The spread of restorative justice in Eastern Europe

A resztoratív igazságszolgáltatás koncepciója abból indul ki, hogy a bűncselekményre a felek közötti konfliktusként tekinti, és az igazságszolgáltatás feladata ennek a konfliktusnak a feloldása. Jellemzője, hogy – más igazságszolgáltatási modellekkel ellentétben – sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a bűncselekmény okaira, következményeire és arra, hogy a jövőben a hasonló szituációk a közösségben elkerülhetőek legyenek, ezenkívül a felek aktív részvételén alapul és központi szerepe van az eljárás során a jóvátételnek is. A mai értelemben vett helyreállító szemlélet az amerikai indulását követően a 70-es évek végén kezdett el megjelenni Nyugat-Európában, majd a 90-es évek végén, 2000-es évek elején Kelet-Európában is. Ez utóbbiban kiemelt szerepe volt az Európai Tanács 2001/220/IB (03.15) kerethatározatának is, mely az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok számára kötelezővé tette büntetőügyekben a közvetítések jogi hátterének kialakítását, és az így született megállapodások figyelembe vételét a büntetőeljárások során. Ez az elvárás később az áldozatok jogairól szóló 2012/29/EU irányelvben is megjelent. A helyreállító módszerek azonban olyan kihívás elé állították a kontinentális Európa országait, amelyek a tengeren túli államokban kevésbé voltak relevánsak. A legfontosabb kihívás ezek közül a helyreállító igazságszolgáltatás helyének megtalálása volt a már kialakult jogrendszerekben (alkalmazási köre, tilalmak, következmények). Kelet-Európában a szocialista büntetőjog-felfogástól idegen módszer megismerése, a rendelkezésre álló rövid határidők, a kísérleti projectek hiánya, valamint a szerény anyagi és infrastrukturális háttér is problémát jelentettek. Dolgozatomban – a helyreállító igazságszolgáltatás fogalmának, erényeinek és kritikáinak ismertetése mellett – a különböző resztoratív módszerek, elsősorban a közvetítői eljárás, elterjedését vizsgálom az Európai Unióhoz 2000 után csatlakozott országokban, a különböző országok jogszabályi kereteit, valamint az egyes országokban a jogintézmény hatékonyságát. Vizsgálatom során kitérek arra, hogy melyek azok a tényezők, amelyek jelentően befolyásolják a resztoratív módszerek alkalmazását, valamint, hogy az egyes országok közötti alkalmazásbeli különbségek elsősorban a jogszabályi előírások közötti eltérésekből, vagy ettől független körülményekből adódnak-e. Munkám során kiemelt figyelmet fordítok a magyarországi közvetítői eljárás eddigi eredményeire, és hazánk vonatkozásában kitekintést nyújtok a büntetés-végrehajtás során alkalmazott resztoratív módszerek eddigi eredményeiről is