Gondolatok a birtokpolitikáról

A földet elsősorban mint termelési eszközt értelmezve, a pragmatikus gondolkodást és nem a nosztalgiát tartom célravezetőnek. Ismeretes, hogy két elgondolás él a köztudatban. Egyik a liberális földfelfogás, amely szerint a föld olyan termelési eszköz, mellyel más termelési eszközökhöz hasonlóan profitot lehet termelni, amely biztosítja a klasszikus értelemben vett bővített újratermelést. A másik nézet a közgazdasági kategóriákat mellőzve a földet a nemzet kincsének, a paraszti lét alapjának, az élet megtestesítőjének tekinti. Amennyiben ez utóbbi teória eltekint a földnek, mint termelési eszköznek objektív tulajdonságaitól, melyek akaratunktól függetlenül működnek, oda jutunk, ahol ma a magyar mezőgazdaság leledzik, vagyis néhány alapanyag kivételével kiszorultunk a piacokról. Ne áltassuk magunkat, ez tény. Az árutermelést megtestesítő tömegtermékeink alig igényelnek munkaerőt, parasztjainknak egyre kevesebb dolguk akad, és megélhetésük is megkérdőjeleződik. Azok maradnak talpon, és szerencsére egyre többen vannak, akik nem merengenek, hanem a gazdasági törvényeket figyelembe véve, és a szabályzórendszert kihasználva menedzselik magukat. A profit maximalizálására törekednek, amely elfogadható szinten biztosítja a gazdálkodó életfeltételeit, a közteherviselést, és ez mellett lehetővé teszi a pótlólagos ráfordításokat is. Nemcsak a fejlesztésekre koncentrál, hanem gondoskodik a hozzájuk nélkülözhetetlen forgóalapokról is, termelése fenntartható és környezetvédő. Ugyanakkor a hagyományokat is ápolja, de nem azokra épít. Ez a feltörő réteg ad reményt némi optimizmusra. ----------------------------------------------------------- Viewing land first of all as a production asset, I think practical thinking is useful rather than nostalgia. There are two generally held views in this field. One is the liberal approach, i.e. that land is a production asset used to make profit just like any other production asset, as a basis of classical extended reproduction. The other approach ignores economic categories and views land as the treasure of the nation, the basis of farming life and a source of life itself. Should this latter theory ignore the factual characteristics of land which exist whether we want then or not, we come to the present situation of Hungarian agriculture, i.e. that apart from some raw materials, we are eliminated from the market. Let’s not pretend otherwise – this is the truth. Our typical mass products hardly require a labour force, our farmers have less and less to do and their livelihood is in jeopardy. The ones to survive – and fortunately there are ore and more of them – are those who stop daydreaming and instead take into consideration the laws of economy, take advantage of the regulatory system, and manage themselves. They strive to maximise profits to reach an acceptable level of living standards, public dues, while allowing additional expenditure. Rather than focusing only on development projects, they secure the necessary revolving funds, while employing sustainable green production methods. They consciously keep traditions alive without basing their actions on them. This ambitious group of farmers is a reason for optimism