A kiégésről és más démonokról (2. rész)

A 20. század második felében megjelenő kiégés-vizsgálatok napjaink pszichológiai kutatásainak egyik leggyakoribb témái. Az emberekkel foglalkozó szakmák, így a pedagóguspálya is magában hordozza a burnout-szindróma veszélyét, amely akkor lép fel, amikor a motivált, érzelemgazdag személyiség töltődik azokkal a problémákkal, amelyek nap mint nap jelentkeznek a munkavégzés során. [1] A mentális kimerülés és reménytelenség az inkompetencia érzésével párosul, amely a célok elvesztése mellett a saját személyiségre, munkára és másokra vonatkozóan is negatív hatást fejt ki. [2] Jelen kutatás a burnout- (kiégés) szindróma okait és hatásait vizsgálja a segítői területen dolgozók és pedagógusok körében. A segítő terület egyik legjelentősebb nehézségeként megjelenő kiégésszindróma a munkavégzésre gyakorolt negatív hatása okán az oktatás minőségének biztosítása szempontjából is meghatározó tényező. A jelenség kiváltó okainak, valamint pedagógusokra és oktatásra gyakorolt hatásainak vizsgálata alapján lehetőség nyílik a szindróma beható megismerésére és a kockázati tényezők csökkentésér