Védett növények ex-situ védelme

Kutatásaim során két hazai veszélyeztetett növény ex-situ védelmével foglalkozom. Az első, Magyarország egyik fokozottan védett növénye, a kunsági bükköny (ViciabiennisL.). Hazánkban 4-5, kis egyedszámú, izolált populációja él csak a Tisza mentén. Az élőhelyein fokozódó emberi zavarás miatt erősen veszélyeztetett, emellett ritkasága miatt kevés ismeretünk van a természetrajzáról, ami nehezíti a hatékony védelmi stratégia kidolgozását. A másik, általam kutatott faj a szintén védett hólyagos here (Trifoluim vesiculosumSavi). Két ismert populációja él nálunk, sérülékenysége miatt szintén ex-situ szaporításra javasolták. Korábbi kutatások során kidolgoztam a kunsági bükköny ex-situ szaporítási módszerét, és létrehoztam egy, évente több ezer magot termőex-situ állományt. Kimutattam, hogy a faj magjai fizikai dormanciával rendelkeznek és a növények a félárnyékot preferálják. Megkezdtem a növények visszatelepítését is. Jelen kutatás célja egyrészt a hólyagos here ex-situ szaporítási módszerének kidolgozása, a faj felszaporítása, természetrajzának megismerése, másrészt a kunsági bükköny biológiájának alaposabb megismerése, és tiszaderzsi állományának felerősítése volt. A kutatás során az alábbi kérdésekre kerestem a választ: 1) Hogyan hata hideg a kunsági bükköny magok csírázására? 2) Milyen talajokat preferál a kunságibükköny? 3) Visszatelepítésekkel stabilizálható-e a tiszaderzsi kunsági bükköny állomány? 4) Sikeresen szaporítható-e a hólyagos here? 5) Egy-, vagy kétéves életmódú fajról van-e szó? A csírázási kísérletek során azt tapasztaltam, hogya hólyagos here magja is rendelkeznek fizikai dormanciával. Az ex-situ nevelt 36 palántából egy sem virágzott, az előzőévben, az előkísérletek során kiültetett egyedekből azonban 26 tőújra kihajtott, termést hozott, a magok egy része pedig ugyanabban az évben ki is csírázott. Ezek alapján a faj áttelelőegyéves életmódú, és szaporítása könnyen megoldható. A kunsági bükköny esetében a hideg nem befolyásoljaa csírázást. A tiszaderzsi élőhelyen enyhén savanyú, nagy szervesanyagtartalmú, jó víztartó-képességű, agyagos talajon nő, azonban a kiültetésekre használt terület a gyökérzónában jelentősen kevesebb agyagot tartalmaz, illetve a foszfortartalma is sokkal kisebb, így érdemes lenne egy másik helyet választani a további kiültetésekre. Az eredeti élőhelyen, a három éves magvetés és palánta-ültetés ellenére sem sikerült stabil populációt létrehozni, a fentiek figyelembevételével folytatni szándékozunk a kiültetéseket. Emellett érdemesnek tartjuk a növény parazitáinak, elterjedési történetének, és természetes magbankjának jövőbeli vizsgálatát is.The present study deals with ex-situ conservation of two Hungarian endangered plants. The first one isVicia biennis which is one of the most endangered species of Hungary. In this country, it has only 4-5, small and isolated populations by the river Tisza. Because of its rareness there is not enough information about the biology of the species to develop an effective conservation strategy. Further problem isthat recently there is intensifying human threat to these populations, so ex-situ conservation of the plants becomes a matter of some urgency. The second endangered species examined in this study is Trifolium vesiculosum. It has 2 populations in Hungary and because its vulnerability it also needs ex-situ conservation. In earlier studies I developed an ex-situ propagation technique to Vicia biennisand I established an ex-situ population which produces thousands of seeds in every year. I ascertained that seeds have physical dormancy and plants prefer half-shady conditions. Reintroduction of the species to the natural habitat has also been started. The objectives of the present study were to developan ex-situ propagation technique to T. vesiculosum, to continue the reintroduction of V. biennisto the natural habitat and to investigate the biology of the two species. The following factors were analysed: (1) influence of the winter temperature and scarification on germination capability; (2) lifetime of the plants (3) success of the V. biennis’s reintroduction; 4) soil preference of V. biennis. In germination treatments I experienced that seeds of T. vesiculosumalso have physical dormancy. None of the 37 ex-situ planted seedlings bloomed and produced seeds but the two-years-old individuals produced seeds, which germinated in the same year they produced. The cold temperature did not affect significantly the germination capability of V. biennis. The species prefer clayey soils with high level of organic matter. We found that the soil of the planting place (in the natural habitat) contains much less clay and less level of phosphor, so it is not the best place to plant. After 3 year experience, this plant seems to be annual, and the reintroduction is still unsuccessful: the population we examined is not stabile. Our conclusion is that we have still not enough information about the species. Based on our experiences we recommend examining the, parasites and the natural seed bank of the species in the future