Az Önkéntes Tűzoltó Egyesületek szerepének vizsgálati lehetőségei Magyarországon

Az önkéntes tűzoltók kiemelt szerepet töltenek be a tüzek elleni védekezésben a világ minden táján. A legfrissebb globális statisztikák alapján a világ 15,4 millió tűzoltója közül közel 13,9 millióan önkéntesként látják el élet- és értékmentő feladataikat (Brushlinsky et al. 2020). Magyarországon elsődlegesen egy állami szervezet, a Katasztrófavédelem állományába tartozó hivatásos tűzoltók látják el a lakosság biztonságához szükséges tűzvédelmi feladatokat (Pányta 2018). A központosított szervezet 2012-től egységes rendszerszemléletben integrálja a tűzvédelem, polgári védelem és iparbiztonság kérdéseit, a katasztrófák megelőzését és kezelését, a vonatkozó jogszabály pedig a tűzoltást és a műszaki mentést állami feladatként határozza meg (Muhoray 2012). Habár a 2011. évi CXXVIII. törvény állami feladatként definiálja a tűzoltói tevékenységeket, amelyek 2012-től kezdődően egy központosított szervezet keretein belül valósulnak meg, az elmúlt nyolc évben igen jelentős fejlődést figyelhetünk meg az Önkéntes Tűzoltó Egyesületek számában és feladatvállalásában (Bérczi 2020). A meglepő, elsőre ellentmondásosnak ható kettősség azonban összhangban áll a közszolgáltatások kollaboratív biztosításának 21. századi gyakorlatával, amely alkalmazható az olyan komplex és többszintű területeken is, mint a közbiztonság állami feladatrendszere (Christensen et al. 2019). A biztonságot közjóként értelmezve (Székely et al. 2017) a tűzvédelmet a közszolgáltatások egy speciális fajtájának tekinthetjük (Jääskeläinen–Lönnqvist 2011). Tanulmányom célja meghatározni az Önkéntes Tűzoltó Egyesületek növekvő szerepvállalásával kapcsolatos lehetséges kutatási területeket, különös tekintettel a kormányzati közszolgáltatási együttműködésekre. Munkámban áttekintem az önkéntes tűzoltás nemzetközi és hazai szerepét, azonosítva a hazai állami és civil együttműködés lehetséges tudományos vizsgálati irányait