetû urán-meddõhányó bogárvilágá-nak rekultivációt megelõzõ és azt követõ összehasonlítására. Az elõkerült viszonylag ke-vés bogárfaj a tájmegújítást megelõzõ erõs antropogén hatásoknak (külszíni bányamun-kák, bányakárok, talaj- és felszíni vizek csökkenése, vízsszenyezés), másrészt a szórvá-nyos kutatásoknak és a xerotherm környezetnek tudhatók be. Az idei felmérések adata-iból következtethetünk ugyan a rekultiváció pozitív hatásaira, de lényeges változások, aterületre jellemzõ bogárfauna megtelepedése, véleményünk szerint csak hosszú idõ el-teltével lesz tapasztalható.A Mecsek és környéke uránércbányászatának teljes megszûnése következtében a ki-sebb meddõhányók, zagyterek rekultivációi befejezõdtek vagy folyamatban vannak. Afelszíni bányakárokon kívül, a talajvizek és források bányászati jellegû felhasználása(mélyfúrás, hûtés, Zsomp-vizek) erõs talajvízszint csökkenést és enyhe radioaktívszennyezést okozott. A meddõhányó körüli területek és települések közelében igen eny-he, az emberi szervezetre nem túl káros U és az Ra sugárzó anyagok hatásai még soká-ig fognak érvényesülni.Az elkövetkezendõkben a bogarászati vizsgálatok bizonyára még több, a területre jel-lemzõ és ritka fajok elõkerülését eredményezik.IrodalomENDRÕDI S. 1956: Lemezescsápú bogarak - Lamellicornia. Magyarország állatvilága. Fauna Hungariae (12.)IX. kötet, 4. füzet. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 106-170.ERDÕSI F. 1987: A társadalom hatása a felszínre, a vizekre és az éghajlatra a Mecsek, és tágabb környezetében.Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 49-53.FREUDE H., HARDE K. W., LOHSE G. A. 1979: Die Käfer Mitteleuropas (Band 6). Goecke & Evers Verlag,Krefeld. pp. 247.HORVATOVICH S. 1992: Liste der carabiden-arten (Coleoptera, Carabidae) Ungars, (Stand 1991). Janus Panno-nius Múzeum Évkönyve 37. Pécs, 1993. pp. 5-12.KASZAB Z. 1955: Felemás lábfejízû bogarak 1. - Heteromera I. Magyarország állatvilága. Fauna Hungariae(17.) IX. kötet, 1. füzet. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 1-69.KASZAB Z. 1956: Felemás lábfejízû bogarak 3. - Heteromera III. Magyarország Állatvilága. Fauna Hungariae(15.) IX. kötet, 3. füzet. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 16-17.KASZAB Z. 1971: Cincérek - Cerambycidae. Magyarország állatvilága. Fauna Hungariae (106.) IX. kötet, 5. fü-zet. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 1-283.LOVÁSZ GY. 1977: Baranya megye természeti földrajza. Baranya Megyei Levéltár, Pécs.SÁR J., SZIRTES B. 1994: A kõvágószõlõsi uránérc-meddõhányó bogarászati (Coleoptera) vizsgálata. Kézirat.SOMOGYI S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere II. Magyar Tudományos Akadémia, Földrajzi Kuta-tó Intézet. Budapest.SZÉKESSY V. (1958): Homokfutrinkák - Cicindelidae. Magyarország állatvilága. Fauna Hungariae (34.) VI. kö-tet, 2. füzet. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 21-22.NATURA SOMOGYIENSIS42A study of beetle assembledges on pioneer and re-cultivated habitats(Coleoptera)JÓZSEF SÁR & GYÖRGY DUDÁSThis paper focuses on the Coleoptera assembledges living on the pioneer and laterrecultivated habitat of the No. 3 uranium waste-heap of Kõvágószõlõs, Baranya County.The study of the analyzed material clearly shows the positive results of the re-cultivationprocess, such as the increasing diversity of species. However, it is also clear that therecovery of the insect fauna characteristic to the ambient areas might take decades. Fur-ther researches might result in the discovery of other rare species characteristic to theneighboring areasAuthors addresses:József SÁRH-7973 TeklafaluFõ u. 39.HUNGARYGyörgy DUDÁSDuna-Dráva National ParkH-7625 PécsTettye tér 9.HUNGARYSÁR J. ÉS DUDÁS GY.: BOGÁRKÖZÖSSÉGEK (COLEPOTERA) 43Natura Somogyicnsis 3 4556 Kaposvár, 2002 A Mecsek kaparódarázs faunájának (Hymenoptera: Sphecoidea) faunisztikai, állatföldrajzi és ökofaunisztikai vizsgálata* JÓZAN ZSOLT JÓZAN Zs. Faunistical, zoogeographical and ecofaunistical investigation on the Sphecoids fauna of the Mecsek Mountains (Hymenoptera: Sphecoidea) Abstract: The author publishes the list of the Sphecoids fauna of the Mecsek Mountains (SW Hungary) in this paper. He gives a characterisation of the fauna from faunistical, zoogeographical and ecofaunistical point of view. All data arc summarised in the tables 17. Mimumesa beaumonti (Lith.) Tachysphex fugax (Rad.) and Tachysphexplicosus (Costa) are new species in the Hungarian Specoids fauna. Bevezetés A Mecsek Hymenoptera faunájának rendszeres kutatását az 1950es évek elején Móczár László kezdte el. A gyűjtőmunkába bekapcsolódott Bajári E. és Móczár M. is. A szerző 1963tól közel három évtizeden keresztül vizsgálta a hegység fullánkos Hymenoptera faunáját, melynek eredményeképpen jelentős anyagot sikerült összegyűjteni mind faj, mind példányszám tekintetében. A gyűjtőmunkában számottevő segítséget nyújtott Józan Zsoltné. A Természettudományi Múzeum determinálatlan kaparódarázs anyagának feldolgozása során számos ritka faj mecseki példányait sikerült megtalálni, melyeket Móczár L. és Gebhardt A. gyűjtöttek. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársai is hozzájárultak a rovaranyag gyarapításához. A kaparódarazsakra vonatkozó faunisztikai adatoknak csak kisebb részét sikerült eddig publikálni, illetve feldolgozni (BAJÁRI 1956, 1957, JÓZAN 1985, MÓCZÁR 1958, 1959). Ezen publikációkban mindössze 22 faj mecseki lelőhelyét lehet megtalálni. DélDunántúl kaparódarázs faunájának alapvetésekor a Mecsekből már 82 faj előfordulását ismertük (JÓZAN 1985). Ebben a munkában a hegység faunájának elemzése elnagyolt volt. E cikk megjelenését követő öt évben jelentősen nőtt az ismert fajok száma, és a lelőhelyek is számottevően gyarapodtak. Lehetővé vált a hegyvidék faunájának részletesebb elemzése. Az eddig megjelent publikációk, valamint a szerző kiadás alatt lévő munkái lehetővé tették a vizsgált terület összehasonlítását más magyarországi tájakkal (Benedek 1979, JÓZAN 1986, 1989). Taxonómiai kérdésekben, valamint a fajok elterjedési jellegének megítélésében BALTHASAR (1972), BOHART és MENKE (1976), és PULAWSKI (1971) munkáit használtam fel. A faunaelemzést MÓCZÁR (1948), BENEDEK (1979) és saját publikációim szempontjai szerint végzem. Az utóbbi évtizedben a Mecsek területén a gyűjtőmunka alkalomszerűvé vált, ennek eredményét e publikáció nem tartalmazza. * A cikk a Magyar Rovartani Társaság 1991. évi pályázatán első díjat kapott.DOI:10.24394/NatSom.2002.3.4546 N A T U R A SOMOGYIENSIS Faunisztikai és állatföldrajzi értékelés A majdnem 40 éve folyó gyűjtőmunka eredményeképpen 144 Sphecoidea faj került elő a Mecsek területén. Ez a teljes hazai fauna 50 % a. Ennél többet Magyarország tájai közül csak a Bakonyban és a Kiskunsági Nemzeti Park területén mutattak ki (1. táblázat). A fajok alcsaládonkénti összetétele a vizsgált területünkön eltér a teljes hazai faunáétól. A Larrinae fajok részesedése magasabb, valamivel több a Crabroninae alcsalád részaránya is. Ezzel szemben a Mecsekben viszonylag kevés Nyssoninae és Astatinae faj került elő. Nincs számottevő eltérés a Sphecinae és a Pemphredoninae fajok esetében. A Philanthmae alcsaládnál teljes egyezés alakult ki (2. táblázat). A hegység déli és északi 1. táblázat: A Mecsekben, Magyarországon és néhány más hazai területenelőkerült kaparódarázs fajok száma alcsaládonként. Magyarország Mecsek Mecsek déli oldal Mecsek északi oldal Bakony Tihanyi TK Zselic Kiskunsági NP Bükki NP Ampulicinae 2 2 1 2 1 1 1 Sphecinae 19 10 10 5 9 7 7 14 3 Pemphredoninae 47 23 20 13 34 16 20 23 13 Astatinae 13 5 5 2 6 2 4 11 2 Larrinae 37 22 21 9 19 9 19 25 4 Crabroninae 84 44 34 33 51 30 37 46 18 Nyssoninae 58 25 21 9 25 15 21 29 7 Philanthinae 26 1 11 7 15 12 12 17 4 Entomosericinae 2 Sphecoidea 288 144 123 80 160 91 121 166 52 2. táblázat: A Mecsek, Magyarország és néhány más hazai terület kaparódarázs fajainak százalékos megoszlása alcsaládonként Magyarország Mecsek Mecsek déli oldal Mecsek északi oldal Bakony Tihanyi TK Zselic Kiskunsági NP Bükki NP Ampulicinae 0,69 1,39 0,81 2,50 0,63 0,83 0,60 1,92 Sphecinae 6,60 6,94 8,13 6,25 5,63 7,70 5,78 8,43 5,77 Pemphredoninae 16,32 15,97 16,26 16,25 21,25 17,60 16,53 13,86 23,08 Astatinae 4,51 3,47 4,07 2,50 3,75 2,20 3,31 6,63 3,85 Larrinae 12,85 15,28 17,07 11,25 11,88 9,90 15,70 15,06 7,69 Crabroninae 29,17 30,56 27,65 41,25 31,86 34,00 30,58 27,71 36,34 Nyssoninae 20,14 17,36 17,07 11,25 15,63 16,50 17,35 17,47 13,46 Philanthinae 9,03 9,03 8,94 8,75 9,37 12,10 9,92 10,24 7,69 Entomosericinae 0,69 ________________________________________ISSN 1587-1908 (Print); ISSN 2062-9990 (Online)JÓZAN Zs.: KAPARÓDÁRÁZS (HYMENOPTERA:SPHECOIDEA) 47oldalán előkerült fajok alcsaládonkénti megoszlásában jelentős különbségek vannak. Az északi oldal faunájában jóval jelentősebb a Crabroninae alcsalád részesedése, mint a déli lejtőkön élőében. A Philaanthinae és a Pemphredoninae fajok részaránya jó egyezést mutat a két területen. Az északi oldalon előkerült két Ampulicinae faj az összes faj 2,5%a, míg a déli oldalon gyűjtött egy faj az ottani fajok 1%át sem éri el. A Sphecinae, Astatinae, Larrinae és Nyssoninae fajok részesedése a déli oldalon jelentősebbnek bizonyult, mint az északin. A Mecsek faunájának alcsaládonkénti fajösszetétele a Zselicéhez áll a legközelebb. A két táj egymással határos, a faunaalakító hatások érvényesülése hasonló volt. A Dunántúl másik hegyvidékén, a Bakonyban jóval több Pemphredoninae és Crabroninae, ugyanakkor kevesebb Larrinae és Nyssoninae faj került elő. Ugyanezt tapasztaljuk, bár kisebb mértékű arányeltolódással, a Tihanyi TKtel való összehasonlításban is. A Kiskunsági NP faunájával való összevetésben szembetűnő, hogy itt a Sphecinae, Astatinae és a Philanthinae fajok részaránya magasabb, mint a Mecsekben. Érdekes, hogy a Larrinae és a Nyssoninae alcsalád részesedése jó egyezést mutat. A túlnyomórészt hideg és nedvességkedvelő Pemphredoninae és Crabroninae fajok a Mecsekben jelentősebb számarányúak (2. táblázat). A faunahasonlóságot alcsaládonként számítottuk ki a Jaccardindex alapján. E tekintetben a legnagyobb mértékű hasonlóság a Mecsek és a Bakony között alakult ki, annak ellenére, hogy a fajok alcsaládok szerinti megoszlásában a Zselic áll közelebb a vizsgált területhez. Ez utóbbi tájjal valamivel kevesebb a közös faj, a Jaccardindex értéke a teljes Sphecoidea faunára vonatkozóan 0,04dal alacsonyabb, mint a Bakony és a Mecsek faunája között (3. táblázat). Az összehasonlított hét alcsalád közül négy esetében a Mecsek és a Bakony között, kettő esetében pedig a Mecsek és a Zselic között nagyobb a faunahasonlóság értéke. Az előzetes várakozással ellentétben a mecseki fauna kevésbé hasonlít a tihanyi, mint a kiskunsági faunához. A Bükki NPkal való igen kismértékű hasonlóság jól mutatja, hogy a Mecsek Sphecoidea faunájának faj összetétele igen messze áll a montán jellegű faunáétól. 3. táblázat: Faunahasonlóság a Mecsek, valamint más magyarországi területekSphecoidea faunái között a Jaccardindex szerint alcsaládok Mecsek Bakony Tihanyi TK Zselic Kiskunsági NP Bükki NP Sphecinae 0,58 0,56 0,42 0,5 0,3 Pemphredoninae 0,6 0,5 0,43 0,48 0,29 Astatinae 0,83 0,4 0,8 0,45 0,4 i Larrinae 0,58 ^0,35 0,58 0,52 0,18 1 Crabroninae 0,7 0,45 0,69 0,53 0,24 ; Nyssoninae 0,52 0,33 0,53 0,4 0,19 Philanthinae 0,75 0,47 0,79 0,58 0,13 Sphecoidea 0,63 0,42 0,59 0,5 0,25 48 N A T U R A SOMOGYIENSIS A mecseki kaparódarázs fauna diverzitására jellemző, hogy a Magyarországon ismert 61 nemből a hegységben 44 előkerült. A nagyobb fajszámúak közül az Ammophila, Podalonia, Mimumesa, Diodontus, Pemphredon, Passaloecus, Tachysphex, Trypoxylon, Oxybelus, Lindenius, Crossocerus, Ectemnius és a Gorytes nemek fajszáma meghaladja a hazai fajok 50%át. A kisebb fajszámúak közül jelentősek az Ampulex, Dolichurus, Stigmus, Dinetus, Entomognathus, Lestica, Lestiphorus, Hoplisoides és a Philanthus nemek. Kevés faja került elő a Mimes a, Psenulus, Astata, Tachytes, Miscophus, Rhopahim és az Alysson nemeknek. Egyáltalán nem sikerült gyűjteni Palmodes, Prionyx, Psen, Spilomena, Ammoplanus, Solierella, Crabro és Didineis fajokat. Ez utóbbiak közül a környező tájakon már számos faj előkerült, így a Mecsekben is számíthatunk előfordulásukra. Kicsi a valószínűsége a Dryudella, Belomicroides, Entomosericus, Stizus és Stizoides fajok előfordulásának (8. táblázat). A Mecsek kaparódarázs faunáját vizsgálhatjuk a fajok elterjedési jellege szerint is. A széles elterjedésűek (holarktikus, palearktikus, nyugatpalearktikus és euroszibériai) részaránya kerekítve 42 százalék. Az összehasonlított területek sorában ez az érték közepes. A hegyvidékek közül a Bakonyban kevesebb, a Bükkben jóval több ezen fajcsoport részesedése. Érdekes, hogy a zselici faunában mintegy 2, a tihanyiéban pedig több, mint 8 százalékkal magasabb a széles elterjedésű fajok hányada, mint a vizsgált területen. A Kiskunsági Nemzeti Parkban a legalacsonyabb ezek részaránya. A Mecsek északi és déli oldalának faunája között e tekintetben 10 százaléknyi különbség alakult ki. Az európai elterjedésű állatok részaránya a Mecsekben magas, több, mint 24 százalék. Ennél több csak a Zselic kaparódarazsai között található. A hegység északi és déli oldala között ebben a tekintetben is kialakult a 10 százaléknyi eltérés. A Mecsekben a déli elterjedésű fajok (holo, ponto és északmediterrán) részaránya valamivel több 32 százaléknál. Ezzel az értékkel megelőzi a tihanyi és a zselici faunát, a Bakonyban ezen fajok részesedése jóval magasabb, holott ezt a tényt előzetes feltételezésünk nem valószínűsítette. E tény arra is felhívja a figyelmet, hogy az egyes tájak faunáinak fejlődésében a térbeli földrajzi fekvésnek hazánkban kisebb volt a szerepe, mint az ökofaunisztikai tényezőknek. A Kiskunsági Nemzeti Parkban a déli elterjedésű fajok számaránya 12 százalékkal magasabb, mint a Mecsekben. A 44 százaléknyi részarány még a hegység déli oldalán élő faunát is jóval meghaladja. A vizsgált tájunk két oldalának faunájában e tekintetben alakult ki a legjelentősebb különbség. Az északi területeken gyűjtött fajoknak csak 16 százaléka déli elterjedésű állat, ez az érték igen közel áll a Bükki NP faunájához (7. táblázat). Ökofaunisztikai értékelés A Sphecoidea faunát jól jellemzi a fajok ökofaunisztikai jellege szerinti megoszlás is. A Mecsek kaparódarazsai közül 64,5 százalék meleg és szárazságkedvelő (eremophil), és mintegy 29 százaléka hideg és nedvességkedvelő (hylophil). A legszélesebb tűréshatárú (hipereuryök) fajok részesedése alig több 8 százaléknál. Az eremophil fajok kereken 13 százaléka szűktűrésű (stenoök). Ez az érték elég magas, hiszen az összehasonlított területek közül csak a Kiskunsági NP faunájában találunk magasabb részesedést ezen fajoknál. A Bakony és a Mecsek faunájában a stenoök eremophil számaránya lényegében megegyezik. Az eremophil fajok 49 százaléka tágtűrésű (euryök). A Mecsek faunája ezzel ez értékkel is az összehasonlított tájak első csoportjába sorolható a Tihanyi TKtel a Zseliccel és a Kiskunsági NPkal együtt. A hylophil fajok részesedése inkább közepesnek mondható, különösen, ha a montán jellegű bükki és a főleg száraz homoki biotópokban élő kiskunsági fauna szélsőséges értékeit nem vesszük figyelembe. JÓZAN Zs.: KAPARÓDÁRÁZS (HYMENOPTERA:SPHECOIDEA) 49 4. táblázat: A Mecsek és más magyarországi területek Sphecoidea faunáinak százalékos megoszlása a fajok ökofaunisztikai jellege szerint M О и э "о •о M ti и О м о N (Л VU ДА tn — О Ki 18 2 7 Mus spicilegus 6 . 3 7 i 40 1 15 Mus sp. 9 . 2 4 ! 1 10 . I 4 Glis glis . 1 . . i . Mu.scardinus avellanarius 1 1 1 2 i 1 . 1 Aves (indet.) 1 . 3 1 1 Í 1 6 . 2 1 Amphibia (Pelobates fuscus) 17 1 . . . '. . 5 . . . Diplopoda (indet.) . . . . . , 1 Insecta (Coleoptera) i l . . . 1 1 . . Összesen Total 243 74 125 40 115 48 650 46 90 394 PURGER J. J.: KISEMLŐS FAUNA 105 0.02%át a vakondfélék (Talpidae), 0.05%át a simaorrú denevérek (Vespertilionidae), 28.50%át a pocokfélék (Arvicolidae), 23.25%át az egérfélék (Muridae), 0.32%át a pelefélék (Gliridae), 0.01 %át pedig a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó fajok egyedei alkották (2a., 2b., 2 c , 2d., 3. táblázat). 2d. táblázat: A köpetmintákból (27a 31b) előkerült zsákmányállatok száma Table 2d: Number of prey specimens in pellets of barn owl in samples (27a31b) Zsákmány Prey 27a. 27b. 27c. 28a.i 28b. 29. 30a. 30b. 31a. 31b. Sorex araneus 108 32 7 74 ; i 155 1 71 2 12 Sorex minutus 53 9 5 17 i 1 43 8 51 4 3 Neomys anomalus 28 7 10 3 Í 38 20 ! 1 4 Neom y* pdiens 3 1 1 . ; 1 Cracidura leucodon 173 6 3 5 21 25 57 ! 12 2 Crocidura suaveolens 253 6 17 14 1 185 36 110 i 12 25 Myotis mrotix . . . 1 j I Clethrionomys glareolus 7 ! 11 . 5 ; ! Arvicola terrestris 4 ; 10 2 : i Microtus agrestis 17 2 5 4 ! 3 15 . 2 : 3 Microtus arvalis 327 6 33 26 j 16 151 12 98 | 57 44 Microtus subterraneus 4 . 2 . 4 I 13 . 4 ! 1 í Micromys minutus 55 6 2 I 1 32 5 ! j 1 Apodemus agrárius 110 2 11 4 3 39 . 21 | 3 9 Apodemus flavicollis 18 i 1 3 30 4 19 ; 21 13 Apodemus sylvaticus 37 3 3 3 1 12 2 4 ' 3 4 Apodemus sp. 23 . 2 2 . 11 2 10 | 5 2 l 5 Rattus norvegicus 2 . ! . . Rattus sp. 3 . i : 1 . . . . Mus mus cuius 30 | 1 8 : 5 12 . 2 1 Mus spicilegus 29 \ 1 4 ; 3 . 3 5 Mus sp. 20 ! 1 : 1 . 1 ; : Glis glis . 1 . . . nanus Mustela nivalis 6 1 • _i_i__Lj _ 1 6 __3_!J 14 ! 2 Aves findet.) 1 Amphibia (Pelobates fitscus) 1 i . . . ! . ; . Amphibia (Rami sp.) . i l . . 2 ! í Insecta (Coleoptera) 2 ! . . i ; Insecta (Lepidoptera) . . . , . . . . i ' i Összesen Total 1314 76 115 180 32 785 96 505 ! 124 135 106 N A T U R A SOMOGYIENSÍS Következtetések A nagymennyiségű köpet (1. táblázat) begyűjtése és feldolgozása nem volt hiábavaló, hiszen 25 emlősfaj előfordulásáról és mennyiségi viszonyairól kaptunk képet (3. táblázat). Ebből a védett fajok listáján (13/2001. (V.9.) KöM rendelete) 13 emlősfaj (7 rovarevő, 3 denevér és 3 rágcsáló) szerepel. A területen élő gyöngybaglyok a vizsgált időszakban elsősorban cickány fél éket (Soricidae) fogyasztottak (az emlőszsákmány 47.85%a cickányokból állt). A kimutatott 6 cickányfaj közül 5 (erdei cickány Sorex araneus, törpecickány Sorex minutus, Millervízicikány Neomys anomalus, mezei cickány Crocidura leucodon, keleti cickány Crocidura suaveolens) jelentős számban fordult elő mind a 10 vizsgált UTM négyzet területén (3. táblázat). A gyöngybaglyok táplálkozása szempontjából a keleti cickány bizonyult a második leggyakoribb zsákmánynak (az emlőszsákmány 14.95%át tette ki). A közönséges vízicikány {Neomys fodiens) pedig csak helyenként és kis számban fordult elő (2a., 2b., 2c, 2d., 3 táblázat). SCHMIDT (1976) a Lábadon gyűjtött bagolyköpetekből 3 cickányfajt mutatott ki (törpecickányt, mezei cickányt és a keleti cickányt). KALOTÁS (1989) pedig a Zselicben (Vörösdom) gyűjtött macskabagoly {Stix aluco) köpetekben talált mezei cickányt. A közönséges vakond {Talpa europaea) életmódja miatt ritkán esik a baglyok áldozatául. A vizsgált területről eddig nem mutatták ki, de maradványai most két mintából (Somogyszob, Szabás) is előkerültek (2a., 3. táblázat). Somogy megye denevérfaunájáról nagyon kevés, a vizsgált területről pedig egyáltalán nincs publikált adat (LANSZKI & PURGER 2001). A köpetekből előkerült mindhárom faj (közönséges denevér Myotis myotis, közönséges késeidenevér Eptesicus serotinus, szürke hosszúfülűdenevér Plecotus austriacus) épületlakó denevér (BIHARI 1996). Valószínű, hogy az említett denevérfajok előfordulási helyei megegyeztek a gyöngybaglyok pihenő, illetve költőhelyével, így azok áldozatává váltak. A cickányok után a pocokfélék (Arvicolidae) a legjelentősebb zsákmányállatai a területen élő gyöngybaglyoknak, hiszen az emlőszsákmány 28.50%át tették ki. A vizsgált területen valószínű, hogy a mezei pocok {Microuts arvalis) a leggyakoribb emlősfaj, hiszen a köpetekből e faj maradványai kerültek elő a legnagyobb számban (2a., 2b., 2c, 2d., 3. táblázat). Annak ellenére, hogy minden vizsgált UTM négyzet területén előfordult a vöröshátú erdeipocok {Clethrionomys glareolus), a csalitjáró pocok {Microtus agrestis) és a közönséges földipocok {Microtus subterraneus), a gyöngybaglyok táplálkozása szempontjából e fajok nem mondhatók jelentősnek. A vizsgált területről az említett négy fajt már korábban is kimutatták (BITTERA 1914, GRESCHIK 1910,1924, SCHMIDT 1974a, 1974b, 1974d, 1976, KALOTÁS 1989). A közönséges kószapocok {Arvicola terrestris) nagyobb termeténél, vagy életmódjánál fogva az előbb felsorolt fajoknál ritkábban került a baglyok zsákmányai közé. Előfordulásáról a területen eddig nem volt tudomásunk. A köpetekből kimutatott 5 pocokfaj közül csak a csalitjáró pocok védett. Az egérfélék részesedése (23.25%) a gyöngybaglyok táplálékában szintén jelentősnek mondható. A vizsgált terület egészén jelentős számban fordultak elő a kisebb termetű fajok, mint a törpeegér {Micromys minutus) a pirók erdeiegér {Apodemus agrárius), a sárganyakú erdeiegér {Apodemus falvicollis), a közönséges erdeiegér {Apodemus sylvaticus), a házi egér {Mus musculus) és a güzü egér {Mus spicilegus). Az említett fajoknál ritkábban kerültek elő a nagyobb termetű és agresszív természetű vándorpatkány {Rattus norvegicus) maradványai (2a., 2b., 2d., 3. táblázat). A korábbi vizsgálati eredmények a közönséges erdeiegér (Lad), a törpeegér (Lábod), a pirók erdeiegér (Lábod) és a házi egér (Lábod, Vörösdomb) előfordulásáról számoltak be (GRESCHIK 1910, SCHMIDT 1976, KALOTÁS 1989). PURGER J. J.: KISEMLŐS FAUNA 107 A pelefélék (Gliridae) nem tartoznak a gyöngybaglyok gyakori zsákmányai közé, hiszen az emlőszsákmánynak csak 0.32%át képezték. A nagy pele (Glis glis) magyarországi elterjedéséről ismereteink hiányosak (Bakó et al. 1998), Somogy megyei előfordulásáról pedig alig van adat (LANSZKI & PURGER 2001). A Somogyszob, Hajmás és Kálmáncsa közötti térségből eddig nem mutatták ki, ezért jentosek a Kadarkuton és Bőszénfán gyűjtött köpetekből előkerült példányok (2a. táblázat). A mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) elterjedéséről több információnk van (BAKÓ et al. 1998, LANSZKI & PURGER 2001), sőt SCHMIDT (1974c) a vizsgált területen (Lábod) is kimutatta. A mogyorós pele sem mondható gyakorinak, de egy UTM mező (XM92) kivételével szinte az egész vizsgált területen jelen van (3. táblázat). Mindkét pelefaj védett. A ragadozó emlősfajok ritkán esnek a baglyok áldozatául, de a kis termetű eurázsiai menyét {Mustela nivalis) egy példánya mégis előkerült a Lajosházán gyűjtött köpetekből (2d. táblázat). A Somogyszob, Hajmás és Kálmáncsa települések között elterülő térségből a pézsmapocok {Ondatra zibethicus) kivételével (SEY 1965) minden korábban ismert emlősfaj (11 faj) előfordulása megerősítést nyert. A köpetekből 14, a területre új emlősfaj számos egyede is előkerült, így eredményeink 25 kisemlős faj elterjedési és mennyiségi adataival gazdagítják Somogy megye emlősfaunájának ismeretanyagát. 3. táblázat: Az emlősfajok mennyiségi megoszlása a vizsgált UTM négyzetekben.Table 3: Quantitative distribution of mammal species in the investigated UTM grids Z s á k m á n y Prev XM72 XM82 XM81 XM92 XM91 YM02 YMOl YM00 YM12 YM22 Sorex araneus 98 145 128 83 83 43 25 7 222 155 86 Sor ex minutus 43 51 40 19 12 S 64 85 43 66 Neomys anomahts 15 18 42 37 7 2 97 48 38 25 Neomysfodiens 3 . 3 2 6 5 Crocidwa leucodon 30 42 113 19 32 11 81 187 21 96 Croc id ura suaveolens 74 128 156 44 41 18 111 291 185 183 Talpa europaea 1 1 Myotîs myotis 1 Eptesicus serotinus 1 . 1 Plecolus austriacus 1 Cklhrionomys glareohis 24 18 17 1 1 9 19 7 11 5 3 Arvicola terres fis 7 1 1 1 4 10 Microlus agrestis 11 17 34 6 9 3 53 31 15 5 MiaOllis arvalis 81 287 347 47 71 53 245 408 151 211 Microtus subterraneus 6 25 20 7 1 2 33 10 13 5 Micromys minutus 37 22 35 12 5 1 21 64 32 6 Apodemus agrárius 57 121 107 41 20 24 127 130 39 33 Apod em us ßavicollis 3 11 7 2 4 5 43 22 30 57 Apodemus syhaticus 17 21 32 » 18 5 35 47 12 13 Âpodemus sp. 4 19 14 T Г 13 3 55 27 11 22 Rattus noivegiais 1 14 2 2 Rat tu s sp. 1 7 i ; 1 4 1 Mus muscuhis 9 19 20 2 5 3 28 49 12 3 Mus spicilegus 2 19 22 2 7 3 63 34 3 8 Mus sp. 3 8 6 9 2 20 21 1 1 Glis glis I 1 1 3 Muscardinus avellanarius 2 1 2 ! 1 2 4 8 Mustela nivalis . 1 Цsszesen Tota l 524 1001 1148 334 340 195 1364 1707 785 834 108 NATURA SOMOGYIENSIS Köszönetnyilvánítás Szeretném megköszönni Bécsy Lászlónak, Fenyősi Lászlónak, Horváth Zoltánnak, Mezei Ervinnek, Nagy Tibornak, Pintér Andrásnak, Rozner Györgynek, Stix Józsefnek és a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársainak a köpetek begyűjtésénél, Csorba Gábornak a denevérek meghatározásánál, Bihari Zoltánnak pedig az emlőstani irodalom összegyűjtésénél nyújtott segítséget. A terepkiszállásokat, és a dolgozat megírásának költségeit a Janus Pannonius Tudományegyetem Alapítványa fedezte. Irodalom Ács, A. 1985: A bagolyköpetvizsgálatok alapjai. A Magyar Madártani Egyesület Zalai Helyi Csoportjának kiadványa, Zalaegerszeg. BAKÓ, В., CSORBA, G. & BERTY, L. 1998: Distribution and ecological requirements of dormouse species occurring in Hungary. Nat. Croat. 7(1): 19. BIHARI, Z. 1996: Denevérhatározó és denevérvédelem. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Könyvtára 10. Budapest. BITTERA, GY. 1914: Nappali ragadozó madaraink gyomortartalomvizsgálata. Aquila 21: 230238. DÉVAI, GY., MISKOLCZI, M. & TÓTH, S. 1997: Egységesítési javaslat a névhasználatra és az UTM rendszerű kódolásra a biotikai adatok lelőhelyeinél. Acta. Biol. Debr. Occol. Hung. 8: 1342. KALIVODA, B. 1994: A magyar bagolytáplálkozásvizsgálati irodalom bibliográfiája és emlőstani elemzése. Diplomadolgozat, ELTE, TTK, Budapest. GRESCHIK, J. 1910: Hazai ragadozómadaraink gyomor és köpcttartalom vizsgálata I. Gatyásölyv Archibuteo lagopus (Brün.), egerészőölyv Buteo buteo (L.), erdei fülesbagoly Asio otus (L.). Aquila 17:168179. GRESCHIK, J. 1924: Gyomor és köpettartalom vizsgálatok. Adatok a hazai apró emlőseink faunájához III. Ölyvek és baglyok. Aquila 3031: 243263. KALIVODA, B. 1999: A magyar bagolytáplálkozástani irodalom annotált bibliográfiája. Crisicum 2: 221254. KALOTÁS, Zs. 1989: Adatok a macskabagoly (Strix aluco) táplálkozásához. Madártani Tájékoztató jan.jún.: 2935. KRYSTUFEK, B. 1985: Mali sesalci. Naŝa rodna zemlja4. Prirodoslovno druŝtvo Slovenije, Ljubljana. KRYSTUFEK, B. 1991: Sesalci Slovenije. Prirodoslovni muzej Slovenije, Ljubljana. LANSZKI, J. 1999: Faunisztikai vizsgálat a BalatonDráva ökológiai hálózatban közvetett módszerekkel. Somogyi Műszaki Szemle 23: 2228. LANSZKI, J. & PURGER, J. J. 2001 : Somogy megye emlős faunája (Mammalia). Natura Somogyiensis 1: 481494. MACHOLÁN, M. 1996: Key to European house mice (Mus). Folia Zool. 45(3): 209217. MÄRZ, R. 1972: Gewöll und Rupfungskunde. Akademie Verlag, Berlin. MIKUSKA, J., TVRTKOVIĈ, N. & DZUKIĈ, G. 1979: Sakupljanje i analiza gvalica ptica kao jedna od vaznih metoda upoznavanja faune naŝih sisara. Arh. biol. nauka 29(34): 157160. MISKOLCZI, M., DÉVAI, GY, KERTÉSZ, GY. & BAJZA, Á. 1997. A magyarországi helységek kódjegyzékc az UTM rendszerű 10(10 km beosztású hálótérkép szerint. Acta. Biol. Debr. Oecol. Hung. 8: 43194. MITCHELLJONES, A. J., AMORI, G., BOGDANOWICZ, W., KRYSTUFEK, В., REIJNDERS, P. J. H., SPITZENBERGER, F., STUBBE, M., THISSEN, J. В. М., VOHRALÍK, V. & ZIMA, J. 1999: Atlas of European Mammals. The Academic Press, London. NIETHAMMER, J. & KRAPP, F. (ed.) 1978: Handbuch der Säugetiere Europas. Band 1. Nagetiere I. Akademische Verlagsgesellschaft, Wiesbaden. NIETHAMMER, J. & KRAPP, F. (ed.) 1982: Handbuch der Säugetiere Europas. Band 2/1. Nagetiere II. Akademische Verlagsgesellschaft, Wiesbaden. NIETHAMMER, J. & KRAPP, F. (cd.) 1990: Handbuch der Säugetiere Europas. Band 3/1. Insektenfresser, Herrenticre. AULA Verlag, Wiesbaden. PURGER, J. J. 1996: A Boronkamelléki Tájvédelmi Körzet keleti határvidékének (Somogy megye) kisemlős faunája, gyöngybagoly, Tyto alba (Scopoli, 1769) köpetek vizsgálata alapján. Somogyi Múzeumok Közleményei 12: 299302. PURGER, J. J. 1997: A csokonyavisontai halastavak (Somogy megye) környékének kisemlős faunája, gyöngybagoly köpetek vizsgálata alapján. Természetvédelmi Közlemények 56: 105109. P U R G E R J. J.: K I S E M L Ő S FAUNA 1 0 9 PURGER, J. J. 1998: A Dráva mente Somogy megyei szakaszának kisemlős (Mammalia) faunája, gyöngybagoly, Tyto alba (Scopoli, 1769) köpetek vizsgálata alapján. Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat. 9: 489500. SCHMIDT, E. 1967: Bagolyköpet vizsgálatok. Magyar Madártani Intézet. Budapest. SCHMIDT, E. 1974a: A magyarországi mezei pocok (Microtus arvalis) állomány relatív sűrűsége 19697lben bagolyköpetek vizsgálata alapján. Aquila 7879: 189196. SCMIDT, E. 1974b: Über die Verbreitung und Wohndichte der Kleinwühlmaus (Pitymys subterraneus (De SelysLongchamps) in Ungarn. Vertebrata Hungarica 15: 4552. SCHMIDT, E. 1974c: Pele előfordulási adatok bagolyköpctekből. Állattani Közlemények 61(14): 117118. SCHMIDT, E. 1974d: Die Verbreitung der Erdmaus, Microtus agrestis (Linné, 1761), in Ungarn. Säugetierk. Mitt. 22:6164. SCHMIDT, E. 1976: Klcinsäugerfaunistische Daten aus Eulengewöllen in Ungarn. Aquila 82: 119144. SEY, O. 1965: A pézsmapocok (Ondatra zibethica) (L., 1776) magyarországi belső élősködő férgei I. Vertebrata Hungarica 7(12): 153175. ÚJHELYI, P. 1989: A magyarországi vadonélő emlősállatok határozója (Küllemi és csonttani bélyegek alapján). A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Könyvtára 1. Budapest. TVRTKOVIC, N. 1979: Razlikovanjc i odredivanje morfoloŝki sliĉnih vrsta podroda Sylvaemus Ognev & Vorobiev 1923 (Rodentia, Mammalia). Rad JAZU 383: 155186. TVRTKOVIĈ, N. , DJULIĈ, B. & MRAKOVĈIĈ, M. 1980: Distribution, species characters, and variability of the Southern watershrew, Neomys anomalus Cabrera, 1907 (Insectivora, Mammalia) in Croatia. Biosistematika 6(2): 187201. ZÖRÉNYI, M. (1990): A bagolyköpetekből várható hazai emlősfajok határozókulcsa. Babits füzetek 1. Babits Mihály Művelődési Központ, Szekszárd. YALDEN, D. W. 1977: The Identification of remains in Owl Pellets. An Occasional Publication of the Mammal Society No. 2. Reading. YALDEN, D. W. & MORRIS, P. A. 1990: The Analysis of Owl Pellets. An Occasional Publication of the Mammal Society No. 13. London. 110 NATURA SOMOGYIENSIS Small mammal fauna of the region between Somogyszob, Hajmás and Kálmáncsa based on barn owl Tyto alba (Scopoli, 1769) pellet analysis JENŐ J. PURGER Barn owl pellets were collected in county Somogy (investigated area: XM72, XM82, XM81, XM92, XM91, YM02, YM01, YM00, YM12 and YM22 UTM grids) between 1993 and 2000, from 31 localities. In a total of 2429 barn owl pellets there were 8376 prey remnants (3.4 was the prey per pellet ratio). Small mammals were dominating (98.3%). Remnants of birds, amphibians, diplopods and insects consisted 1.7% of total prey. Mammal prey consisted of Soricidae (Sorex araneus, Sorex minutus, Neomys anomalus, Neomys fodiens, Crocidura leucodon, Crocidura suaveolens) 47.85%, Talpidae (Talpa europaed) 0.02%, Vespertilionidae (Myotis myotis, Eptesicus serotinus, Plecotus austriacus) 0.05%, Arvicolidae (Clethrionomys glareolus, Arvicola terrestris, Microtus agrestis, Microtus arvalis, Microtus subterraneus) 28.50%, Muridae (Micromys minutus, Apodemus agrárius, Apodemus flavicollis, Apodemus sylvaticus, Rattus norvegicus, Mus musculus, Mus spicilegus and specimens belonging to genus Apodemus, Rattus and Mus) 23.25%, Gliridae (Glis glis, Muscardiniis avellanarius) 0.32%, and Mustelidae (Mustela nivalis) 0.01%. Authors address: Dr. Jenő J. PURGER University of Pécs, Faculty of Sciences, Institute of Biology, Department of Zootaxonomy and Synzoology H7624 Pécs Ifjúság útja 6. HUNGARY 3Natura Somogyiensis Kaposvár, 2002Újabb adatok a Dráva felsõ szakaszának kisemlõs faunájáhozHORVÁTH GYÕZÕ, HAMBURGER KRISZTINA ÉS SCHÄFFER DÁVIDHORVÁTH, GY. - HAMBURGER, K. - SCHÄFFER, D.: New data to the small mammal fauna of the upper regionDrava (Mammalia)Abstract: At the upper region of Drava 408 pellets were collected from 14 sample sites in autumn 2000 and1975 small mammal individuals were identified during analyses. Among the Insectivora, six shrew speciesbelonging to the family Soricidae were identified, whereas among the rodents (Rodentia) 12 species were dif-ferentiated plus one genus-level (Apodemus spp.) identification was made. Based on the sample, pellets werearranged into three groups: 1. Vízvár area, 2. Berzence area, 3. Gyékényes area, which enabled a comparativeanalyses of the three separate area-units along the upper region of Drava, among which the most diverse smallmammal community was in the Gyékényes area.BevezetésA Duna-Dráva Nemzeti Park területe a védetté nyilvánítást megelõzõ évtizedekbenfaunisztikai-ökológiai szempontból meglehetõsen hézagosan kutatott területnek számí-tott. Elsõsorban a Barcsi Borókás területe volt kutatott (UHERKOVICH 1978, 1981, 1983,1985), de ezeket a köteteket átfutva egyáltalán nem találunk adatokat az emlõsökre vo-natkozóan. Az ismereteket nagymértékben bõvítették a zónakijelölés idõszakában vég-zett botanikai és zoológiai alapállapot felmérések, valamint a késõbbi támogatott zooló-giai kutatások (UHERKOVICH 1995, 1998). A magyar emlõstani kutatásokban a kisemlõsfajok elterjedésére vonatkozó adatoknagyrészt baglyok, vagy nappali ragadozó madarak táplálkozás vizsgálataiból származ-tak. A Dráva mentének faunájáról is vannak korábbi, szórványos adatok (GRESCHIK1924, ÉHIK 1928). Schmidt Egon munkásságával a bagolyköpetek, fõként a gyöngyba-goly köpeteinek elemzése, a baglyok vonatkozásában az így kapott adatok táplálkozás-ökológiai, a kisemlõsöket tekintve faunisztikai, állatföldrajzi feldolgozása az egész or-szág területére kiterjedt, amelyek a Dráva mentét is érintették (SCHMIDT 1969, 1976). So-mogy megye kisemlõs faunájának vizsgálata az utóbbi években teljesedett ki, amelyegyrészt ebben a megyében is intenzívebbé váló gyöngybagoly feltérképezésnek és vé-delemnek, valamint az ezekkel párhuzamosan végzett szisztematikus kisemlõsfau-nisztikai felméréseknek (PURGER 1996, 1997), másrészt a Dráva mente összefogott zoo-lógiai kutatásának köszönhetõ (PURGER 1998). A Dráva mente állatvilága II. kötetben abagolyköpetelemzés során 26 emlõsfajt mutattak ki, ami a gyöngybagoly táplálék-össze-tételének megfelelõen cickányféléket (Soricidae), rágcsálókat (Rodentia) és néhány de-nevérfajt (Chiroptera) tartalmaz. Ez a faunalista a kötetben szereplõ két tanulmány ösz-szesítése, amelyek közül az egyik a Dráva Somogy megyei (PURGER 1998), a másik abaranyai szakasz vizsgálatát végezte el (HORVÁTH 1998).Annak ellenére, hogy a fent említett, nemzeti park létesítése elõtti és az azutáni zoo-lógiai kutatások meglehetõsen sok eredményt produkáltak, mégis azt kell mondanunk,hogy a kisemlõsök tekintetében az 1999-ben a Dráva felsõ szakaszán monitorozásra ki-jelölt területrõl nincs elegendõ adatunk az egyes taxonok elõfordulásáról, elterjedésérõl,111-130DOI:10.24394/NatSom.2002.3.111________________________________________ ISSN 1587-1908 (Print); ISSN 2062-9990 (Online)NATURA SOMOGYIENSIS112a vízszintingadozásnak is jelentõsen kitett élõhelyek populációinak állománynagyságá-ról, a különbözõ habitattípusok közösségeinek szerkezetérõl, a közösségek szintjén mér-hetõ esetleges különbségekrõl. Különösen nagy fontossággal jelentkezik az információkezen hiánya, ha a védett természeti területek állapotában bekövetkezõ változásokat egyolyan beavatkozás hatásaként kell értékelnünk, mint a Horvátország által tervezett NovoVirje-i vízerõmû, amely ugyan a Horvát Köztársaság területén helyezkedne el, de hatá-sa a magyarországi területekre is kiterjedhet.A fentiek alapján 2000-ben elkezdtük a Dráva felsõ szakasza menti élõhelyek emlõs-faunájának részletesebb kutatását, amelynek egyik programja a kisemlõsök elterjedésé-nek bagolyköpetek vizsgálatára alapozott monitorozása. Jelen dolgozat a Dráva felsõszakasza mentén 2000-ben gyûjtött gyöngybagolyköpetek elemzése során kapott adato-kat értékeli.Anyag és módszerA Dráva felsõ szakasza mentén hat településrõl gyûjtöttünk köpetmintát. A gyûjtõhe-lyeket, a gyûjtések idõpontjait, a köpetminták nagyságát az 1. táblázat tartalmazza. Agyékényesi evangélikus templom valószínûleg rendszeres fészkelõhelye a bagolynak,friss mintát tudtunk gyûjteni és a baglyot is bent találtuk a toronyban. Az elhagyott Tsz-major Zákányon, a porrogszentkirályi öreg istálló, Vízváron a magszárító valószínûlegrendszeres, viszont a volt lankóczi laktanya, mivel átépítés alatt állt, elõre láthatóan nemlesz rendszeres köpetelõhelye a gyöngybagolynak. A vízvári templomtoronyban nemvolt fészkelés, így itt csak régi köpeteket tudtunk gyûjteni. Berzencén lezárt templom-torony van, így a falu térségében elhagyott gazdasági épületeket, istállókat kerestünk,amelyek közül a falu szélén, Vízvár irányában elhelyezkedõ istállókban találtunkgyöngybagoly köpeteket.A gyûjtött köpetanyag egész köpeteket, valamint köpettörmeléket is tartalmazott. Adolgozatban csak az egész köpetekbõl kapott adatokkal számoltunk. SCHMIDT (1967a),ÁCS (1985) és UJHELYI (1994) munkája alapján határoztunk koponyabélyegek és foga-zat alapján. A Neomys fajokat (Neomys fodiens [Pennat, 1771] és Neomys anomalusCabrera, 1907) az alsó állkapocs koronanyúlványa magasságának mérésével különítet-tük el. Az Apodemus nemzetségen belül a közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus[Linnaeus, 1758]), a sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis [Melchior, 1834]) és azaprószemû erdeiegér (Apodemus microps [Kratochvíl és Rosicky, 1952]) fajokat erdeiegerek (Apodemus spp.) néven foglaltuk össze. A Mus genus hazánkban elõforduló kétfaja, a házi egér (Mus musculus Linnaeus, 1758) és a güzüegér (Mus spicilegus Petényi,1882) bagolyköpetekbõl történõ elkülönítése a hazai köpetvizsgálatokban még nem ter-jedt el teljesen. Hazai kutatások alapján a morfometriai elkülönítésrõl DEMETER (1995)és DEMETER et al. (1995) munkája számol be. A két fajt a felsõ és az alsó zygomatikusív aránya alapján különítettük el, ha ezek hiányoztak a koponyáról vagy csak mandibuláttaláltunk, akkor a genus nevet adtuk meg (Mus spp.). A köpetmintákból mind a ritka há-zi patkány, Rattus rattus (Linnaeus, 1758), mind az invázív vándor patkány, Rattusnorvegicus (Berkenhout, 1769) kimutatható. Amennyiben a csontanyag nem volt ele-gendõ a két faj pontos elkülönítéséhez, akkor eben az esetben is a genust jegyeztük fel(Rattus sp.). Így összesen 23 kisemlõstaxon alapján végeztük az értékelést.A köpetekbõl a kisemlõsfajokra kapott egyedszámok alapján kiszámítottuk a relatívgyakoriságot és ezt a két adatot a gyûjtési idõpontnak megfelelõen táblázatba foglaltuk.A táblázatban a terresztris kisemlõsök (Insectivoria, Rodentia) 23 taxonának adatait el-sõként gyûjtõhely/mintánként jelenítettük meg.HORVÁTH GY., HAMBURGER K. ÉS SCHÄFFER D.: KISEMLÕS FAUNA 113A gyûjtések alapján a köpetmintákat három csoportba rendeztük: 1. Vízvár térsége, 2.Berzence térsége és 3. Gyékényes térsége, amely csoportosítás tehát a Dráva felsõ sza-kasza mentén három elkülöníthetõ területegység összehasonlítását tette lehetõvé. Ebbenaz elemzésben csak az egész köpeteket is tartalmazó mintákat vettük figyelembe és amintanagyságot tekintve (eltérõ köpetszám) a települések meghatározott fajainak abun-dancia értékeit 100 köpetszámra standardizáltuk az alábbiak szerint: relatív egyedszám = egyedszám × 100/ köpetszámA csak törmelékes mintákat külön is értékeltük. Mivel voltak olyan mintahelyek, aholmindkét hónapban tudtunk köpetet és/vagy törmeléket gyûjteni, itt az adott mintaterületkéthavi adatait úgy összegeztük, hogy a standardizálásnál a mintaszámokat is figyelem-be vettük:relatív egyedszám = egyedszám × 100/ köpetszám × gyûjtések számaMinden esetben értékeltük a rágcsálók, ill. a cickányok arányát, megállapítottuk a do-mináns taxonok sorrendjét, a három gyûjtési térséget a rágcsálók (Arvicolinae, Murinae)és cickányok (Soricidae) arányában hasonlítottuk össze. Az egyedszámokra kapott standardizált értékek alapján értékeltük az 5, illetve 3 terü-let esetleges faunisztikai különbségeit. A mintaterületek fajösszetétele közötti homoge-nitás-vizsgálatot G-próbával taxononként végeztük el (ZAR 1996). Mindkét összesítésesetén a kisemlõsök abundancia adatait felhasználva kiszámítottuk a lelõhelyekShannon-Wiener diverzitását és egyenletességét. A diverzitások közötti különbséget t-próbával és a Rényi-képlet felhasználásával diverzitási rendezéssel vizsgáltuk meg(TÓTHMÉRÉSZ 1997). A számításokhoz a NuCoSA 1.05 (TÓTHMÉRÉSZ 1996) és a DivOrd1.5 programcsomagot használtuk (TÓTHMÉRÉSZ 1993, 1997).EredményekA Dráva felsõ szakaszán 2000 õszén 14 mintahelyen 408 bagolyköpetet gyûjtöttünk,a feldolgozásuk során összesen 1975 kisemlõsegyedet határoztunk meg. A rovarevõk(Insectivora) rendjén belül a cickányfélék (Soricidae) családjának hat, míg a rágcsálók(Rodentia) rendjének tizenkét faját határoztuk meg, és az erdeiegerek (Apodemus spp.)genusát mutattuk ki. Az alábbiakban látható a kimutatott kisemlõsök fajlistája, ahol a fa-jok mellett a latin nevükbõl képzett, adatbázisban alkalmazott rövidítéseik szerepelnek,amelyeket az ábrák esetén felhasználtunk. MAMMALIA Insectivora:Soricidae:Sorex araneus Linnaeus, 1758 [SAR]Sorex minutus Linnaeus, 1758 [SMI]Neomys fodiens (Pennant, 1771) [NFO]Neomys anomalus (Cabrera, 1907) [NAN]Crocidura suaveolens (Pallas, 1811) [CSU]Crocidura leucodon (Hermann, 1780) [CLE]Rodentia:Muridae:Arvicolinae:Clethrionomys glareolus (Schreber, 1780) [CGL]Microtus agrestis (Linnaeus, 1761) [MAG]Microtus arvalis (Pallas, 1779) [MAR]Microtus subterraneus(de Sélys Longchamps, 1836) [PSU]Arvicola terrestris (Linnaeus, 1758) [ATE]Elõször a gyûjtõhelyeknek megfelelõen öt mintaterületet különítettünk el (Vízvár,Berzence, Porrogszentkirály, Gyékényes, Zákány), ahol a különbözõ gyûjtési idõpontokadatait összegeztük. A mintaterület összehasonlításában 22 kisemlõstaxont mutattunk ki,amelyek relatív egyedszám értékeit használtuk fel a számításokhoz (1-5. ábra). A gyöngybagoly köpeteinek elemzésébõl a hazai kisemlõsfajok teljes repertoárja ki-mutatható volt, mégis a zsákmánypreferencia révén a táplálékában a mezei pocok (M.arvalis) jelent meg általában legnagyobb arányban. A vízvári adatok alapján is ezt ta-pasztaltuk, magas relatív egyedszámmal a leggyakoribb fajnak bizonyult. A dominan-cia sorrendben ezt követte az erdei cickány (S. araneus), amely faj a nedves élõhelye-ket kedveli és ezeknek a habitatoknak jó indikátora. Jellegzetessége ennek a mintate-rületnek, hogy nagyobb arányban mutattuk ki az erdeiegereket (Apodemus spp., A.agrarius).A Berzence környékén gyûjtött köpetekbõl viszont a S. araneus került elõ legnagyobbarányban, a M. arvalis itt második a fajok dominancia sorrendjében. E mintaterületnél aNATURA SOMOGYIENSIS114Murinae: Apodemus agrarius (Pallas, 1771) [AAG]Apodemus spp. = [Aspp]Apodemus sylvaticus (Linnaeus, 1758)Apodemus flavicollis (Melichor, 1834)Apodemus microps (Kratochvíl és Rosicky, 1952)Micromys minutus (Pallas, 1771) [MMI]Mus spp. = [Mspp]Mus musculus (Linnaeus, 1758)Mus spicilegus (Petényi, 1882)Rattus rattus (Linnaeus, 1758) [RAR]Rattus norvegicus (Berkenhout,1769) [RNO]Myoxidae:Muscardinus avellanarius (Linnaeus, 1758)[MAV]1. táblázat: A köpetgyûjtések települései a Dráva felsõ szakasza mentén, valamint a gyûjtésideje és a gyûjtött köpetszámA mintavétel helye UTMkódKöpet-gyûjtéséveÉvenkéntigyûjtésekszámaAgyûjtésdátumaKöpet-számA köpetminta:költõládás (+),nem költ õládás (-)Bélavár XM71 2000 1 10.21. 3 -2. Berzence Berzence (istálló) Berzencét õl D-relévõ istállóXM72 2000 3 09.30.10.20.10.30.6029---3. Csurgó XM62 2000 1 10.22. 4 -4. Gyékényes(evangélikustemplom) Gyékényes (voltLankóczi laktanya) GyékényesXM52 2000 3 09.30.10.01.10.22.917B---5.Porrogszentki-rály(öreg istálló) PorrogszentkirályXM52 2000 2 09.30.10.21.8353--6. Vízvár (templom) Vízvár (magszárító) Vízvár (régi istálló)XM70 2000 3 09.29.10.01.10.21B295---7. Zákány (elhagyottTSZ-major)XM42 2000 1 10.01 62 -Σ 14 408 -142. táblázat: Az öt mintaterület taxonpáronkénti homogenitás vizsgálata G-próbávalHORVÁTHGY., HAMBURGERK. ÉSSCHÄFFERD.: KISEMLÕSFAUNA115MintapárokZsákmánytaxonB. vs. Z. B. vs. Gy. B. vs. P. B. vs. V. Z. vs. Gy. Z. vs. P. Z. vs. V. Gy. vs. P. Gy. vs. V. V. vs. P.S. araneus 3.86* 8.62** 2.92 2.64 0.98 0.07 0.12 1.55 1.77 0.01S. minutus 2.57 0.69 0.00 1.26 0.66 2.51 0.27 0.66 0.09 1.22N. fodiens 0.29 1.12 1.3 4.59* 0.28 0.38 2.86 0.01 1.57 1.39N. anomalus 0.19 0.52 0.01 1.25 1.28 0.25 0.57 0.42 2.96 1.39Neomys spp. 0.19 0.06 0.39 1.25 0.45 0.04 0.57 0.73 1.74 0.35C. suaveolens 3.07 1.54 0.25 2.19 8.68** 1.60 0.08 3.01 7.22** 0.98C. leucodon 0.31 0.50 2.53 0.19 0.02 1.10 0.01 0.81 0.07 1.35C.glareolus 1.15 2.27 7.99** 2.14 0.27 4.16* 0.22 2.44 0.00 2.59M. agrestis 2.09 0.25 0.02 0.00 1.05 2.43 2.14 0.41 0.28 0.01M. arvalis 0.18 1.76 0.37 0.28 3.04 0.04 0.90 3.74 0.64 1.30P. subterraneus 0.23 0.83 0.02 0.83 1.72 0.12 1.72 1.04 - 1.04A. terrestris - 0.35 0.35 0.71 0.35 0.35 0.71 0.00 0.09 0.09R. norvegicus 1.72 0.87 - 6.43** 0.20 1.72 2.09 0.87 3.45 6.43*R. rattus 0.42 0.00 0.00 0.42 0.35 0.35 - 0.00 0.35 0.35Rattus spp. - - - - - - - - - -Apodemus spp. 12.69*** 0.33 13.02*** 2.28 9.20** 0.00 4.48* 9.48** 0.90 4.68*A. agrarius 7.36** 0.27 0.84 4.19* 4.92* 3.36 0.48 0.16 2.37 1.32M. minutus 0.01 0.30 0.00 0.77 0.23 0.00 0.64 0.28 0.11 0.74M. spicilegus 0.42 0.42 0.00 0.06 - 0.35 0.71 0.35 0.71 0.09M. musculus 0.07 1.71 0.68 0.23 2.43 0.32 0.55 4.18* 0.72 1.62Mus spp. 0.07 1.23 0.01 0.18 1.88 0.14 0.48 1.02 0.49 0.10M. avellanarius - 0.87 1.04 - 0.87 1.04 - 0.01 0.87 1.04B: Berzence, Gy: Gyékényes, P: Porrogszentkirály, V: Vízvár, Z: Zákány *: p < 0.05, **: p < 0.01, ***: p < 0.0011. ábra: A vízvári adatokból kapott relatív egyedszámok2. ábra: A berzencei adatokból kapott relatív egyedszámokNATURA SOMOGYIENSIS116HORVÁTH GY., HAMBURGER K. ÉS SCHÄFFER D.: KISEMLÕS FAUNA 1173. ábra: Porrogszentkirály mellett gyûjtött köpetek adataiból kapott relatív egyedszámok4. ábra: Gyékényesen gyûjtött minták adataiból kapott relatív egyedszámokNATURA SOMOGYIENSIS1185. ábra: Zákány mellett gyûjtött köpetek adataiból kapott relatív egyedszámok6. ábra: Az öt mintaterület diverzitás és egyenletesség értékeiHORVÁTH GY., HAMBURGER K. ÉS SCHÄFFER D.: KISEMLÕS FAUNA 1197. ábra: Az öt mintaterület közösségének diverzitási rendezése a Rényi-képlet alapján8. ábra: A Soricidae genusainak és a Rodentia alcsaládok aránya Vízvár térségében fehérfogú cickányok (C. suaveolens, C. leucodon) nagyobb arányát kell kiemelni, azerdeiegerek itt kisebb relatív egyedszámmal voltak képviselve, mint az elõzõ területen.Porrogszentkirály mintájában ismét a M. arvalis volt a leggyakoribb, de itt jelentõs re-latív egyedszámmal jelent meg az Apodemus spp. genus, amit a dominancia sorrendbena S. araneus követett. Az erdei habitatokat kedvelõ, egyébként a gyöngybagoly táplálé-kában ritkább kisemlõsök itt nagyobb relatív egyedszámban fordultak elõ, amit fõként aerdei pocok (C. glareolus) nagyobb példányszámú megjelenése mutatott. A S. araneusmellett az egyéb, vizes területeket kedvelõ fajok is jellemzõek, mint pl. a törpe egér (M.minutus), valamint a vízicickány fajok.A gyékényesi mintában egyértelmûen a M. arvalis dominanciája volt jellemzõ, a cic-kányok közül a S. araneus helyett inkább a keleti cickány (C. suaveolens) fordult elõ na-gyobb arányban. Itt is fajgazdag kisemlõs közösséget mutattunk ki, azonban a fajoktöbbsége alacsony relatív egyedszámmal volt jelen a mintában.Zákány mintájában a M. arvalis mellet ismét az Apodemus genus volt jelentõs, vala-mint a S. araneus nagyobb relatív egyedszáma volt jellemzõ. A Crocidura genus is je-lentõsebb arányban fordult elõ.Az öt terület fajlistája közötti statisztikai különbséget fajpáronként G-próbával vizs-gáltuk meg. Az 5 terület alapján 10 mintapárosításunk volt (2. táblázat). A fajok, illetvetaxonok többségét tekintve homogenitást tapasztaltunk, a számított 2-értékek alacso-nyak, ami a taxonpárok gyakorisági értékei között nem mutatott statisztikai különbséget.A legtöbb különbség az erdeiegerek (Apodemus spp.) arányában volt. Számottevõ volt aporrogszentkirályi mintában a C. glareolus nagy aránya, amely több esetben statisztika-ilag is igazolódott. Az öt mintaterület közül a Porrogszentkirályon kimutatott kisemlõs közösség volt alegdiverzebb, míg a berzencei mintákból regisztrált a legkisebb diverzitású (6. ábra). Anagy példányszámú gyékényesi minta alacsony diverzitása annak köszönhetõ, hogynagy mennyiségben tartalmazott M. arvalis-t, ami a minta diverzitását csökkentette. Azegyenletesség értéke Vízvár közösségénél volt a legnagyobb, ami jól tükrözi, hogy ittnem jelentkezett kiemelten nagy gyakoriságú faj. Mindezen grafikusan látható különb-ségek ellenére a diverzitás értékek közötti t-tesztek nem adtak szignifikáns különbségetegyik mintapárosításban sem (t = 0.01 - 1.465, NS).Az öt mintaterület közösségének diverzitási rendezése is alátámasztott a t-tesztekeredményeit. A közösségek diverzitási profiljai metszik egymást, ami azt jelenti, hogy aminták nem rendezhetõk diverzitás szerint, egyik minta közössége sem diverzebb sta-tisztikailag a többi minta közösségénél (7. ábra).A következõ lépésben valamennyi gyûjtött anyag adatait három térség alapján össze-geztük. Vízvár térségében gyûjtött köpetmintákból a cickányok (Soricidae) családjátelemezve a leggyakoribb genus a Sorex volt, majd ezt követte a Crocidura genus. Több,mint 10 % felett elõfordultak a vízicickányok (Neomys) is. A Rodentia rendet tekintvekét alcsalád képviselõit mutattuk ki, amelyek közül a pockok nagyobb arányban voltakjelen, mint az egerek (8. ábra). Külön megvizsgáltuk az Arvicolinae alcsalád fajainakmegoszlását, ahol jól látható, hogy a pockok közül a leggyakoribb faj a M. arvalis volt.Faunisztikai szempontból kiemelendõ, hogy nagyobb mennyiségben mutattuk ki ebbena térségben a védett csalitjáró pockot (M. agrestis) és a C. glareolus is nagyobb relatívegyedszámmal jelent meg ezekben a mintákban (9. ábra). Berzence térségében is a Sorex genus volt a leggyakoribb a cickányok között, kétszernagyobb gyakorisággal jelent meg, mint a Crocidura genus. A relatív egyedszámokalapján a Neomys fajok nem érték el a 10 %-ot. A rágcsálóknál itt is pockok jelentekmeg, csaknem kétszer akkora arányban, mint az egerek (10. ábra).A pocokokat tekintve itt csak három fajt azonosítottunk, amelyek közül a M. arvalisvolt a domináns. Az A. terrestris és a C. glareolus fajokat itt nem mutattuk ki, az utób-NATURA SOMOGYIENSIS120HORVÁTH GY., HAMBURGER K. ÉS SCHÄFFER D.: KISEMLÕS FAUNA 1219. ábra: Az pocokfélék (Arvicolinae) fajainak megoszlása Vízvár térségének köpetanyagá-ban 10. ábra: A Soricidae genusainak és a Rodentia alcsaládok aránya Berzence térségébenNATURA SOMOGYIENSIS12211. ábra: Az pocokfélék (Arvicolinae) fajainak megoszlása Berzence térségének köpetanya-gában12. ábra: A Soricidae genusainak és a Rodentia alcsaládok aránya Gyékényes térségébenHORVÁTH GY., HAMBURGER K. ÉS SCHÄFFER D.: KISEMLÕS FAUNA 12313. ábra: Az pocokfélék (Arvicolinae) fajainak megoszlása Gyékényes térségének köpet-anyagában14. ábra: A három gyakori cickányfaj %-os megoszlása a három térségbenNATURA SOMOGYIENSIS12415. ábra: A három kiemelt Arvicolinae taxon %-os megoszlása a három térségben16. ábra: A M. arvalis és a M. agrestis %-os megoszlása a három térségbenHORVÁTH GY., HAMBURGER K. ÉS SCHÄFFER D.: KISEMLÕS FAUNA 12517. ábra: A három térségbõl kimutatott kisemlõs közöség Shannon-diverzitása ésegyenletessége18. ábra: A három térség közösségének diverzitási rendezésebi fajt a M. subterraneus helyettesítette. Ebben a térségben jelentõs faunisztikai ered-mény a M. agrestis jelenléte (11. ábra).Gyékényes térségében cickányok közül itt a Crocidura genus is jelentõs volt, csak né-hány %-ban maradt el a Sorex genus arányától. A vízicickányok itt 10 %-os gyakoriság-ban voltak jelen, tehát ez a genus közel azonos arányban fordult elõ mindhárom térség-ben. A Rodentia-kat tekintve az egerek itt jóval gyakoribbak voltak, megközelítették apockok gyakorisági értékét (12. ábra). Itt az Arvicolinae alcsalád 5 faját mutattuk ki, aholtermészetesen ismét a M. arvalis volt a domináns faj, de a M. agrestis jelenlétét is iga-zoltuk. Ez utóbbi fajnál a C. glareolus azonban lényegesen nagyobb arányban fordult elõa köpetekben (13. ábra).A három térségre kapott eredmények alapján a gyakoribb fajoknál megnéztük, hogyanoszlanak meg a három mintaterületen. A cickányok közül mindhárom térségben a S. ara-neus volt a leggyakoribb, amely faj Berzence térségébõl (II. minta) került elõ legna-gyobb arányban. A Crocidura-k közül itt a C. suaveolens volt a gyakoribb, míg a másikkét térségben (I. és III. minta) a C. leucodon (14. ábra). Az egérfélék közül azerdeiegerek (Apodemus spp.) mindhárom térségben gyakoriak voltak, csak Vízvár térsé-gében (III. minta) jelent meg nagyobb arányban az A. agrarius. Érdekes a vándor pat-kány elõkerülése, különösen Vízvár térségében volt gyakori, ahol a nagyobb elõfordulá-si aránya a több mezõgazdasági épületnek volt köszönhetõ (15. ábra). Végül ábrázoltuka M. arvalis és a M. agrestis arányát is (16. ábra). Az utóbbi reliktum faj Vízvár ésBerzence térségében került elõ nagyobb gyakorisággal. A három térség fajlistáját is ösz-szehasonlítottuk G-próbával (3. táblázat). Itt már természetesen több minta került össze-vonásra, valamint standardizálásra és kevesebb statisztikai különbséget is tudtunk kimu-tatni. Vízvár és Berzence térségek között néhány cickányfaj között kaptunk inhomoge-nitást, valamint a R. norvegicus elõfordulásából adódó különbség emelhetõ ki. Ezen kí-vül Gyékényes és Berzence térségének összehasonlításában meg kell említeni még a C.glareolus arányának statisztikailag igazolt nagyságát, valamint ugyanitt az erdeiegerekarányában jelentkezõ inhomogenitást.A három térség közül Gyékényes közössége volt a legdiverzebb és a Berzence mellettkimutatott közösség a legkisebb diverzitású. Az egyenletesség ebben az összesítésben isVízváron volt a legnagyobb (17. ábra). A Shannon-értékek közötti t-teszt alapján Gyé-kényes közössége szignifikánsan diverzebb volt, mint a Berzence térségében kimutatottközösség (t = 2.632, p < 0.01). A Gyékényes és Vízvár közötti különbség 10 % hibaha-táron fogadható el (t = 1.696, p < 0.1). A három közösség diverzitási rendezése is igazolta ezt az eredményt, Gyékényes tér-ségének diverzitási profilja nem metszi a másik két terület görbéjét, tehát a diverzitásrendezés szerint elkülönül ezektõl, ez a minta diverzebbnek tekinthetõ a másik kettõnél(18. ábra).KövetkeztetésekA Dráva felsõ szakasza biomonitorozásának egyik komponense a kisemlõsök felmé-rése, amely a csoport biológiája, életmenet stratégiája, populációdinamikája következté-ben a háttérváltozók megváltozása esetén jó indikátora környezetének. A monitorozássorán alkalmazott indirekt bagolyköpetvizsgálat elsõsorban faunisztikai eredményeketadott a Dráva felsõ szakaszának felmérésénél. A 2000 õszén kapott adatok már alkalma-sak voltak egy-egy terület, vagy nagyobb területegység indirekt kimutatott kisemlõs kö-zösségének összehasonlítására, másrészt egy-egy ritkább faj elõfordulásának kimutatá-sához e módszer nagyon eredményes. Az adatok alapján jelen tanulmányban is látható,NATURA SOMOGYIENSIS1263. táblázat: A három térség taxonpáronkénti homogenitás vizsgálata G-próbávalHORVÁTH GY., HAMBURGER K. ÉS SCHÄFFER D.: KISEMLÕS FAUNA 127MintapárokZsákmánytaxonVízvár vs.GyékényestérségeVízvár vs.BerzencetérségeGyékényesvs. Berzencetérsége S. araneus 0.06 6.26* 5.12*S. minutus 2.86 4.61* 0.30N. fodiens 1.98 4.61* 0.78N. anomalus 1.98 1.26 0.12Neomys spp. 0.77 1.26 0.09C. suaveolens 2.61 1.69 0.10C. leucodon 0.54 0.04 0.86C.glareolus 0.25 2.46 3.96*M. agrestis 0.31 0.02 0.17M. arvalis 0.10 0.25 0.04P. subterraneus 0.66 0.84 0.02A. terrestris 0.16 0.82 0.33R. norvegicus 5.05* 7.38** 0.55R. rattus 0.22 0.42 0.05Rattus spp. - - -Apodemus spp. 0.51 2.86 5.69*A. agrarius 1.12 5.10* 1.50M. minutus 0.32 1.21 0.29M. spicilegus 0.44 0.10 0.14M. musculus 0.02 0.38 0.23Mus spp. 0.01 0.08 0.15M. avellanarius 0.88 - 0.88*: p < 0.05, **: p < 0.01, ***: p < 0.001hogy pl. a csalitjáró pockot (M. agrestis), amely védett, jégkorszaki reliktum faj, a ba-golyköpetekbõl eredményesen mutattuk ki. Így biztos információt kaptunk a vizsgált te-rületen történõ elõfordulásáról, mint ez direkt csapdázásos mintavételezésnél várható,amely lényegesen nagyobb ráfordítást igényel. Jelen dolgozatban õsszel gyûjtött köpetmintákat elemeztünk, de a köpetek nagy részetermészetesen korábban képzõdött, így a gyöngybagoly táplálék-összetételének jelenelemzésénél a kisemlõsök denzitás alakulásának szezonális dinamikáját, valamint az ez-zel együttjáró denzitásfüggõ predációt, vagyis a gyöngybagoly szelektív zsákmányolá-sát egyszeri mintavétel esetén nem lehet figyelembe venni. Mind az öt mintaterület,mind a három területegység külön értékelésénél, a berzencei minta kívételével a rágcsá-lók közül a M. arvalis volt a leggyakoribb, ami leginkább annak köszönhetõ, hogy ez afaj a gyöngybagoly legoptimálisabb zsákmányállata. Ez az eredmény megegyezik a tér-ségben korábban végzett köpetvizsgálatok eredményével (PURGER 1998). A gyöngyba-goly õsszel megjelenõ nagyobb arányú M. arvalis fogyasztása, tehát e faj szelektív, den-zitásfüggõ vadászata a gyékényesi mintánál feltételezhetõ. Ezen a mintahelyen 2000-ben volt költés és a köpetmintában jelentõs mennyiségû nyár végi, valamint õszi köpetvolt, így itt a M. arvalis létszámnövekedésével a kimutatott kisemlõs közösség diverz-itását e zsákmányfaj nagy aránya lecsökkentette.Amennyiben a vizsgált Dráva szakaszt az öt mintaterület alapján elemeztük, az egyesmintaterületek diverzitása között nem tudtunk szignifikáns különbséget kimutatni. AzNATURA SOMOGYIENSIS128egyes genusok arányában azonban itt is voltak különbségek, ami leginkább a C. glareo-lus vonatkozásában volt jelentõsebb. E faj elsõsorban erdõlakó, így a gyöngybagoly leg-inkább erdõk, erdõsávok szegélyében található, valamint az erdõbõl a nyílt területekrekivándorolt példányokat zsákmányolja, így a táplálék-összetételében nem gyakori faj.Az adatok alapján a felsõbb szakasz mentén (Gyékényes, Porrogszentkirály) volt jelen-tõsebb elõfordulása a köpetekben, mivel itt nagyobb területû erdõk, erdõfoltok vannak,amelyek szegélyzónáiban a gyöngybagoly nagyobb arányban vadászta ezt a fajt. A há-rom területegység közül, amelyeknél több mintát összesítettünk, már a diverzitásban iski tudtunk mutatni szignifikáns különbséget. A Gyékényes körüli területek kisemlõs-összetétele volt a legdiverzebb. Jelentõs mennyiségben mutattuk ki a védett cickányo-kat, amelyek közül a vizes élõhelyeket kedvelõ Sorex és Neomys genus volt a gyakoribb. A Dráva felsõ szakasz mentén õsszel gyûjtött köpetminták már adtak egy faunisztikaiképet, a statisztikai összehasonlítások azt mutatták, hogy várható különbség az egyesszakaszok között. Természetesen itt mindig figyelembe kell venni, hogy ezek közvetettinformációk, tehát a bagoly, mint ragadozó táplálkozási stratégiái, szokásai, preferenci-ája meghatározza a kapott eredményeket.KöszönetnyilvánításA felméréseket a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága támogatta.HORVÁTH GY., HAMBURGER K. ÉS SCHÄFFER D.: KISEMLÕS FAUNA 129IrodalomÁCS A. 1985: A bagolyköpet vizsgálatok alapjai. MME Zalai hcs. kiadv. Zalaegerszeg. p. 1-58.DEMETER A. 1995: Morfometriai módszerek alkalmazása emlõsök taxonómiai kutatásában. Kandidátusi érte-kezés, Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.DEMETER A., RÁCZ G. and CSORBA G. 1995: Identification of house mice (Mus musculus) and mound-build-ing mice (Mus spicilegus) using distance and landmark data. In: L. F. MARCUS, M. CORTI, A. LOY, G.NAYLOR and D. E. SLICE (eds.): Advances in Morphometrics. Plenum Press, New York. 359-369. ÉHIK J. 1928: Néhány adat Magyarország emlõsfaunájának ismeretéhez. Annls. hist.-nat.Mus. natn. hung.25,195-203.GRESCHIK J. 1924: Gyomor- és köpettartalomvizsgálatok. adatok hazánk apró emlõseinek faunájához. Aquila,30-31, 243-263.HORVÁTH GY. 1998: Kisemlõs (Mammalia) faunisztikai vizsgálatok a gyöngybagoly (Tyto alba) köpetanalízi-se alapján a Dráva mentén (1995-1997). Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat 9, 475-488.PURGER J. J. 1996: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet keleti határvidékének (Somogy megye) kisemlõs fa-unája, gyöngybagoly, Tyto alba (Scopoli, 1769) köpetek vizsgálata alapján. Somogyi múzeumok közle-ményei XII., 299-302.PURGER, J. 1997: A csokonyavisontai halastavak (Somogy megye) környékének kisemlõs faunája, gyöngyba-goly köpetek vizsgálata alapján. Természetvédelmi Közl. 5-6, 105-109. PURGER J. J. 1998: A Dráva mente Somogy megyei szakaszának kisemlõs (Mammalia) faunája, gyöngybagoly,Tyto alba (Scopoli, 1769) köpetek vizsgálata alapján. Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat 9, 489-500.SCHMIDT E. 1967: Bagolyköpetvizsgálatok. A Madártani Intézet Kiadványa, Budapest 130 pp.SCHMIDT E. 1969: Adatok egyes kisemlõsfajok elterjedéséhez Magyarországon bagolyköpet-vizsgálatok alap-ján. (Elõzetes jelentés.) Vertebr. hung. 11, 137-153.SCHMIDT E. 1976: Kleinsugerfaunistische Daten aus Eulengewöllen in Ungarn. Aquila 82, 119-144.TÓTHMÉRÉSZ B. 1993a: NuCoSa 1.0: Number Cruncher for Community Studies and other EcologicalApplications. Abstracta Botanica 17, 283-287. TÓTHMÉRÉSZ B. 1993b: DivOrd 1.50: A Program for Diversity Ordering. Tiscia 27, 33-44TÓTHMÉRÉSZ B. 1996: NuCoSa: Programcsomag közösségi szintû botanikai, zoológiai és ökológiai vizsgála-tokhoz. Scientia Kiadó, Budapest. 84 pp.TÓTHMÉRÉSZ B. 1997: Diverzitási rendezések. Scientia Kiadó, Budapest. 98 pp.UHERKOVICH Á. (ed.) 1978: A Barcsi Õsborókás élõvilága I. Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat, 1:151 pp.UHERKOVICH Á. (ed.) 1981: A Barcsi borókás élõvilága II. Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat, 2:188 pp.UHERKOVICH Á. (ed.) 1983: A Barcsi borókás élõvilága III. Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat, 3:125 pp.UHERKOVICH Á. (ed.) 1985: A Barcsi borókás élõvilága IV. Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat, 5: 243 pp.UHERKOVICH Á. (ed.) 1995: A Dráva mente állatvilága I. Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat, 8: 210 pp.UHERKOVICH Á. (ed.) 1998: A Dráva mente állatvilága II. Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat, 9: 509 pp.UJHELYI P. 1994: A magyarországi vadonélõ emlõsállatok határozója. Budapest 189 pp.ZAR J. H. 1996: Biostatistical analysis. Prentice-Hall International, Inc. 662 pp.NATURA SOMOGYIENSIS130New data to the small mammal fauna of the upper region Drava GYÕZÕ HORVÁTH - KRISZTINA HAMBURGER - DÁVID SCHÄFFERA detailed research on mammal fauna along the upper region of Drava was started in2000, and one of its project is monitoring small mammal dispersion based on pelletanalyses. Present study evaluates the data received from the pellets collected during theautumn period of 2000. 408 pellets were collected on 14 sample sites and 1975 individ-uals of small mammals were identified. Among the Insectivora, six shrew speciesbelonging to the family Soricidae were identified, whereas among the rodents(Rodentia) 12 species were differentiated plus one genus-level, the woodmouse(Apodemus spp.) identification was made. Based on the sample, at first the pellets werearranged into five groups according to the five sample-sites along the river and theywere analyzed one by one, then they were pooled and sorted into three groups reflectingthe three areas: 1. Vízvár area, 2. Berzence area, 3. Gyékényes area. In case of smallscale analyses, there was no significant difference among the areas concerning smallmammal diversity. The homogenity test among the sample pairs gave difference onlywith respect to Apodemus spp. and the genus of Clethrionomys. Large scale groupingenabled a comparative analyses of the three separate area-units along the upper regionof Drava, among which the most diverse small mammal community was in the Gyéké-nyes area.Authors addresses:Dr. Gyõzõ HORVÁTHUniversity of PécsDepartment of Zootaxonomy and SynzoologyH-7624 PécsIfjúság útja 6.HUNGARYKrisztina HAMBURGERH-7344 MekényesFõ u. 101.HUNGARYDávid SCHÄFFERH-7632 Pécs Tildy Zoltán u. 67.HUNGARY3Natura Somogyiensis Kaposvár, 2002Nyestek (Martes foina Erxl.) táplálkozási szokásainakösszehasonlító vizsgálata mezõgazdasági és urbánuskörnyezetbenLANSZKI JÓZSEFLANSZKI J: Comparative study on feeding habits of the stone marten (Martes foina Erxl.) in rural and urbanenvironmentsAbstract: The investigations were carried out in a rural hilly area: forest, arable-land and pond mosaic habi-tat and a neighbouring village habitat in Somogy county. Stone martens living on different two habitats usedsimilar food resources considerably. However the choosed prey differed significantly between the two popu-lations in the point of view the weight, the zonation and the linkage to the human environment of the prey spe-cies.BevezetésA nyest Martes foina (Erxleben, 1777) tipikus generalista ragadozó, ökológiai plasz-ticitása figyelemre méltó, széles az elterjedése. Napjainkban nemcsak természetes, vagytermészeteshez közeli élõhelyeken, hanem különbözõ emberi településeken: falvaktól anagyvárosokig is megtalálható. A ragadozók, így a nyestek territóriumának kiterjedésétlényegesen befolyásolja a rendelkezésre álló táplálék mennyisége. Egyes vizsgálatokszerint az emberi településen kívül élõ nyestek territóriuma 350-400 ha (SERAFINI ésLOVARI, 1993), a hímek kétszer nagyobb területet birtokolnak, mint a nõstények(SEKNACK 1990, POSILLICO et al. 1995), az emberi településen élõ nyestek territóriumalényegesen kisebb. A nyári párosodási idõszakban gyakoribbá válik a territórium birtok-lását jelzõ ürülékek (és vizelet) tereptárgyakon, pl. köveken, fûcsomón történõ elhelye-zés gyakorisága (SEILER et al. 1994), ekkor a nyestek nappal is sokat mozognak(POSILLICO et al. 1995). A vizuális és szagjelek elsõsorban az azonos ivar távoltartásátszolgálják, de az aktuális szaporodásbiológiai állapotot is jelzik (MACDONALD 1980). Éjszakai, rejtõzködõ életmódja miatt a városok, falvak lakossága leginkább csak ak-kor szerez tudomást a nyestek jelenlétérõl, amikor valamilyen kártételük merül fel. Ilyenlehet például a baromfiállomány megdézsmálása, a tetõterek hõszigetelõ anyagánakmegbontása, az autók kábeleinek és egyéb mûanyag alapanyagú tartozékok megrágása.Sok esetben azonban - tévesen - a rágcsálók okozta kárt is a rovására írják. Hihetetlentájékozatlanság tapasztalható a velük szembeni (vértelen) védekezés terén is, és itt nem-csak a lakóházak tulajdonosai, hanem akár a patinás luxusszállodák, nagyüzemek védel-mi rendszere (vagy inkább hiánya) is említhetõ. Urbanizálódott ragadozóról van szó,mely alkalmazkodott az emberi környezet nyújtotta elõnyökhöz, eközben éli a vadon élõfajtársakra jellemzõ természetes életét, azaz zsákmányol. Az emberi településeken kívül: hegyvidéki, mezõgazdasági és erdei élõhelyen élõnyestek táplálék-összetételét számos tanulmányban elemezték (pl. Dánia: RASMUSSEN ésMADSEN 1985, Olaszország: LUCHERINI és CREMA 1993, SERAFINI és LOVARI 1993,BERTOLINO és DORE 1995, BRANGI 1995, MARTINOLI és PREATONI 1995, PEDRINI et al.1995, POSILLICO et al. 1995, PANDOLFI et al. 1996, Franciaország: LODE 1994, Svájc:131-145DOI:10.24394/NatSom.2002.3.131________________________________________ ISSN 1587-1908 (Print); ISSN 2062-9990 (Online)NATURA SOMOGYIENSIS132TESTER 1986, Spanyolország: DELIBES 1978, Lengyelország: GOSZCZYNSKI 1986, Ma-gyarország: LANSZKI et al. 1999). Annak ellenére, hogy a nyest gyakori (közönséges)faj, az emberi településeken elõforduló populációk életmódja kevésbé kutatott (pl. Dá-nia: RASMUSSEN és MADSEN 1985, Olaszország: LUCHERINI és CREMA 1993, Svájc:TESTER 1986, Cseh Köztársaság: HOLISOVÁ és OBRTEL 1982, Belorusszia: SIDOROVICH1997, Magyarország: LANSZKI 1992, TÓTH-APÁTHY 1998). A fenti, eltérõ földrajzi szé-lességen, különbözõ típusú élõhelyeken végzett táplálék-összetétel vizsgálatok azt jel-zik, hogy az urbánus és a természetes körülmények között élõ nyestek idõszakosanugyan, de hasonló táplálékforrásokat is hasznosíthatnak. Ez elõre vetíti azt a feltétele-zést, hogy elõfordulási helyük eszerinti besorolásuk legfeljebb általánosságban lehet ér-vényes. Adott emberi településen belül és azon kívül élõ nyest populációk táplálkozás-ökológiai összehasonlítását eddig ritkán vizsgálták (RASMUSSEN és MADSEN 1985,TESTER 1986).A vizsgálatot egy dombvidéki tipikus mezõgazdaságilag mûvelt erdõ-szántó-halastómozaikos élõhelyen, valamint a közelében található kis falu nyestjeinek táplálék-analí-zise alapján végeztem. A kutatás fõ célja a jellemzõen mezõgazdasági és az urbánusnyestek közötti táplálkozási kapcsolatok vizsgálata az alábbiak alapján: 1) meghatározni az éves táplálék-összetételt, ezáltal következtetni a táplálkozási szo-kásokra,2) meghatározni a két nyestpopuláció táplálkozási niche-átfedését, a kompetíció mér-tékét,3) tesztelni a niche szegregálódás lehetséges módjait a préda fajok a) súlya, b) jellem-zõ élõhelye és c) jellemzõ elõfordulása (kötõdése) alapján.Vizsgálati terület és módszerekA vizsgálat a fonói halastó körzetében, valamint Fonó községben zajlott. A fonói ha-lastó és körzete Dél-nyugat Magyarországon (É 46° 22, K 17° 55) helyezkedik el. Atavat tápláló patak a Kapos folyó vízgyûjtõjéhez tartozik. Erre a vidékre alapvetõenszántóföldi mezõgazdasági mûvelés jellemzõ. A terület növényzete a Dél- Dunántúliflóravidék külsõ-somogyi flórajárásához tartozik. A tó nyugati partján, nagyobbrésztegészen a tó partvonaláig cseres-tölgyes erdõ (Quercetum petraeae-cerris) húzódik. Azerdõ kora kb. 60 év, kiterjedése 70 ha, szántóval szabdalt. A tó északi oldalán kis kiter-jedésû rét és bokorfüzes (Salicetum triandrae-purpurea), valamint magassásos(Caricetum acutiformis-ripariae) és nádas (Scirpo-Phragmitetum) teszi változatossá anövényzetet. A halastó keleti oldalán nagy kiterjedésû szántó, délen nyílt legelõ, vala-mint fás legelõ (Betula pendula, Robinia pseudo-acacia) húzódik. A felsorolt élõhelye-ken történt a halastó körzetében (külterületen) élõ nyestek ürülékgyûjtése. A halastó-tól délkeleti irányban található Fonó község gyümölcsös kertekkel. A falu szélén állt amalom épülete, melynek egyik emberi mozgástól mentes szárnyának padlásterében vé-geztem a belterületi minták gyûjtését.A nyest táplálék-összetételének meghatározása hullaték analízissel történt. Ehhez ahalastó körzetében a hullatékok gyûjtése kéthetenkénti gyakorisággal, standard útvonal(kb. 4,2 km) bejárásával zajlott. Az 1991 decembere és 1997 novembere közötti 6 évalatt feldolgozott mintaszám 572 (LANSZKI és KÖRMENDI 1999, LANSZKI et al. 1998,1999). A malomból a mintagyûjtés egy alkalommal, 1998-ban történt. Az összegyûltminták (n=151) feltételezhetõen több évbõl származtak, évszakonkénti feldolgozástnem, csak éves értékelést tettek lehetõvé.A táplálék taxonok meghatározása az emlõsöknél koponyacsontok, fogazat és szõr-morfológia (SCHMIDT 1967, DEBROT et al. 1982, GÖRNER és HACKETHAL 1987, UJHELYI1989, TEERINK 1991, saját referencia gyûjtemény), a madaraknál toll és koponyacsont-ok (BROWN et al. 1993, saját referencia gyûjtemény), a hüllõknél pikkelyek, csontok(DELY 1983), a kétéltûeknél csontok (PAUNOVIC 1990), a gerincteleneknél kültakaró (pl.MÓCZÁR 1969) alapján történt.A táplálék-összetételt és a táplálkozási niche-átfedést a hullatékokban elõforduló táp-lálékalkotók relatív elõfordulási gyakorisága alapján számítottam ki. A táplálékalkotókkategóriánkénti relatív gyakoriságának a kifejezése a minimális egyedszám alapján tör-tént. A belterületen gyûjtött minták feldolgozásakor a relatív elõfordulási gyakoriságmellett a fogyasztott táplálék biomassza szerinti összetételét is meghatároztam. A ned-ves technikával elõkészített (0,5 mm-es lyukbõségû szitán átmosott), majd szárított táp-lálékmaradványok súlyát 0,01 g pontossággal lemértem. Az egyes taxon maradványoksúlyát JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI (1998) által, nyestre vonatkozóan összefoglaltfaktorszámokkal szoroztam. Ezek az alábbiak: rovarevõk, denevérek, egyéb kisemlõsök,valamint mókus és menyét 23; közepes testû emlõsök (pl. mezeinyúl, házinyúl) 50; vad-disznó 118; szarvasfélék 15; nagytestû háziállatok (dög) 118; madarak 35; hüllõk és két-éltûek 18; puhatestûek és egyéb gerinctelenek 5; és növények 14.A táplálkozási niche számításnál alkalmazott 10 kategória: 1 pocokfélék; 2 egér-félék; 3 - egyéb rágcsálók (pelék és meghatározhatatlan rágcsálók) és mezeinyúl; 4 - ro-varevõk és denevérek; 5 - ragadozó emlõsök és elhullott állatok (csülkös vad); 6 házi-állatok; 7 madarak; 8 - egyéb gerincesek (hüllõk, kétéltûek és halak); 9 - gerinctelenek(ízeltlábúak és puhatestûek) és 10 - növények. A nem táplálékként felvett (általábanemészthetetlen) anyag, valamint a nyestek tisztálkodása során lenyelt (1-5 db) szõrszálnem szerepel a tápláléklistán.A táplálkozási niche-szélességet LEVINS-index alapján számítottam: B = 1/Σpi2 , aholpi = adott taxon relatív gyakorisága. A niche-átfedés számítása Renkonen-index alkal-mazásával történt [Pjk = 1-0,5(n(minimum pij, pik)100], ahol Pjk = százalékos átfedésa két élõhelyen (j és k) elõforduló nyest között; pij és pik = az i-edik táplálék taxon(forrás) részesedése a j és k élõhelyen élõ nyestek táplálékában (a minimum azt jel-zi, hogy a kisebb értéket kell figyelembe venni), n = a táplálék taxonok (10 kategória)száma (KREBS 1989). A Fonó kül- és belterületén élõ nyestek éves táplálék-összetétel-ének eloszlásvizsgálatára χ2-tesztet alkalmaztam. A préda fajok listája a jellemzõ tulaj-donságok szerint az 1. táblázatban található, a súly CLEVENGER (1993), a jellemzõ elõ-fordulási szint alapján végzett besorolásnál GITTLEMAN (1985) munkáját vettem figye-lembe. Az adatfeldolgozás SPSS 7.5 (GREEN et al. 1997) statisztikai programmal történt.Eredmények és értékelésükTáplálkozási niche, táplálék-összetételA Fonói halastó körzetében, valamint a településen élõ nyestek közötti táplálkozásiniche-átfedés nagymértékû (78,5%) volt. A két nyestpopuláció táplálék-összetételeazonban taxonómiai szempontból szignifikánsan különbözött χ2=139,28, df=9,p<0,001).A mezõgazdasági környezetben élõ nyestek zsákmányai között a kisemlõsök (29,9%)voltak a legjelentõsebbek, míg az urbánus nyesteknél ezek szerepe lényegesen kisebbvolt (15,5%) (1. táblázat). A kisemlõsök közül a tó körzetében élõ nyesteknél a pocok-félék (elsõsorban a mezei pocok), míg a lakott területen élõknél az egérfélék (elsõsorbanLANSZKI J.: NYESTEK (MARTES FOINA) TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI 133a házi egér) voltak a legfontosabbak. A tó körzetében élõ nyest kisemlõs tápláléka vál-tozatosabb volt, pl. denevért, vakondot, mókust, mogyorós pelét és pézsmapockot is fo-gyasztott. A mezeinyúl, mint táplálék faj elõfordulása elenyészõen alacsony (0,3%) volt.Az urbánus nyestek táplálékában jelentõs volt a házi egér (B%: 12,3) és elõfordult ván-dorpatkány fogyasztás. Az emberi településhez kötõdõ fajokon kívül elõfordultak egyéb,jellemzõen vadon élõ kisemlõsök is, pl. vízipocok, erdei pocok. A halastó körzetében élõ nyestek táplálékban elõforduló borz és házimacska (1. táblá-zat) nagy valószínûséggel dögfogyasztásból származhatott, ugyanúgy, mint a vaddisznóés a szarvasfélék is. Ragadozók és csülkös vad a településen élõ nyestek táplálékábannem szerepelt.Mindkét nyest populáció egyedei fogyasztottak háziállatot, azonban lényegesen eltérõarányban (1. táblázat). A halastó nyugati oldalán húzódó erdõben, odvas fákban fészke-lõ nyestek táplálékában télen és nyáron volt számottevõ a háziállatok elõfordulása (1. áb-ra), éves viszonylatban 4,2%-ot tettek ki. Az urbánus nyestek táplálékát biomassza szá-mítás szerint ötödrészben háziállatok, ezek közül is elsõsorban különbözõ baromfi fajokés tojás képezték. A mezõgazdasági környezetben élõ nyestek felényi madarat fogyasztottak, mint a la-kott területen élõ fajtársaik (1. táblázat). Az urbánus nyestek biomassza számítás szerin-ti domináns táplálékát madarak alkották, melyek közül a házi veréb volt a legfontosabbfaj. Fácán csak a halastó körzetében élõ nyestek táplálékában szerepelt, azonban ezeknélis a kistestû énekesmadarak voltak a fontosabbak.Vizes élõhelyekhez kötõdõ gerincesek (hüllõk, kétéltûek és halak) csak a halastó kör-zetében élõ nyestek táplálékában szerepeltek (1. táblázat). Alacsony elõfordulási ará-NATURA SOMOGYIENSIS1341. ábra: A nyest évszakos tápláléka a fonói halastó körzetében (1991-1997;Lanszki és Körmendi, 1999, Lanszki et al. 1998, 1999 alapján)Ke = kisemlõsök, Eá = elhullott állatok (fõként csülkös vad), Há = háziállatok,M = madarak, HKH = hüllõk, kétéltûek és halak, Gt = gerinctelenek, N = növények40,36,6 5,216,11,46,224,202550% Tél 34,51,8 1,819,00,936,34,402550 Tavasz 19,10,26,1 5,5 0,622,745,802550 Nyár 36,52,0 2,0 6,1 0,47,845,102550Ke Eá Há M HKH Gt NÕsz1. táblázat: Mezõgazdasági és urbánus környezetben élõ nyestektáplálék-összetételeJelmagyarázat: E% = százalékos relatív elõfordulási gyakoriság; B% = elfogyasztott biomassza (%). Azsákmány súlykategóriái: 1 - 15 g alatt, 2 - 15-50 g, 3 - 51-100 g, 4 - 101-300 g, 5 - 300 g felett. A zsákmányjellemzõ elõfordulási szintje (I.): t - talajszinten, valamint jellemzõen talajszinten, de esetenként bokrokon,fákon is (ide sorolva az elhullott példányból, ill. állatvágásból fogyasztás); bf - bokron és fán, valamintjellemzõen bokron és fán, de esetenként talajszinten is (ide sorolva az eresz alatt, illetve épületekben magasanélõ egyedek fogyasztása is); v - vizes élõhelyen (vízi és vízhez kötõdõ). A zsákmány jellemzõ élõhelyikötõdése (II.): h - házhoz, ill. emberhez kötõdõ; vé - vadon élõ; v - vegyes. + = 0,05%-nál kisebb aránybanfordult elõ.LANSZKI J.: NYESTEK (MARTES FOINA) TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI 135Fonói halastókörzetébenI. II. Éves (1991-1997)E% E% B%Kis- és közepes emlõsök 29,9 15,5 28,1Közönséges törpedenevér ( Pipistrellus pipistrellus ) 1 bf v 0,1Vakond ( Talpa europea ) 3 t v 0,2Mezei cickány (Crocidura leucodon ) 1 t vé 0,1Cickány ( Soricidae spp.) 1 t vé 0,6 0,2 0,3Mókus (Sciurus vulgaris ) 4 bf vé 0,3Nagy pele (Myoxus glis) 4 bf vé 0,1 0,2 1,2Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius ) 2 bf vé 0,9Közönséges erdei egér (Apodemus sylvaticus ) 2 t vé 1,1 1,4Sárganyakú erdei egér (Apodemus flavicollis ) 2 t vé 2,3 0,4 0,3Pirókegér (Apodemus agrarius ) 2 t vé 0,1 0,2 0,4Erdei egér (Apodemus spp.) 2 t vé 4,4 1,3 1,4Vándorpatkány (Rattus norvegicus ) 4 t h 0,5 1,1 1,9Házi egér (Mus musculus ) 2 t h 1,2 5,8 12,3Pézsmapocok ( Ondatra zibethicus ) 5 v vé 0,5Vízipocok ( Arvicola terrestris ) 4 v vé 0,2 1,1Erdei pocok (Clethrionomys glareolus ) 2 t vé 6,1 0,2 0,2Földi pocok (Microtus subterraneus ) 2 t v 0,1Mezei pocok (Microtus arvalis ) 2 t vé 9,2 3,0 6,6Csalitjáró pocok ( Microtus agrestis ) 2 t vé 0,1Pocok ( Microtus spp.) 2 t v 0,9 0,2 0,3Rágcsáló ( Rodentia spp.) 2 t v 2,0 1,5 0,8Mezei nyúl (Lepus europaeus ) 5 t vé 0,3Elhullott állatok 2,1 - -Borz (Meles meles ) 5 t vé 0,1Vaddisznó ( Sus scrofa ) 5 t vé 0,1Õz (Capreolus capreolus ) 5 t vé 1,7Gímszarvas ( Cervus elaphus ) 5 t vé 0,1Szarvasféle ( Cervidae spp.) 5 t vé 0,1Táplálék taxonSúlyaA nyest táplálékaFonó községbenÉves (1998)(kategóriák)A zsákmányÉlõhelye1. táblázat folytatásaNATURA SOMOGYIENSIS136Fonói halastó körzetébenI. II. Éves (1991-1997)E% E% B%Háziállatok 4,2 14,8 19,4Házimacska ( Felis catus ) 5 t v 0,1Házinyúl 5 t h 1,6 0,6 1,0Juh 5 t h 0,1 0,2 0,1Kecske/szarvasmarha 5 t h 0,2 0,2 1,0Sertés 5 t h 0,4 0,7Baromfiféle 5 t(bf) h 1,7 3,7 12,5Tojás (baromfi) 4 t h 0,5 9,7 4,1Madarak 10,2 19,8 36,8Házi veréb ( Passer domesticus ) 2 bf h 7,5 18,4Cinege ( Parus spp.) 1 bf v 0,9 2,6Tengelic (Carduelis carduelis ) 1 bf v 0,5 0,2 0,7Füzike (Phylloscopus spp.) 1 bf vé 0,1Kistestû énekesmadár (Passeriformes spp.) 2 bf v 8,9 10,5 14,1Fácán ( Phasianus colchicus ) 5 t vé 0,2Balkáni gerle ( Streptopelia decaocto ) 4 bf v 0,1Közepes méretû madár 3 bf v 0,2 0,9Tojás 2 bf(t) v 0,4 0,4 0,1Hüllõk+kétéltûek 0,5 - -Vízisikló ( Natrix natrix ) 3 v v 0,3Tojás ( Natrix natrix ) 1 v v 0,1Béka ( Anura spp.) 2 t v 0,1Halak 4 v vé 0,3 - -Gerinctelenek 19,2 18,9 0,5Szöcske ( Tettigonidea spp.) 1 t v 0,1Lótücsök ( Gryllotalpa gryllotalpa ) 1 t v 0,3 0,6 +Aranypettyes futrinka ( Carabus hortensis ) 1 t vé 2,9Ragyás/rezes futrinka (Carabus spp.) 1 t vé 3,2Kékfutrinka ( Carabus violaceus ) 1 t vé 1,1Bõrfutrinka ( Carabus coriaceus ) 1 t vé 0,3Aranyos bábrabló ( Carabus sycophanta ) 1 t vé 0,4Gyászfutó ( Pterostichus spp.) 1 t v 2,4 +Fémfutó ( Harpalus spp.) 1 t v 0,4 +Futóbogár (Carabidae spp.) 1 t v 1,6 0,4 +Pattanóbogár ( Elateridae spp.) 1 t v 0,2Szarvasbogár ( Lucanus cervus ) 1 t vé 1,7Tavaszi ganéjtúró ( Geotrupes vernalis ) 1 t vé 0,1Erdei-/közönséges galacsinhajtó ( Geotrupes spp.) 1 t vé 0,3Galacsinhajtó ( Scarabeidae spp.) 1 t vé 0,1 0,2 +Aranyos rózsabogár ( Cetonia aurata ) 1 t v 0,3Rózsabogár ( Cetonia spp.) 1 t v 0,9 +Májusi cserebogár (Melolontha melolontha ) 1 t v 0,3Cserebogár ( Melolonthidae spp.) 1 t v 0,1 1,3 +(kategóriák)Táplálék taxonA nyest táplálékaSúlya ÉlõhelyeÉves (1998)Fonó községbenA zsákmány137LANSZKI J.: NYESTEK (MARTES FOINA) TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI1. táblázat folytatásaFonói halastó körzetébenI. II. Éves (1991-1997)E% E% B%Bogár ( Coleoptera spp.) 1 t v 0,3 2,8 +Bogár ( Coleoptera spp.) lárva 1 t v 0,6 +Kék fadongó ( Xylocopa valga ) 1 t v 0,4 +Német darázs ( Paravespula germanica ) 1 t v 0,1Padlásdarázs (Polistes nimfa ) 1 t h 0,1 1,3 +Lódarázs ( Vespa crabro ) 1 t v 0,1 0,4 +Darázs ( Vespidae spp.) 1 t v 0,1 4,5 0,1Darázs ( Vespidae spp.) lárva 1 t v 0,2 +Háziméh ( Apis mellifera ) 1 t v 0,2 +Erdei vöröshangya ( Formica rufa ) 1 t vé 0,1Hártyásszárnyú (Hymenoptera spp.) 1 t v 0,4Rovar ( Insecta spp.) 1 t v 4,7 1,3 0,1Rovar ( Insecta spp.) lárva 1 t v 0,4 +Csiga ( Gastropoda spp.) 1 t v 0,3 0,4 +Növények 33,6 31,0 15,2Szõlõ ( Vitis vinifera ) 2,7 3,7 1Cseresznye (Cerasus avium ) 10,1 4,3 5,3Meggy ( Cerasus vulgaris ) 1,7 1,5 0,9Húsos som ( Cornus mas ) 1,0Szamóca/málna ( Fragaria/Rubus spp.) 2,7 1,1 +Szeder ( Rubus spp. ) 2,3 0,4 +Eper ( Morus spp.) 0,2 +Ribizli ( Ribes spp.) 0,2 +Csipkebogyó ( Rosa canina ) 1,8 0,4 0,2Kökény ( Prunus spinosa ) 4,9 0,4 0,4Szilva ( Prunus domestica ) 1,7 1,7 2,2Alma ( Malus spp.) 1,5 0,7Körte ( Pyrus spp.) 1,1 0,3Gyümölcs, meghatározhatatlan 1,0 6,7 1,8Búza ( Triticum aestivum ) 0,1 0,2 +Árpa ( Hordeum spp.) 0,4 +Kukorica ( Zea mays ) 0,4 0,4 0,1Napraforgó ( Helianthus annus ) 0,2 1,9 0,7Borostyán ( Hedera helix ) 0,3Mag 0,5 0,4 0,1Levél 0,3Pázsitfûfélék ( Gramineae spp.) 1,8 3,9 1,0Kender ( Cannabis sativa ) 0,2 0,3Paprika 0,2 +Virág 0,1Gyékény/sás ( Typha/Carex spp.) 0,1n (vizsgált hullatékok száma) 572t/n (egy hullatékra jutó táplálékalkotók száma) 2,0B (niche szélesség) 5,0 4,89 4,27Táplálék taxonA zsákmány A nyest táplálékaSúlya Élõhelye Fonó községbenÉves (1998)(kategóriák)3,1151nyuk azt jelzi, hogy nem jellemzõ táplálékai a nyestnek.A gerinctelenek elõfordulási gyakorisága mindkét esetben magas (19%) és szinte tel-jes mértékben azonos volt (1. táblázat). A ragadozó emlõsök táplálékában azonban a ge-rinctelenek biomasszája elenyészõ a relatív gyakorisági adatokhoz képest (részleteseb-ben JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI 1998), amire példa az urbánus nyestek tápláléka,ahol az elõfordulási gyakorisági, valamint a biomassza adatok (18,9, ill. 0,5%) közöttikülönbség 38-szoros. Faunisztikai szempontból érdekes, hogy a mezõgazdasági környe-zetben élõ nyestek rovartápláléka gazdagabb volt, futóbogár fajok, valamint szarvasbo-gár szerepelt nagy arányban. Ugyanakkor a lakott területen élõ nyestek táplálékában fõ-ként darazsak voltak találhatók és ezzel együtt feltételezhetõ a mézfogyasztás (SERAFINIés LOVARI 1993) is.A teljes táplálék lista alapján, mindkét nyest populáció táplálékában elõfordulási gya-koriság szerint a növények domináltak (1. táblázat). Ezek közül a különbözõ gyümöl-csök játszották a fõ szerepet. Mindkét esetben a cseresznye volt a legfontosabb, emelletta halastó körzetében élõ nyestek jelentõs arányban vadon termõ gyümölcsöket (som,szeder, kökény), a lakott területen élõk pedig szõlõt fogyasztottak. A vizsgált nyestek széles táplálkozási spektrumát jelzi az 53 préda és a 17 növénytaxon elõfordulása a halastó körzetében élõ egyedek táplálékéban. A lakott területen élõnyesteknél 30 különbözõ zsákmányállatot és 19 növény taxont lehetett elkülöníteni. Atáplálkozási niche-szélesség (mely a táplálék változatosságának és a taxonok egymáshozviszonyított arányainak mérõszáma) mindkét esetben magas volt (5,00, ill. 4,89). Egyet-len táplálék taxon sem szerepelt 40%-os arány fölött.NATURA SOMOGYIENSIS1382. táblázat: Emészthetetlen anyagok elõfordulása mezõgazdasági és urbánus környezetbenélõ élõ nyestek táplálékábanFonói halastó körzetében Fonó községbenNylon/mûanyag darabka 1 1Horgászzsinór 2Mûanyag kötözõzsinór 2Gumidarab 8Kondom 1Szalámihéj 1Tejeszacskó 1Mûbõr 1Alumínium fólia 1 5Üvegdarab 1Cérna 2Papír 1 3Tégladarab 2Kályha salak 1Kavics 1 4Anyag típusaElõfordulási esetekEmészthetetlen anyagok a táplálékbanAz egyéb komponensek (szervetlen, illetve emészthetetlen anyagok) a lakott területenélõ nyestek táplálékában lényegesen nagyobb gyakorisággal χ2=67,52, df=1, p<0,001)fordultak elõ, mint a halastó körzetében élõknél. Ezeket az anyagokat feltételezhetõen,zömmel szemétdombokon fogyaszthatták. Az elfogyasztott szemét igen változatos képetmutatott, leggyakoribbak a gumiféleségek voltak (2. táblázat). Táplálékválasztás a préda súlya és jellemzõ elõfordulása szerintA préda fajok súlya alapján a két nyestpopuláció tápláléka szignifikánsan különbözöttχ2=74,61, df=4, p<0,001). Jellemzõen a 15 és az 50 gramm közötti súlykategóriába esõprédát fogyasztották, azonban az urbánus nyestek étlapján az 50 g feletti préda is jelen-tõs volt (2. ábra). Különbözött a két a nyestpopuláció a fogyasztott zsákmány fajok jel-lemzõ elõfordulási szintje szerint is χ2=22,12, df=2, p<0,001). A nyestek jellemzõen atalajszint közelében élõ prédát fogyasztották. Azonban a mezõgazdasági környezetbenélõ nyestek a talajszinten mozgó zsákmányt, míg a lakott területen élõ nyestek a bokro-kon, ereszek alatt, vagy a fák lombkorona szintjén élõ állatokat választották nagyobbarányban (3. ábra). Lényeges eltérés volt tapasztalható a két nyest csoport között a pré-da fajok jellemzõ elõfordulási helye (kötõdése) szerint is χ2=255,34, df=2, p<0,001). Azemberi településen kívül élõ nyestek a vadon élõ préda fajokat, a lakott területen élõnyestek pedig az emberhez kötõdõ fajokat fogyasztották nagyobb arányban (4. ábra).139LANSZKI J.: NYESTEK (MARTES FOINA) TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI31,155,11,6 2,010,229,346,714,32,27,50204060<15 15-50 51-100 101-300 300

Two ring-theoretic problems

Abstract

Extracted data

Related items

Related items