Fejezetek az egyházi tanítóképzés magyarországi történetéből

Az 1950-es évek végéig működő középfokú egyházi tanítóképzők nevelési rendszerének történeti kutatását a Károli Gáspár Egyetem oktatói immár három évtizede tanulmányozzák. Akkori kutatás céljában a következőket fogalmazták meg: „Az újrainduló egyházi intézmények önálló működéséhez elengedhetetlen feltétel a történelmi múlt feltárása, a hasonló profilú pedagógusképzők szellemiségének, nevelési rendszerének vizsgálata, az elméleti és gyakorlati képzésük összehasonlítása, a tanulságok felhasználása” (Szenczi, 1990). A kutatási eredmények értékelése során bebizonyosodott, hogy az egyházi tanítóképzés szellemisége rekonstruálható, mert van egy szintetizáló erő, amely az intézményeket a történelmi küldetésen felül is „életben tartotta”. Pauler Ákos fenomenológiai gondolkodása világított rá, hogy egyes problémák elveszíthetik eredeti sajátosságaikat, majd belesimulnak egy nagyobb rendszerbe, de amennyiben újra lehetőség nyílik az eredeti strukturális működésére, akkor visszaalakulhatnak