Reziliencia a hazai neveléstudományi diskurzusban: Kutatástörténet statisztikai megközelítésben

Resilience in educational science is a relatively new topic on the international level. Research in Hungary has an even shorter history. The first publication goes back to 2012, and the first and so far only research review was written in 2016. The aim of our recent statistical analysis is to collect all records published in education sciences between 2012 and 2022 from publicly available Hungarian databases and library catalogues. And furthermore, to create an overall picture of the main trends – by whom, when, in what form they were written, where they were published, with what method and who they examined. We managed to identify a total of 109 relevant publications in Hungarian. We focused on formal and some basic content features by examining the keywords of the titles and the abstracts. A more detailed content analysis is planned in the near future. Based on our results, a typical Hungarian publication dealing with resilience was most likely published in the second half of the last decade, written by a novice researcher, rather shorth (article or book chapter), and concentrated on the higher education sector, primarily on disadvantaged university students. We recommend our study to those who are also interested in further statistical details concerning the formal characteristics. Based on the content analysis, further empirical studies would be particularly useful among teachers, elementary school students and school organizations in the context of resilience.A reziliencia a neveléstudományban egy relatíve új téma nemzetközi szinten is, a hazai kutatásoknak pedig még rövidebb a múltjuk, kb. feleannyi idősek. Az első publikáció 2012-ben jelent meg, az első és eddig egyetlen kutatástörténeti áttekintés 2016-ban volt. Statisztikai megközelítésű, friss kutatástörténeti elemzésünk célja, hogy a rendelkezésünkre álló adatbázisokból kigyűjtve a 2012 és 2022 között megjelent magyar nyelvű publikációkat, összképet alkossunk a legfőbb tendenciákról – kik, mikor, milyen formában írtak, ezek hol jelentek meg, milyen módszerrel és kik körében vizsgálódtak. Összesen 109 magyar nyelvű, releváns neveléstudományi publikációt sikerült azonosítanunk. A tanulmány első felében a formai sajátosságokra koncentrálunk, majd a címek kulcsszavaira és az absztraktokra építve, néhány alapvető tartalmi sajátosságot veszünk sorra röviden, mivel terveink szerint ezt egy másik tanulmányban részletesebben is elemezni szeretnénk a jövőben. Eredményeink alapján, ha meg kellene határozni, hogy milyen egy rezilienciával foglalkozó tipikus hazai publikáció, akkor azt mondhatjuk, hogy nagy valószínűséggel az elmúlt évtized második felében jelent meg, kezdő kutató tollából, rövidebb terjedelmű (szakcikk vagy könyvfejezet), amely kvantitatív vizsgálat keretében vizsgálta elsősorban a felsőoktatási szférát, a hátrányos helyzetű egyetemi hallgatókat. Az elmúlt bő évtized máris számos, empirikusan is alátámasztott eredményt hozott a hazai neveléstudomány számára, és elemzésünk alapján úgy látszik, hogy van még potenciál a további kutatásokra is. A tartalmi elemzés alapján különösen előremutatóak és hasznosak lennének a további empirikus – és lehetőleg a rezilienciához jól illeszkedő longitudinális – vizsgálatok a pedagógusok, a kisiskolások és az iskolák körében