Fodor Ferenc önéletírásai

Az 1887. március 5-én a Bihar vármegyei Tenkén született Fodor Ferenc a 20. század első felének egyik legtermékenyebb magyar geográfusa volt. Az első komolyabb tanulmányait még az első világháború alatt publikálta, majd Teleki Pál közeli munkatársaként szerzett magának nevet mint tudós, egyetemi oktató és cserkészvezető az 1920-as, 30-as években. Annak ellenére, hogy 1939-ben Pécsre nevezték ki tankerületi főigazgatónak, továbbra is írt és publikált tudományos munkákat. Bár a szocializmus alatt marginalizálódott, de megpróbálta megőrizni tudományos státuszát. Utolsó könyve, a Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei című munka az MTA Műszaktörténeti Pályázatának I. díját nyerte el 1954-ben. Fodor Ferenc 1962-ben, 75 éves korában halt meg. Fodor hosszú és termékeny pályája során írt számos könyve és tanulmánya mellett nagyon gazdag levéltári anyagot is hagyott maga után. Személyes és hivatalos levelezése, naplói, fotóalbumai, számos kéziratban maradt tudományos munkája, befejezett és befejezetlen önéletrajzi írásai maradtak fenn a családi gyűjteményben és különböző levéltárakban. Ezek a források páratlan bepillantást engednek Fodor Ferencnek, a tudósnak és a magánembernek az életébe, és segítik a kutatókat abban, hogy megértsék azt a történelmi kontextust és azokat a megélt tapasztalatokat, amelyek Magyarország egyik legnevesebb nemzeti-konzervatív geográfusának személyiségét formálták. A kötetben publikált négy önéletrajzi írás között átfedések is vannak, de a céljukat és a stílusukat tekintve jelentősen különböznek: más és más megvilágításban mutatják be Fodor Ferencet és a kort, amiben élt. Egymás után olvasva ezeket, mély és bensőséges képet kapunk Fodor Ferencről, a tudósról és az emberről, akinek az élete a magyar történelem radikálisan különböző korszakait kötötte össze a kései 19. századtól az 1956-ot követő éveki