Literatur, Zensur und Freiheit der Kunst

Az irodalom és a jog különböző módon találkozhatnak. Egy irodalmi mű például egy konkrét jogesettel, vagy egy általános jogelwel foglalkozik. (pl. Antigoné). A detektívregény izgalmat akar teremteni, a cél a tettes leleplezése, nem az irodalmi jó minőség. Az irodalom és a jog valóban ott ütközik, ahol az irodalmi mű tartalma állami vagy egyházi törvények által tiltott témákkal foglalkozik. Hogy valaki vagy valamilyen intézmény cenzúrát tudjon gyakorolni, feltétel, hogy végrehajtó erővel rendelkezzen. Ezzel a végrehajtó erővel mindig is az állami rendszerek bírtak, a 20. század elejéig a katolikus egyház is. Amióta irodalom létezik, a cenzúra is szerepel. Ahol a mű a társadalom politikai vagy erkölcsi elveit megsérti, a politikai hatalom ellen fellép, az állami vagy egyházi tekintélyt kétségbe vonja, ott az intézmény eltiltással reagál, úgy hogy sokszor a „delikvens“ élete is veszélyeztetve volt és van. Főleg két példán akarom bemutatni a cenzúra szerepét: Az állami oldalon az osztrák-magyar monarchiából származó cenzúra-rendelettel (Zensur-vorschrifi 1810 szept. 14), az egyházi oldalon az Index-el, a tiltott könyvek listájával (index librorum prohibitorum). A cenzúra elvileg az alapjogokkal ütközik, de a politikai hatalom, éppen úgy, mint a teokratikus államokban, mindig talál utakat, hogy a szabad véleménynyilvánítást korlátozni tudja