BEKÖSSÜK? NE KÖSSÜK? – AVAGY A HÁLÓZATELMÉLET ALKALMAZÁSA A KARBANTARTÁS-MENEDZSMENTBEN

A hálózatelmélet eredményeit egyre szélesebb körben alkalmazzák mind a természettudományok, mind a társadalomtudomány területén. Ez a korszakalkotó elmélet eddig talán a menedzsment területén vált a legkevésbé ismertté, pedig a vezetéstudományban is lépten-nyomon hálózatokkal találkozunk. Elég csak a klaszterhálózatokra, az ellátási láncokra, vagy éppen a cikkben szereplő termelési rendszerek hálózatos jellemzésére gondolni, melyek kezelésére a hálózatelmélet egy új megközelítési lehetőséget biztosít. A hálózatkutatás egyik legfontosabb kérdése a hálózatok stabilitása, robusztussága. Fontos kérdés, melyet csak néhány éve sikerült megválaszolni, hogy mely hálózati struktúrák azok, melyek jobban ellenállnak a véletlen meghibásodásnak, vagy éppen egy külső támadásnak. Mindazonáltal arra a kérdésre, miszerint milyen hálózati struktúrával, ún. hálózati topológiával rendelkező rendszereket lehet könnyebben, gyorsabban vagy hatékonyabban karbantartani, mindezidáig nem érkezett válasz. Ugyanakkor ez a kérdés mind a termelőrendszerek tervezésénél, mind pedig a karbantartás ütemezésénél kulcsfontosságú tényező. A szerző tanulmányában arra keresi a választ, hogyan lehet a termelőrendszerek megtervezésekor az eltérő hálózattípusok tulajdonságait felhasználni a meghibásodási kockázat és karbantartási hatékonyság optimalizálása érdekében. A komplex karbantartási feladatok priorizálására egy mátrixtervezési modellt javasol. Ennek segítségével bemutatja, hogyan lehet kritikus termelőrendszerek és villamosközmű-hálózatok meghibásodási kockázatát csökkenteni. A javasolt módszer a karbantartási vezetők számára lehetőséget nyújt a vállalati karbantartási projektportfóliók hatékonyabb menedzselésére