Az öngyógyszerezés helyzete Magyarországon - szakmai szemmel

A tanulmány elsõdleges célja, hogy felmérje a gyógyszerészek viszonyát az öngyógyszerezéshez, illet- ve képet adjon arról, hogy mi a véleményük a vény nél- küli gyógyszerek reklámjairól és az ezeket megvásárló emberek ismereteirõl, tájékozottságáról. Segít meghatá- rozni, hogyan lehetne jobban támogatni a lakosságot a vény nélküli gyógyszerek kiválasztásánál. A vizsgálatban adatokat gyûjtöttek Magyarország gyógyszertáraiban. 6000 kérdõívet osztottak ki két szak- mai lap – a Gyógyszertár és a Pirulatrend címû újságok – segítségével. A kérdõív kérdései 5 témakört öleltek fel: – vény nélküli gyógyszerek reklámjai, – öngyógyszerezésre irányuló kérdések, – beteg–gyógyszerész kommunikáció, – a betegtájékoztatók hasznosságával foglalkozó kérdések, – demográfiai adatok. A skálát tartalmazó, a sorrendiséget meghatározó kérdéseknél Likert- és szemantikus differenciál skálát al- kalmaztak. A kapott adatokat kódolták és SPSS 13 prog- rammal elemezték. 536 értékelhetõ kérdõívet sikerült feldolgozni. Ez 8,93%-os válaszadási arányt jelentett, mely megfelel az irodalmi adatoknak. A válaszolók 34,9%-a néha túlzónak tartja a vény nélkül kapható gyógyszerek reklámjait. A szakemberek 58,2%-ának a véleménye szerint a lakosság azt a gyógyszert ismeri, amelyet éppen reklámoznak, de a hasonló hatású készít- ményeket nem. Nem tartja tájékozottnak a betegeket a vény nélküli gyógyszerek ismeretében a válaszolók 45,3%-a, ennek ellenére – tapasztalataik szerint – a bete- gek túlzottan gyógyszerelik magukat. A válaszadók 57,3%-a állítja, hogy vény nélküli gyógyszer vásárlásá- nál is az orvos véleménye a meghatározó. A szakembe- rek 48,3%-a szerint a tanácsadásban és a kommunikáció- ban segíthetnék jobban a vény nélküli gyógyszert vásár- lókat. A megkérdezettek 46,6%-a gondolja úgy, hogy na- gyobb hangsúlyt kellene fektetni a prevencióra. 41,0%-uk vallja, hogy a betegtájékoztatók mellett a lakosságnak szüksége van a szakemberek tájékoztatójára is. A gyógy- szerész kommunikációja alapvetõ fontosságú. A gyógyí- tó, megelõzõ munka gondoskodó, interperszonális folya- mat, amely sajátos készségek, jártasságok meglétét felté- telezi. Fontos, hogy ezeket a készségeket a gyógyszeré- szek minél jobban elsajátítsák, hogy legyen egy viselke- désrepertoárjuk, amelynek segítségével a különbözõ szi- tuációkban maguk választhatják meg, milyen viselkedés- elemek a leghasznosabbak. Az öngyógyszerezés irányítása a gyógyszerészetnek talán egyik legfontosabb eszköze a helyes gyógyszer-al- kalmazási szokások kialakításában