A kritika dialektikája

A "kritika" nem annyira kétértelmű, mint inkább vitatott kifejezés. Gyakran kifejezetten fegyverként használják. De pajzsként is: "Itt úgyis mindannyian (ön)kritikusak vagyunk". Egyesek számára a kritika intellektuális játék, mások számára harci gyakorlat. A kritikát a tudományos gondolkodás megtestesítőjeként tartják számon, de el is ítélik az ellenkezőjeként: túlságosan pártosnak, sőt propagandának. A görög "krinein" gyökérre utalva a kritizálást a "megkülönböztetés" értelmében gyakran antropológiai állandónak nyilvánítják; olyan tevékenységnek, amely az emberi léthez tartozik, mint a nyelv. Ugyanilyen gyakran az igazi kritika csak néhány, szinte kiválasztottnak adatik meg; néha azoknak, akik különösen bátrak, néha csak azoknak a szakértőknek, akik állítólag felsőbbrendű tudással rendelkeznek. Ha a transzcendentális hagyomány a kritikát a gondolkodás és a cselekvés alapjainak biztosításaként értelmezi, akkor a transzcendentalizmus kritikusai számára a kritika csak azt jelentheti, hogy megkérdőjelez, zárójelbe tesz, sőt felold minden szilárd alapot. A nyugati civilizáció csúcspontja egyesek szemében a kevésbé nyugati nézőpontból történő kritika diszkriminatív őrülete az imperializmus és a gyarmatosítás egyik sarokköve. Relatív, sőt a borulásig semleges, de a vakságig pártos, a kritika alkalmazása nyilvánvalóan formát ölthet