Újdonságok az X-hez kötött hypophosphataemia diagnózisában és kezelésében = Novelties in the diagnosis and treatment of X-linked hypophosphatemia

Az X-hez kötött hypophosphataemia (XLH) a foszfátanyagcsere veleszületett zavara. Patogenezise összetett, kórfolyamata a foszfáthomeosztázis, illetve a csontanyagcsere összehangolt szabályozási zavarához kötött. Összefoglalónkban áttekintjük a sokszínű manifesztációihoz vezető patofiziológiai sajátosságokat, a diagnosztika lépéseit és a kezelési lehetőségeket. Munkánk aktualitását a Magyarországon most bevezetésre kerülő burosumabkezelés adja, amely egy fibroblastnövekedési faktor-23-hoz (FGF-23) kötődő monoklonális antitest. Az XLH hátterében a ”phosphate regulating endopeptidase homolog, X-linked” (PHEX) gén funkcióvesztéses mutációi állnak, amely következtében a foszfátvesztést okozó FGF-23 szekréciója fokozódik. Diagnózisa az alábbi tünetegyüttes fennállása esetén állítható fel: rachitis és/vagy osteomalacia, hypophosphataemiával és (izolált) renalis foszfátvesztéssel, ami nem társul D-vitamin- vagy kalciumhiánnyal; továbbá meglassult növekedés, aránytalan törpenövés. Konvencionális kezelése per os foszfátpótlásból és párhuzamosan alkalmazott aktív D-vitaminból (kalcitriol vagy alfadiol) áll, amely javítja a csontanyagcserét, azonban az esetek többségében az elért eredmény csak részleges és mellékhatásokkal (nephrocalcinosis) is számolni kell. A PHEX gén, majd az FGF-23 szerepének tisztázása kijelölte a kórfolyamat befolyásolására alkalmas terápiás célpontokat. Ezek közül az FGF-23 ellen kifejlesztett monoklonális antitest terápia hatására a csontanyagcsere normalizálódik a kezelés során, az idejében megkezdett terápiával megelőzhetők az XLH során jelentkező szövődmények. Ugyanakkor a súlyos, mozgáskorlátozottságot okozó csontdeformitások teljes regressziója nem várható. Emiatt fontos, hogy a kezelést minél előbb, még azok kialakulása előtt megkezdjük. = X-linked hypophosphataemia (XLH) is the most common inherited cause of phosphate wasting. Its pathogenesis is complex, determined by the dysregulation of phosphate homeostasis and bone metabolism. We review herein the pathophysiology of XLH leading to multiple manifestations, stages of diagnosis and the treatment strategies. XLH is now in the scientific interest of pediatric nephrology, because a new treatment modality, burosumab became available in Hungary. Burosumab is a monoclonal antibody against fibroblast growth factor 23 (FGF-23). XLH is caused by the loss of function mutations in ”phosphate regulating endopeptidase homolog, X-linked” (PHEX) gene, which results enhanced secretion of the phosphaturic hormone FGF-23. The diagnosis of XLH is based on signs of rickets and/or osteomalacia and decreased growth velocity in association with hypophosphataemia and renal phosphate wasting in the absence of vitamin D or calcium deficiency. Conventional treatment with oral phosphate supplementation together with active vitamin D (calcitriol or alfadiol) can improve bone metabolism, but only partial results can be achieved, and can promote side effects (nephrocalcinosis). The better understanding of the role of PHEX gene and FGF-23 levels in the pathomechanism helped to identify therapeutic options more properly. With monoclonal antibody therapy against FGF-23 the disease process can be interrupted, and complications can be prevented if the therapy is initiated in time. However, deformities already leading to disability cannot regress completely during burosumab therapy, highlighting the need of early diagnosis and the start of the biological treatment before complications