Preferenciális kapcsolódás és homofília a diplomáciai kapcsolatokban

A tanulmány 1817–2015 közötti mintavétellel vizsgálja a globális külképviseleti hálózatok partnerségi viszonyait. Kiindulópontja az, hogy a rezidens missziók létesítésekor az államok választási kényszer hatására döntenek, ami alapvetően befolyásolja kapcsolatlétesítéseiket és partnerségi viszonyaikat. A dolgozat első hipotézise szerint a szelekciós kényszer hatására az államok nagyobb arányban delegálnak missziót a diplomáciai tér központi szereplőihez, ami a hálózatelméletből ismert preferenciális kapcsolódás mechanizmusainak jelenlétére utal. A második hipotézis ettől eltérően abból a feltevésből indul ki, hogy a képviseletek létesítésekor az államok hasonlósági alapon választanak, olyan partnerekhez delegálnak külképviseleteket, amelyek azonos attribútumokkal rendelkeznek. A tanulmány az első hipotézisét végső soron igazolja: a szelekciós kényszer többségében valóban a nagy kapcsolatszámmal rendelkező államok felé irányítja a diplomáciai térbe újonnan belépők külképviseleteit. A második hipotézis csak részben kerül igazolásra: az alkalmazott módszertan utal hasonlósági alapon történő kapcsolatlétesítésekre, ugyanakkor annak mértéke nem lépi túl a minimumként meghatározott értéket