A Hős utca felszámolásának sokadik kísérlete : Esettanulmány = Another try for the eradication of Hős (Hero) Street settlement : Case study

A hírhedt Hős utcai telep felszámolásában segédkezet nyújtó karitatív szervezetek, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, illetve az MR Közösségi Lakásalap és a terepen évek óta önkéntesen működő civilek közös munkája egy éve kezdődött. Nagyjából ötven lakos elhelyezésére (húsz tulajdonos kivásárlására) teszünk/tettünk kísérletet, amire annak ellenére kell hogy sor kerüljön, hogy az önkormányzat a Belügyminisztérium 2,1 milliárd forintos támogatásával már megpróbálta felszámolni a szegregátumot (láthatóan sikertelenül). Miért volt szükség az állami dotációval és az erősnek mondott helyi szociális intézményrendszerrel együtt is egy karitatív egyesület beavatkozására, a civilek jelenlétére? Az eset kapcsán számos dilemma felmerül: Képes-e az MRKL az emberi méltóságon alapuló és egyszerre szakszerű válaszokat kínálni a lakhatási válság bizonyos szegmenseiben? Lehetséges-e együttműködés önkéntes civilek (ha tetszik, „aktivisták”) és az első állami, de igazából mégsem állami szociális lakásügynökség között? = The work of the Charitable Association, which has been assisting in the dismantling of the notorious Hero Street housing estate, and the NGOs who have been volunteering on the ground for years, began a year ago. We are/we have been trying to house about 50 residents and buy out another 20, despite the fact that the municipality has not been able to dismantle the segregation despite the use of 2.1 billion HUF of the Ministry of Interior’s funding. In spite of the state subsidy and the strong local social institutions, why was it necessary for the charitable association to intervene and for the NGOs to be present? In the context of the case and the intervention, a number of dilemmas arise: can the MRKL (Housing Fund) offer a human dignity-based yet professional response to certain segments of the housing crisis? Is it possible for this cooperation between voluntary NGOs (‘activists’ if you like) and the first public, but not really public, social housing agency