Reflexiók a terepen folyó szociális esetmunkához, az esetmegbeszélések tapasztalatai alapján

Évek óta vezetek a szociális képzésben esetelemzéseket, a terepen dolgozóknak esetmegbeszélő csoportokat. Több száz esetismertetést hallgattam végig, melyek révén bepillantást nyerhettem az adott intézmény, az ott dolgozó szakemberek munkájába, szemléletük, módszertani felkészültségük, tevékenységeik mikéntjébe. A bennem kialakult kép természetesen hézagos. Igazságtalan lenne azt állítani, hogy egy-egy eset kapcsán mindent megtudhatunk a szociális munkások mindennapjairól, az intézmény külső-belső viszonyairól. A több száz eset vizsgálata kikristályosított bizonyos típus-problémákat, olyan azonosságokat, amelyekben nem az egyedi, hanem generális szituációk körvonalazódnak. Ezeket kívánom a szakmai kör nyilvánossága elé hozni, és mind a szociális felsőoktatásban dolgozó oktatóknak, mind a terepen dolgozó szakembereknek továbbgondolásra ajánlani