A magyar-csehszlovák kereskedelmi tárgyalások az 1920-as években

A kutatás alapötletét az adta, hogy a két háború közötti időszak magyar-csehszlovák kétoldalú kapcsolatok nincsenek kellőképpen feltérképezve. A magyar történetírás a multilaterális szintre, elsősorban a Kisantantra koncentrált, a cseh(szlovák) történeti kutatás pedig a korabeli magyar politikát kívánja bemutatni és megértetni, miközben a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fontosságát is hangsúlyozza. A korabeli kapcsolatkeresés azonban nem volt véletlen: az Osztrák-Magyar Monarchia egységes piaca után az új államok aránytalan gazdasági struktúrával rendelkeztek, amelyekben olyan alapvető termékek is hiányoztak, mint a szén vagy a liszt. Kutatásom középpontjában az a kérdés áll, hogy a két, számos konfliktus által elválasztott ország között mennyiben volt lehetséges egy normális politikai és gazdasági kapcsolat kialakítása. A korszakban két magas szintű politikai találkozó volt, mindkettőre 1921-ben került sor. Bár a két ország vezetése ezt követően kerülte ezeket, az 1921-ben felállított négy bizottság (jogi-politikai, pénzügyi, gazdasági, közlekedési) időről időre megvitatta a két ország közötti legégetőbb kérdéseket az 1920-as években. A gazdasági és kereskedelmi érdekek által inspirált tárgyalások 1927-ben látszólag eredményre vezettek, amikor hatályba lépett a két ország között a kereskedelmi szerződés. Összességében azonban ez sem normalizálta a két-oldalú kapcsolatokat, miközben a nagy gazdasági világválság olyan folyamatokat indított el, amelyek a kétoldalú gazdasági közeledés kiváltó okait is megszüntették