Csízió és pápisták a Petrovay‐énekeskönyvben

A cikkemben a Csízió Petrovay‐énekeskönyvbeli megjelenésével foglalkozom, igyekeztem azonosítani a forrást, amelyből Petrovay másolhatta a részleteket. A csízió eredetileg 24 verssorból álló öröknaptár volt, később a kalendárium szino‐ nimája lett, leghatározottabb formáját pedig a kolozsvári és lőcsei kiadásokban ér‐ te el. A vizsgálat során, összevetve a különböző kiadásokat és a nyomda többi termékét, arra jutottam, hogy Petrovaynak a lőcsei kiadást kellett használnia ennél a szövegnél. Ezen kívül az Illik emlékeznünk... incipitű versről igyekszem bebizonyítani, hogy egyetlen eddig ismert versnek sem feleltethető meg, nem romlott változatról be‐ szélhetünk, hanem egy parafrázist olvashatunk az énekeskönyvben. A szerző fel‐ tehetően tudatosan változtatta meg az eredeti éneket, hogy új, más, a pápistákat elítélő üzenetet képviseljen. Ez már a második szöveg lenne a kéziratban, amely mostanáig teljesen ismeretlen volt a szakirodalom számára, és nem az egyetlen, amely a katolikusokat támadja. Ez utóbbi nem is meglepő, hiszen Petrovayról le‐ het tudni, hogy protestáns érzelmű volt. In my article, I deal with the appearance of Cisiojanus in the Petrovay songbook, trying to identify the source from which Petrovay could have copied the passages. The Cisiojanus was originally a perpetual calendar of 24 verses, later becoming synonymous with the calendar, and reached its most definite form in the editions of Cluj‐Napoca and Levoča. In the course of the investigation, comparing the var‐ ious editions and the other products of the printing house, I came to the conclu‐ sion that Petrovay must have used the Levoča edition for this text. In addition, I try to prove that the poem with the incipit „Illik emlékeznünk ...” does not correspond to any poem known so far, in the manuscript we read a par‐ aphrase. Presumably, the author altered the original song deliberately to represent a new, different message condemning the Papists. This would be the second text in the manuscript that has hitherto been completely unknown to the literature specializing in the topic, and not the only one attacking Catholics. The latter ten‐ dency is not surprising because of Petrovay’s reputation of being inclined towards Protestantism