A dél-dunántúli kisvárosok a fejlesztési tervek tükrében

A legutolsó uniós besorolások szerint a dél-dunántúli régió az EU 20 leghátrányosabb régiója között szerepel, ami a korábbiakhoz képest jelentős romlást mutat. Éppen ezért úgy gondolom, hogy minden olyan szakmai kutatásnak van létjogosultsága, amely ennek a helyzetnek a megváltoztatására tesz valamilyen érdemi kísérletet. A térség kisvárosainak vizsgálata, lehetséges fejlődési pályájuk felvázolása – összhangban a meglévő fejlesztési tervekkel – nem csak a városok, hanem tágabb környezetük (kistérségük) számára is pozitív jövőképet adhat. Ha ez megvalósul, és sikerül adaptálható mintákat közvetíteni, s rávilágítani a ki nem használt fejlődési potenciálra, akkor ezekben a városokban és környékükön megszűnhet az elvándorlás, a térség lecsúszása, s ezzel a magyarországi kultúra egy jelentős részének felszámolódása. Az tanulmány során bemutatom a dél-dunántúli kisvárosok (meglévő) városfejlesztési terveit, rávilágítva az erősségekre, gyengeségekre; lehetséges fejlődési pályákra. Úgy vélem, hogy a gazdasági fejlődés helyes irányának megtalálása érdekében mindenképp szükséges a helyi erőforrások kiaknázása, a lehetséges túlélési stratégiák feltérképezése, a potenciális pénzforrások hasznosíthatóságának megtalálása (pályázati források felhasználásának vizsgálata). Meggyőződésem, hogy a kisvárosok közötti hatékonyabb kommunikáció és együttműködés által a térség felzárkózása (felzárkóztatása) sikeres lehetne. A fejlesztési tervek mellett a statisztikai hivatal adatait, valamint a társulások rendszerét is vizsgálom, amely alapján a jelenlegi helyzet és egy esetleges jövőbeli kisvárosi hálózat képe kirajzolható