Verseny vagy együttműködés?: (A Közel-Kelet hárompólusú légi közlekedésének kilátásai)

A Közel-Keleten (a példátlan gyorsasággal növekvő) légi forgalom három pólusából Isztambul és a Perzsa-öböl „olajországainak" repülőtér-együttese vált a hub-and-spoke járatszervezési modell alkalmazásával szemiglobális jelentőségű csomóponttá, fordítókoronggá, nem kis részben nagyon kedvező földrajzi fekvésüknek, Európa és Kelet-Ázsia közötti közvetítő szerepüknek tulajdoníthatóan. Az olaj utáni korszakra felkészülés okán végbemenő gazdasági szerkezetváltásban a Perzsa-öbölben Dubaj bizonyult a messze legsikeresebbnek — nagyrészt az európainál kevesebb költséggel terhelt légi szektorának robusztus fejlesztésével, mely már nagyobb arányban járul hozzá a GDP-hez, mint az olajszektor. A hub pozícióban a jövőben sem várható érdemi változás: az egymástól távoli, középtávon gigarepülőtér-komplexummá váló Isztambul és Dubaj között nem lesz verseny, az öbölbeli entitások között pedig a versenyt nem váltja fel a jelentős szinergiát ígérő együttműködés, ezért a „Dubaj-szindróma" tartósnak ígérkezik. Nyitott kérdés, hogy a világhatalommá váló India nyugati részén kialakuló „világrepülőtér" hatására diszlokálódik-e a közel-keleti légi struktúra