Mint aki rajzszögbe ült…

Tamási Erzsébet Esélyben megjelent cikkében – mint aki rajzszögbe ült, s felugorva azt kutatja dühödten, vajon ki tehette ezt vele, kinek is keverje le a jól megérdemelt pofont – úgy vagdalkozik szavakat, eszméket, gondolat- és idézettöredékeket hajigálva összevissza, hogy bárhová is talál, biztos célba érjen. A szidalmak záporából szépen kibontakozik előttünk, amint a mindössze két forrásmunkán felnőtt teljes világfeminizmus, s annak még ennél is szűkebb agyú hazai filiáléja a családon belüli erőszak elleni harc álorcáját öltő férfigyűlölet divatáramlatán igyekszik behajózni a közfigyelem kikötőjébe. A hullámok gyenge és ártatlan nő-áldozatokról, magukból kivetkezett, alkoholista és durva-megátalkodott férfi bántalmazókról duruzsolva ringatják az érvényesülés hajóját, miközben az árbocon álnokul a „le a kettős morállal” feliratú zászlót lengeti a szél