A LEADER akciócsoportok és partnerségi hálózatok működésének tanulságai Baranya megyében

A vidékfejlesztésnek a közös agrárpolitika (2007–2013) második pillérébe történő eredményes integrálásához a helyi szereplők kezdeményezéseire épülő közösségi tervezési módszerek elsajátítása szükséges, ami egyben a LEADER egyik célja is: alulról építkező helyi fejlesztéssel javítani a vidéki térségek helyzetét, hatékonyabbá tenni a forrásfelhasználást. Az Európai Unióban jellemzően sikeres LEADER-módszer beépült a Nemzeti Vidékfejlesztési Programba és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Tervbe, végrehajtása a Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozik. Fontos kérdés azonban, hogy a megvalósítás során a magyarországi intézményi és eljárási keretek diktálta sajátos feltételek mennyiben alkalmasak a helyi szereplők aktív részvételének ösztönzésére, a helyi demokrácia konszolidálására. Baranya megyében végzett empirikus kutatásokra építve két szempontból tárgyaljuk a helyi akciócsoportok megszervezésének és működésének kérdését: a partnerségi együttműködések összetételén és a szereplők közötti hálózatok elemzésén keresztül. Az „erős” polgármesterek – részint vállalt szerepük, részint tekintélyük okán – központi helyet foglalnak el ezekben a hálózatokban. A LEADER-tengely működését vizsgálva úgy tűnik, az önkormányzatok (jellemzően a polgármesterek) uralják a programot, és ők játszanak meghatározó szerepet az akciócsoportok partnerségi struktúrájában. Az alapelvek értelmében decentralizált, alulról építkező, az önkormányzati, a civil és a vállalkozói szféra egyenrangú partnerségére építő LEADER program magyarországi megvalósulása így a központi hatalom túlsúlya (a központosított, bürokratikus szabályozási környezet) mellett a helyi hatalom, a helyi önkormányzat dominanciájával jellemezhető