Az úgynevezett páros igék aspektuális szerepe, grammatikalizációja az udmurt (és a mari) nyelvben

A fentiekben a páros igék aspektuális szerepét, grammatikalizálódását, kontextus-kiterjesztési folyamatait vizsgáltam. Nem tűztem ki célul az egyéb aspektuskifejező eszközök vizsgálatát (a kérdésről bővebben lásd HORVÁTH 2011). Aspektus, illetve aspektusképző szerepű akcióminőség jelölésében a már említett képzőkön kívül múlt időben például az udmurtban többfajta (a mariban pedig minimum egy) összetett igeidő is részt vesz. Az általam vizsgált újságcikkekben (Invožo 2003) az imperfektív (és esetenként progresszív) aspektust képző múlt idejű (úgynevezett duratív praeteritumú) alakok és a múlt idejű folyamatos páros igék gyakoriságának vizsgálatakor hatféle imperfektív modifikátor összesen 15 előfordulásával szemben 17 imperfektív múltidő-előfordulást találtam. Ezen elő- zetes vizsgálatok alapján tehát a múlt idejű alakok aspektusképző szerepe az udmurt irodalmi nyelvben legalább annyira figyelembe veendő, mint a páros igéké. Az aspektusképzésre emellett az udmurt nyelvben például kompozicionálisan is van lehetőség: a határozószókon kívül elképzelhető, hogy a tárgy jelölt (morfé- mával ellátott) és morfológiailag jelöletlen voltának is lehetnek aspektuális vonatkozásai (vö. MAKSIMOV–MOJSIO 2003: 280), de ezt az általam vizsgált szövegek nem támasztják alá, a kérdés tehát további vizsgálatokat igényel. A jövőben a korpusz kiszélesítésével, egyes kérdések kapcsán kérdőíves vizsgálatokkal többek között az effajta jelenségeket tervezem megvizsgálni, továbbá azt, hogy az egyes modifikátorok hányféle határozói igenév mellett állhatnak, mennyire szűrődik bele ezekbe a modifikátorok eredeti jelentése, és milyen gyakoriak az egyes szerkezetek. A kutatást az udmurt nyelv esetében dialektológiai szempontú korpuszvizsgálatokra is tervezem kiterjeszteni, összehasonlítva az aspektuális konverbumszerkezeteket nagy mértékben használó nyelvjárások (az úgynevezett szélsősé- ges déli nyelvjárások) aspektusképzését az ezeket kisebb mértékben használó nyelvjárásokéval, megvizsgálva mind a szerkezet típusgyakoriságát, mind pedig az egyes példányok (segédigék, illetve páros igés szerkezetek) előfordulásának gyakoriságát