Szociális reprezentáció, ahogy a közösség megszelídíti az ismeretlent

A szociális reprezentáció elmélete sajátos tanulási folyamatot ragad meg, melynek során a közösség komplex összefüggéseket saját nyelvére fordít. Ez a tanulás több szempontból is kivételes. Egyszerre szolgálja a közösségi kapcsolat fenntartását és az új jelenségnek a mindennapokban is érthető reprezentációját. Legalább annyira célja a bizonytalannal való megküzdés, az ismeretlen megszelídítése, mint maguknak az ismereteknek a gyarapítása. A megismerés alanya nem az egyén, hanem a közösség, ezért az egyéni megismerési folyamatok helyett a kommunikáció (tömegkommunikáció) szerepe kerül előtérbe. A megismerés kognitív folyamatait nem önmagukban, hanem a társas-társadalmi metafolyamatok hátterén vizsgálja. A szociális reprezentáció szakirodalma számos területen igyekszik követni az új jelenségekkel való megküzdést, legyenek azok új tudományos elméletek (pl. pszichoanalízis), normatív társas-társadalmi reprezentációk (pl. emberi jogok) vagy új technológiai újítások (pl. genetikailag módosított élőlények)