Kultúraspecifikus kifejezések és reáliák

A reáliák fordítása népszerű kutatási téma, de a reália fogalma nincs kellően tisztázva. A jelen cikk kölönbséget tesz nyelvspecifikus és kultúraspecifikus nyelvi elemek között, és a reáliákat az utóbbiak alosztályának tekinti. Azokat a nyelvi elemeket és nyelvhasználati módokat tartja kultúraspecifikusnak, amelyek egyértelműen az adott kultúra valamelyik szegmensével magyarázhatók, ellenkező esetben az adott sajátosságot csak (véletlenszerű) nyelvspecifikus vonásnak tekintheti. Egy adott nyelvi kifejezés kultúraspecifikus lehet a referenciális jelentés, a kifejezéshez kapcsolódó különböző enciklopédikus ismeretek és konnotációk, illetve a nyelvi elemek használati módja révén. A frazeologizmusok sokszor tartalmaznak kultúraspecifikus vonásokat, de kulturális meghatározottságuk nem mindig bizonyítható. A kultúraspecifikus kifejezéseken belül külön csoportot alkotnak, illetve alkothatnak a reáliák, illetve reálialexémák. A fogalmi tisztázás érdekében célszerű lenne a reália(lexéma) fogalmát csak lexikai egységekre vonatkoztatni, és más, korábban reáliákként azonosított jelenségeket a tágabb kultúraspecifikus kifejezés(mód) kategóriájába utalni. Bár a reáliák eddigi osztályozásai a referenciális jelentésen alapulnak, mind a reáliák, mind más kultúraspecifikus kifejezések esetében a fordításban nagyobb gondot okoznak az asszociatív (emotív, konnotatív stb.) jelentések. A kulturális kötöttség viszonyfogalom: egy nyelvi kifejezés vagy nyelvhasználati mód mindig egy másik kultúrához képest lehet kulturálisan kötött. A kultúraspecifikusság a fordítás szempontjából potenciális, érvényesülése függ a kontextustól, az egyes kultúrák érintkezésétől (transzkulturalitás, globalizáció) és egy sor más tényezőtől is