Idősgondozás - kérdőjelek és felkiáltójelek

Örömmel láttam Krémer Balázs idősgondozással foglalkozó tanulmányát, kivált, hogy ez nem a közbeszéd fókuszában álló téma, és mert a polgárok és a döntéshozók inkább kerülni-hárítani igyekeznek, mintha csak be lennének oltva öregség és halál ellen. Nem vagyok társadalomtudós, orvos vagyok. Bő harminc éve foglalkozom azonban idős (mit is jelentsen ez?) betegekkel, eredeti és ma is gyakorolt szakmám szerint neurológusként, neuropathológusként. Ebbéli minőségemben kalandoztam kezdetben a hályogkovács bátorságával, majd egyre növekvő alázattal a szociális gondoskodás terepére, miáltal sajátos optikából tudom nézni a területet. Ezzel a szemüveggel olvastam végig nagy érdeklődéssel a rendkívül izgalmas és helyenként provokatív írást. Tisztelve a szerző szociálpolitikai tudását, az alábbiakban mégis hadd fűzzek néhány gondolatot a tanulmányhoz, annak a szűkebb szakterületemet is érintő részleteivel kapcsolatban