Szociális diagnózis

Jelen tanulmány a szociális diagnózisról szól. A diagnózis fogalmán – szűkebb értelemben – az esetekben fellelhető jellegzetességekről szóló azon megállapításokat értem, melyeket az eset kezdetén zajló feltárás alapján formulázunk meg, és amelyek kijelölik a beavatkozás (kezelés) irányát. A diagnózis tágabb fogalmába pedig besorolom a segítő kapcsolat kezdő szakaszának mindhárom fázisát: a feltárást/anamnézist, a problémák megfogalmazását (diagnózist) és a kezdeti fázist lezáró kezelési tervet (mely megalapozza a segítő kapcsolat középső szakaszának kezdő lépését, a szerződéskötést). A következőkben olyan axiómákat írok le, melyek a szakszerű szociális munkás esetkezelését általában megalapozzák, némi rövid értelmezést, illetve megfontolásra érdemes felvetéseket fűzök hozzájuk, és esettanulmányokkal igyekszem őket illusztrálni. Az eseteket a fenti struktúra mentén (feltárás/anamnézis – diagnózis – kezelési terv) elemzem, és igyekszem bemutatni azokat az elméleteket is, melyeken a diagnózis alapul