A kék vércse (Falco vespertinus) fészekaljméretének vizsgálata

A kék vércse térségünk egyetlen hazai és nemzetközi szinten is kiemelten védett telepesen költő, kistestűragadozó madár faja. Obligát, transzekvatoriális vonuló, a telet valahol Afrika Egyenlítőtől délre esőterületein tölti, bár sem vonulási útvonala, sem pontos telelőterülete nem ismert. A vonulást megelőzőidőszakban a madarak a fészkelőterületen belül mozognak, az estéket közös – gyakran tradicionális – éjszakázó helyeken töltik. A madarak éves ciklusának ezen periódusa feltehetően igen fontos a túlélés szempontjából, hiszen ekkor halmozzák fel a vonuláshoz szükséges tartalék energiát. A kék vércsék pre-migrációs élőhelyhasználatáról, az éjszakázó helyekközötti mozgásmintázatról, a migrációs útvonalakról, illetve a telelőterületről szinte csak empirikus vagy anekdotikus információk álltak rendelkezésre a vizsgálatunkat megelőzően. 2009-ben 8 madarat szereltünk fel műholdas nyomkövetőkkel (PTT) egy LIFE Nature projekt keretein belül. Most először kerültek ilyen jeladók kék vércsére, mivel eddig a nyomkövetők tömege nem tette lehetővé használatukat ezeken (és a hasonló tömegű) madarakon. A jeladók használatával elsődleges célunk a kék vércsék vonulási útjának és telelőterületének feltárása volt, ugyanakkor a kapott adatok segítségével lehetőségünk nyílt eddig még ismeretlen (Kárpát-medencén kívüli) gyülekezőhelyek feltérképezése, illetve a madarak potenciális egyedi mozgáskörzetének meghatározására. A nyomkövetők segítségével sikerült meghatároznunk 5 madár pre-migrációs mozgását, vonulási útvonalát, valamint telelőterületét is. Munkám során behatároltam 2 új lehetséges gyülekezőhelyet Magyarországon, valamint 6 új lehetséges őszi gyülekezőhelyet Dél-Ukrajna területén. Egyetlen - a pre-migrációs periódus nagy részét ugyanazon a gyülekezőn töltőjeladóval ellátott madár szolgáltatott kellőmennyiségűés minőségűadatot a mozgáskörzetének meghatározására. A 80%-os Kernel home range becslés alapján ez az egyed 73 km területet járt be augusztus és szeptember között. A világon elsőként sikerült meghatároznunk 6 kék vércse őszi vonulási útvonalát, illetve behatárolnunk a telelőterületeiket. Ennek az eredménynek a jelentőségét növeli, hogy semmilyen korábbi információ nem állt rendelkezésre erre vonatkozóan, sem a szakirodalomban, sem a gyűrűzési adatbázisokban. Négy madár őszi útvonalát a vonulási útvonal szakaszok bayesi elemzésével jellemeztem. Eredményeim rávilágítanak arra, hogy a korábban vonulási barriernek tekintett Földközi-tenger, illetve a Szahara feltehetően kevéssé limitálja a madarak mozgását. Ellenben az egyenlítői éghajlatba érve a madarak mozgásmintázata megváltozik, az egyedek útvonalai konvergálnak, jelezve, hogy az esőerdőzóna feltehetően egy korábban nem ismert vonulási barriert jelent a kék vércsék számára. Az Afrika déli részére eljutott 6 madár téli mozgásmintázata alapján a kárpát-medencei populáció telelőterülete, a Zambézi folyó vízgyűjtőmedencéjében található.The Red-footed falcon is a small, colonial raptor species of high national and international conservation concern. These birds are trans-equatorial migrants, wintering in southern Africa. Typically, Red-footed Falconsdisperse in the post-breeding period, spending the evenings in –often traditional- common roost sites. Pre-migration habitat use and large scale movements are thought to be highly important in the survival of these birds, as the metabolic reserves enabling successful autumnmigration are accumulated in this period. However, little is known on how these birds utilize habitats around roost sites, the location of the roost sites, and on how these birds move in between roost sites. Moreover, only anecdotic and/or empirical information was available on the precise migration routes and wintering grounds of this species. We fitted 8 adult female birds with satellite transmitters (PTTs) to unravel the mystery of pre-migration movements,autumn migration routes and the wintering grounds of Red-footed Falcons. Our primary objective was to use the data of the PTTs to analyse pre-migration movements within the Carpathian basin however, the data enabled us to map out potential roost sites outside the region. Moreover, we were able to assess the extent of the area utilized by one of the birds, spending the bulk of the pre-migration period around one roost site. We were able to determine the autumn migration routes and the wintering grounds of six tagged individuals. We used a Bayesian Trajectory Modelling technique to describe the autumn migration movement patterns of 4 birds. Our results point out 2 and 6 new potential roost sites in Hungary and in southern Ukraine, respectively. The 80% Kernel-home range of a single tracked individual was 73 km2. The trajectory analyses revealed that the Sahara and the Mediterranean Sea is less likely to act as true migratory barriers for these birds, while the speed and movement patterns change within the tropical rainforest biome, indicating that this region is potentially a real obstacle for the falcons. The wintering grounds of the 6 individuals that made it to southern Africa was in the water catchment area of the Okavango, Zambezi, and Cubango Rivers in southern Angola and in northern Namibia