Csapdahelyzetek a klinikai orvosok számára a kórházi halálmegállapításban és halottkezelésben = Traps in Detection and Post-Mortem Administration of Death in the Everyday Practice of a Clinician

A magyarországi halálesetek mintegy 70%-a kórházban következik be, ezért nagy jelentősége van annak, hogy a halálesetek kórházi megállapítása, a halálok orvosi megállapítása, majd a halottkezelés helyesen történjen. A cikk lépésenként bemutatja a klinikai osztályon dolgozókra háruló feladatokat, illetve azokat a gyakran előforduló hiányosságokat és hibákat, amelyek a későbbiekben hozzátartozói panasz, kifogás tárgyává válhatnak. A jogszabályi háttér ismertetése mellett ezen érzékeny terület különleges etikai és kommunikációs követelményei is ismertetésre kerülnek. Részletesen bemutatjuk a halotti epikrízist és ennek egyes elemeit, mint a halott teljes, komplex kórtörténetének összegzése. A szerző javaslatot tesz a felvetett szempontok szerint az intézményi szabályzatok újrafogalmazására és a helyi szakmai protokollok kialakítására, ami a kórház klinikai, patológiai és adminisztratív egységeire is vonatkozó, minőségbiztosítási és permegelőző funkciót is elláthat. A hibás gyakorlatra felhozott példák a szakértői gyakorlatból és magyar jogesetekből kerültek kiemelésre. 70% of the death cases in Hungary occur in hospitals, so there is an extraordinary importance of the correct detection of the death, the medical cause of death and the management of the postmortem process. This article presents the obligations of physicians of clinical wards step-by-step, and the insufficiencies and faults experienced several times leading to complaints and pleas from the relatives. Beyond the legal background the specific needs of medical ethics and communication are also presented. Some elements of the final case-summary (epicrisis of the dead), as the complete and complex case-history are described in details. Author suggests a few points of view for renewing the hospital manuals and creating local professional protocols covering the activities of the clinical wards as well as the pathology and administrative units of the hospital, which protocols may act also as quality assurance and lawsuit prevention instruments. The examples of deficient practice are taken from medical experts’ experiences and from Hungarian case-law